Legyen szívünkben hálaadás és reménység

A Beregi Református Egyházmegye közgyűlésén 

Január 14-én a kerület legnagyobb megyéjében, a beregiben is megtörtént az újonnan megválasztott esperes, illetve az egyházmegye tisztviselőinek fogadalomtétele.

A Kárpátaljai Református Egyházban 2022 végén lezajlott választásokat követően januárban kerül sor a megválasztott tisztségviselők beiktatására. Az ungi és ugocsai egyházmegyék után január 14-én a kerület legnagyobb megyéjében, a beregiben is megtörtént az újonnan megválasztott esperes, illetve az egyházmegye tisztviselőinek fogadalomtétele. Az ünnepi közgyűlésre a beregszászi református templomban került sor.

Az alkalom Zán Fábián Sándor püspök igei szolgálatával vette kezdetét. Aki az év eleji számvetés és tervezés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy észszerűen kell élni az Istentől kapott időnkkel, azokkal a lehetőségekkel, amiket az Úrtól kaptunk. Tékozló fiúként mindenkor bűnbánattal, bűnvallással és bocsánatkéréssel kell elébe járulnunk. Jézus Krisztus – aki átlépte az emberi határokat: valóságos halott volt és feltámadt – a mi életünk lényege. Ő a reményforrásunk. Isten elégtételt adott fiában, hogy mi békében élhessünk, fogalmazott a püspök. Aki azt kérte, hogy a tavaly megkezdett hálaadásunkat folytassuk jó reménységgel. Bár mindenféle nehézség sújt bennünket, a statisztikai adatok szerint egyre fogyunk, mégis kell legyen reménységünk. Ha Istennek az égi madarakra is van gondja, ha a kivágott fa is kihajt, akkor mennyire kell reménysége legyen a Krisztust követő embernek! „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete” – idézte a feltámadás ígéretét elénk vetítve igehirdetésében Jób könyvét Zán Fábián Sándor. Aki azért imádkozott, hogy Isten ajándékozzon meg bennünket Szent Lelkének megújító erejével, legyen szívünkben hálaadás és reménység.
A választási bizottság elnökének, Nagy Szabolcsnak a jelentését követően az újonnan megválasztott esperes ünnepélyes beiktatására került sor. Az esküt Zán Fábián Sándor püspök vette ki. 

Tóth László esperes beköszönő igei szolgálatában a lábmosás történetét helyezte a jelenlévők szívére. Arra hívva fel a figyelmet, hogy a megválasztott egyházi tisztségviselőknek nem széket kell foglalni – így ő sem tekintélyt elváró székfoglaló beszédet tartott, mint az a világi választások alkalmával szokás –, hanem, amint Jézus tette, fel kell állni és szolgálni: ő mosta meg tanítványai lábát. Ezzel alázatra tanítva minden Krisztus-követőt. „Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.” (Jn 13, 3–5)

„A lábmosás története Jézus Krisztusról szól, és arról, ahogyan egy bizonyos élethelyzetben megjelenik a főszereplő, és ott megváltoznak, helyére kerülnek, letisztulnak a dolgok és minden egyértelmű lesz azoknak, akik még ott vannak vele együtt. Jézus megjelenése, mindig is ezt jelenti. A letisztulást, az egyszerűséget, a lényeglátást, amire ma nagyon nagy szükségünk van nekünk is, amikor olyan könnyű elveszni a részletekben, a feladatokban. Ha Jézusra nézünk, mindig fogjuk látni azt, hogy mi a lényeges, mi a fontos”, mondta Tóth László. „Jézusnak és tanítványainak a kapcsolata nem arról szól, hogy székeket foglalnak el, hanem éppen ellenkezőleg, arról, hogy fel tudnak és fel akarnak kelni ezekből a székekből, mert ülve nem lehet szolgálni. Akkor sem, ha minden a kezünkben van, ha tudjuk, honnan jöttünk és hová tartunk. Jézusnak ez a csodálatos példája bennünket is rá kell ébresszen újra arra, hogy akármi is van a kezünkben, ha a Mestert, életünk főszereplőjét akarjuk követni, akkor ezeket le kell tenni ahhoz, hogy a mosdótálat meg törlőkendőt tudjunk a kezünkbe venni, és meg tudjuk mosni a másik ember lábát is, ha ezt mondja nekünk a mi Urunk” – fogalmazott beköszönő beszédében az esperes. Aki elkötelezett szolgálatba állásra hívta a megválasztott tisztségviselőket. 

A továbbiakban a beköszönő esperes és Hadnagy István, az egyházmegye újraválasztott főgondnoka mondott köszönetet Zsukovszky Miklósnak a több cikluson keresztül végzett áldozatos szolgálatáért, majd a leköszönő esperes kérte Isten áldását az őt váltó szolgatárs életére. 

A közgyűlésen megválasztották és beiktatták az egyházmegye tisztségviselőit is. 

Marton Erzsébet

Fotó: Fábián Zoltán