Háború és hála

Nőszövetségi csendesnap Szőlősgyulán

Betegségek, járványok, gazdasági válság, háború… Oly korban élünk, ami igencsak próbára tesz. És leginkább panaszra nyílik a szánk. Ilyen körülmények között miért is adhatunk hálát? – teszik fel sokan a kérdést. Erre keresték a választ a Szőlősgyulán megtartott nőszövetségi csendesnap résztvevői is. És már az első percekben is meggyőződéssel vallották, igen, van miért hálát adnunk, csak meg kell látnunk a mindennapok apró csodáit.

Ma hálát adunk azért, hogy Kárpátalja a béke szigete, hogy felettünk nem süvítenek bombák, van otthonunk, ahová hazamehetünk, vannak, akik hazavárnak bennünket, s van, akiket mi is hazavárhatunk. Hálát adhatunk azért is, mert még hívogat a harang szava, s vannak, akik meghallják azt, kezdte köszöntőjét Zán-Schram Ibolya, a nőszövetség egyházmegyei elnöke.  Ma imádkozzunk a békéért az országban, a világon, azért, hogy legyen béke a szívünkben, hogy Krisztus szeretete és békéje lakozzon abban.

Laskoti Zoltán helyi lelkész a börtönbe vetett József példáján (1Móz 40, 1–13) keresztül biztatott, hogy a próbának mindig van egy határa. Ennek a háborúnak is vége lesz, Isten vet véget neki. Ő elkészítette a fölemelkedés idejét, még ha előtte szenvedünk is. A lelkész arra is felhívta a figyelmet, hogy addig is, Isten bizonyságtévő népének ma is van feladata.

A hívő ember nem egyedül jár az úton: vele van Jézus, aki ma is meg akar gazdagítani, reményt ad a szívünkbe, fogalmazott köszöntőjében Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese, aki arra figyelmeztetett, hogy a „hogyan tovább?” kérdés fontolgatása helyett sokkal fontosabb a „kivel tovább?” megválaszolása.

Miért nyilvánította a Kárpátaljai Református Egyház az idei évet a hálaadás évének? – tette fel a kérdést gondolatébresztő előadása elején Zán Fábián Sándor püspök. A hálaadás fontosságára a 100. zsoltár is figyelmeztet: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Minden nyomorúság között is a legfontosabb, hogy hálát adjunk azért, ami van, hívta fel a figyelmet a püspök. Az emberek hajlamosak elsősorban a nyomorúságot észrevenni. Meg kell gyógyulni a lelki vakságból, hogy meglássuk, miért, kiért adhatunk hálát. A házunkon ne az elvégzendő munkát vegyük észre, hanem legyünk hálásak azért, hogy van otthonunk, a gyermekben, a ránk bízott idősekben ne a gondot lássuk, hanem adjunk értük hálát... Hálát kell adni elsősorban Jézusért, aki értem is szenvedett, megváltott bűneimből és az örök életet ígéri. Most háború van, mégis hálásak lehetünk, mert itt nem pusztít az öldöklő fegyver, Isten nem fordult el tőlünk, nem vonta meg tőlünk igéjét – lelkének a vezetését adja. Lássuk meg, kitől kaptunk mindent, legyünk ezért hálásak, alázatos, hiteles keresztyének, zárta prédikációját a püspök.

Erre adott választ és bátorítást a közösen tanult ének is: „Jézus a mi oltalmunk, erősségünk, ha ránk szakad minden baj, mégse félünk. Ő a mi páncélunk, erős pajzsunk, ha ránk tör az ellenség, Benne bízunk…”

A továbbiakban Gál Erika, a Nagydobronyi Református Líceum igazgatónője „Háború és hála az iskolában. Hogyan láthatjuk a jelent és a jövőt?” című előadásában igaz bizonyságtételt hallottunk arról, hogyan készíti Isten az utat számunkra, hogyan találjuk meg helyünket az Úr tervében, hogyan kell engedelmeskednünk az elhívásának, s milyen áldásokat készít az Úr azok számára, akik parancsai szerint élnek. Lássuk meg a mindennapjainkban Isten csodáit, s legyünk áldott eszközök az ő országának építésében, zárta gondolatait az igazgató asszony.

Az előadásokat a szőlősgyulai gyülekezet énekkarának szívet-lelket gyönyörködtető szolgálata követte, majd a házigazdák szeretetvendégségre invitálták a résztvevőket. Akik a délután folyamán kiscsoportokban beszélhették meg a hallottakat, s fejthették ki véleményüket a témával kapcsolatban. Valamennyien lelkiekben feltöltődve indultak haza, megerősödve abban, hogy akik Istent szeretik, akiket elhatározása szerint elhívott, azoknak minden javukra szolgál.

Marton Erzsébet