Hálaadó istentisztelet Beregszászon - Ébredés és hűséges helytállás

2022. Sep 14., szerző: Adminisztrátor

A múlt század kilencvenes évei új korszakot nyitottak a kárpátaljai magyarság, így a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) életében is. Egy hosszú, több évtizedes kommunista, ateista világ falain már a peresztrojka is okozott néhány repedést, s végül az egész rendszer összeomlott. Megújultak és kinyíltak a bezárt templomok, újak épültek, megindult a hitoktatás, élénk ifjúsági munka kezdődött. Míg korábban az elhivatott lelkészek úgynevezett születésnapokra hívogatták a fiatalokat, hogy hirdethessék számukra az örömhírt, ezután már nyári táborokat szerveztek Aklihegyen, Balazséron, Csongoron, s mivel a határok is átjárhatóbbá váltak, Tiszanagyfaluba is eljuthattak a lányok és fiúk, akik közül sokan döntöttek Jézus mellett, adták át életüket Istennek. Igazi lelki ébredés kezdődött, melynek hatása máig érződik. Az elmúlt vasárnap a beregszászi református templomban több százan jöttek össze, hogy hálát adjanak a 90-es évek megtéréseiért, s imádkozzanak egy újabb ébredési hullámért.

Az igét Zán Fábián Sándor püspök hirdette, aki visszatekintett a megtett útra, megtérése történetére, felidézte azoknak a bátor lelkészeknek az emlékét, akik a hatalom tiltásait kijátszva „születésnapokra” hívogatták a fiatalokat, hogy ott újjászülethessenek, igent mondjanak Isten hívó szavára. Ujjongjatok, tegyetek bizonyságot, örüljetek a megtapasztalt kegyelemnek, szolgáljatok az Úrnak örömmel. Hitelesen szolgálni Istent és hirdetni az igét – ez ma is a feladatunk, szólt a jelenlévőkhöz. A világ ma leginkább a nagyhatalmak vezetőire figyel, de nem ők a legnagyobbak: az Úr az Isten, nekünk rá kell figyelnünk. „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Élő, igaz, szolgáló kapcsolatban kell lenni az ő népének az ő urával, figyelmeztetett.

A továbbiakban a kilencvenes évek ébredésének meghatározó lelkészei szolgáltak. id. Pocsai Sándor Eszter könyve alapján arra mutatott rá, hogy nem földi nagyságok előtt, hanem Isten előtt kell térdet hajtani. És imádkozni. Mert az ébredéshez, megelevenedéshez imádság kell. Anno azért volt ébredés, mert voltak hívő, imádkozó emberek, akik nem sajnálták Istentől az időt, hajnalban útra keltek, hogy vigyék az igét. És százak, ezrek indultak el a megújulás útján. Viszont a lelkész arra is figyelmeztetett, hogy Isten országába azok jutnak be, akik nem csak elindulnak, de meg is maradnak az úton. Meg tudunk-e maradni amellett az Isten mellett, aki egyszülött Fiát adta értünk, tart-e a szövetségünk? – tette fel a kérdést. Mára megszépültek templomaink, de lesznek-e benne imádkozók? Miért nincsenek csendesnapok? Ki fogja az ifjúságot Istenhez vezetni? Lélekmentést bízott ránk az Úr. Ne sajnáljátok Istentől az időt, ő százszorosan megtéríti és megjutalmazza azt, hangsúlyozta.

„Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé” (2Kor 11, 2) – köszöntötte a megjelenteket Pál apostol szavaival az ébredés egyik ikonikus alakja, Zimányi József (Magyarország), aki hosszú éveken át missziózott Kárpátalján.

Most betegen, könnyeivel küszködve tett bizonyságot Jézus megváltó szeretetéről, aki értem és érted is szenvedett, vállalta a kereszthalált bűneink bocsánatáért. Vigyázzatok eljegyzésetek emlékére! – figyelmeztette a megtért hívőket.

Van Istennek népe Kárpátalján, nem szól az ige hiába, jelentette ki Seres János lelkész. Hatalmas ébredést támasztott akkor az Úr, s most több mint harminc év távlatából visszatekintve hálát adunk érte, mondta. Egyben arra is figyelmeztetett, hogy hitünk erősítése végett, s hogy újabb ébredéseket éljünk át, rendszeresen találkozni kell Istennel. Imával kezdjük minden munkánkat, utunkat, s hálaadással fejezzük be azt. Az Úr nagypénteken megnyitott számunkra egy kutat, amelyből soha nem fogy ki az élő víz, merítsünk abból! Azt a tüzet akarja az Úr újjáéleszteni, ami akkor, harminc évvel ezelőtt lobogott. Vannak nehézségek a keresztyének életében is, de Isten nem ígérte, hogy a hívő ember gond nélkül él majd, azt viszont megígérte, hogy „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ebbe kapaszkodjunk a megpróbáltatások idején, mondta.

Az alkalmon a kilencvenes évek táboraiban megtért, ma már a gyülekezetek, az egyház életében szolgálatot vállaló középkorú fiatalemberek tettek bizonyságot Isten megváltó kegyelméről. Csákány Ágnes csongori kántor és Nagy Zita fancsikai hitoktató vezetésével azok az énekek csendültek fel, amelyek hatására (is) fiatalok százai jutottak hitre, mondtak igent Jézus hívására, s melyek ma is szívhez szólóan hívogatnak a kereszthez.  

Marton Erzsébet

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.