25 éves a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió - Akarsz-e meggyógyulni?

Aligha van Kárpátalján olyan ember, aki ne ismerné Csongor település nevét. Ezt pedig elsősorban az itt működő Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Missziónak köszönheti, ahol nem csupán alkohol-, dohányzás-, gyógyszer- vagy kábítószerfüggők, depressziósok, okkultizmustól megkötözöttek stb. nyertek gyógyulást, szabadulást Jézus Krisztus által, de igen sokan – letéve bűneiket a kereszt alatt – itt találtak rá az igaz, az örök életre vezető útra, itt erősödhettek hitükben…

Az elmúlt vasárnap a misszió huszonötéves működéséért, a munkatársakért, az itt megtért emberekért, a visszakapott és új életekért adtak hálát Istennek több százan. A megjelenteket ifj. Pocsai Sándor helyi lelkész köszöntötte, aki kiemelte: a csongori misszió, a Béthel, az Istennel való találkozás helye, s a vele való találkozáskor dönteni kell. Ha mellette döntünk – áldás lesz életünkön.

„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek” – kezdte igei szolgálatát az Ézsaiás próféta könyve első fejezetének első verse alapján Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, utalva arra, hogy a csongori misszióban sokan olyanok kaptak kegyelmet, akik addig nem is keresték az Urat. De Ő kereste őket, s itt hagyta magát megtalálni.

Ám nem a magunk erejéből jutottunk el idáig, mondta: Jézus már ott várt a forrásnál. Hálásak vagyunk, hogy az Úr elküldte fiát, hogy „legyen emberünk”, hangsúlyozta az igehirdető. Aki hálát adott azokért a szolgálattevőkért, akik Isten hasznos eszközeiként segítenek embertársaiknak eljutni a keresztig, bátorítanak arra, hogy ott letegyék bűneiket, hogy megszabadulva reményt kapjanak az örök életre, ami hálára és cselekvő szeretetre buzdítja őket.

Akarsz-e meggyógyulni? – tesz fel a kérdést Jézus a Bethesda gyógyforrás mellett immáron 38 éve betegen fekvő betegnek. De ő nem válaszol határozott igennel vagy nemmel, hárít: nincs emberem, aki bevinne a vízbe… Jézus pedig csak ennyit mond neki: kelj fel és járj! És meggyógyult a beteg. Mert Jézusnál nincs lehetetlen. Te akarsz-e meggyógyulni, akarsz-e igazán meggyógyulni – tette fel a kérdést ezúttal igei szolgálatában Pocsainé Tövissi Tímea lelkész. Aki arról is szólt, hogy sokan eljönnek a misszióba, többségük találkozik is itt Jézussal, de nem mindenki távozik gyógyultan, mert nem is igazán akar megszabadulni, nem akar engedelmeskedni Jézus parancsának: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled”.  

Id. Pocsai Sándor lelkész a misszió indulására és az eddig megtett útra emlékezett vissza. Mint megtudtuk, a dömösi Református Iszákosmentő Misszió munkájával megismerkedve született meg a vágy, hogy Kárpátalján is legyen ilyen szolgálat. Hosszú utat tettek meg a megvalósításig, amit sok-sok ima, Istentől elkért útmutatás előzött meg. 1997-ben 15 gyógyulni vágyóval kezdte meg szolgálatát Csongoron a misszió, s már két év múlva 80-120 résztvevője volt egy-egy gyógyító alkalomnak. Pocsai Sándor beszámolt az építkezésekről is, hogyan vezetett Isten segítő embereket, hogyan rendelte ki mindig a szükséges anyagiakat ahhoz, hogy végre méltó körülmények között tudják fogadni a szabadulni vágyókat.

Hogy milyen eredményességgel működik a misszió? Erre a média által gyakran feltett kérdésre a magvető példázatával válaszolt a lelkész: „Némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.” Ez utolsó mondattal arra is utalt Pocsai Sándor, hogy akiket itt a Fiú megszabadított, azok közül sokan hálásak, adakozóak, és küldetésüknek érzik, hogy másokat is a kereszthez vezessenek. Az ének szavával hívta fel a figyelmet: „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad”.

Zárszavában ifj. Pocsai Sándor arra figyelmeztetett, hogy legyünk hű és bölcs szolgák, engedjük, hogy vezessen az Isten.

A hálaadó csendesdélutánon többen is bizonyságot tettek Isten szabadító kegyelméről, és számos hálaadó, hiterősítő ének hangzott el.  

Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget.

Marton Erzsébet