Az őrállók felelőssége - Beiktató istentisztelet Tiszakeresztúron

Beiktató istentisztelet Tiszakeresztúron

Az ugocsai kisközségben ezen a vasárnapon örömünnepre került sor, mivel beiktatták Sipos Józsefet, a gyülekezet lelkipásztorát.

Az ötszáz lelket számláló tiszakeresztúri református gyülekezet az utóbbi években többször bebizonyította élni akarását, szervezettségét és nem utolsó sorban mélységes hitét, azt, hogy az Úristen segítségével komoly feladatok megoldására képes. Parókiaépítés, templomfelújítás, református otthon létrehozása – ezek közül mindegyik olyan küldetés, ami egymagában is elismerésre méltó teljesítmény. 

Az ugocsai kisközségben ezen a vasárnapon örömünnepre került sor, mivel beiktatták Sipos Józsefet, a gyülekezet lelkipásztorát, aki immár 2006 óta végzi a helyi hívek lelki gondozását. Mindez újabb mérföldkő a tiszakeresztúriak életében, hisz emberemlékezet óta nem volt a református közösségnek helyben lakó lelkésze. 

Fohászában Peleskei Béla, a Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője köszönetet mondott az Egek Urának, hogy mi, magyarok, több mint 1100 esztendővel ezelőtt a Kárpát-medencében hazára találtunk, s bő ezer éve református népünk szolgálatára őrállókat rendel. 

Nehéz időszakban kerül erre az örömünnepre sor, s ezért is nagyon meg kell becsülnünk az ilyen jellegű alkalmakat, emlékeztetett rá igehirdetésében Hunyadi Attila, az egyházmegye esperese. Az elmúlt évszázadok eseményei jól jelzik, hogy sohasem volt könnyű errefelé az élet. 1870-ben például leégett a templom. Vajon milyen mély hitre és lelkierőre volt szükségük az akkori híveknek ahhoz, hogy az üszkös romok láttán nekikezdjenek az új itteni hajlék felépítéséhez? Szerencsére nekünk most nem kell szomorúan állni a füstölgő épület maradványai felett, ám azt mindenképpen meg kell vizsgálnunk, hogy az utóbbi idők sok-sok sorscsapása miatt lelkünk mennyire égett ki. Valamennyi hívő ember legfőképpen arra vágyik, hogy megértse az Úrnak hozzá intézett szavát. A lelkipásztor mindenkori felelőssége, hogy hitelesen át tudja adni a gyülekezet tagjainak azt, amit a Mindenható vele közölt. 

Olyan sok rossz hírrel találkozunk manapság, mondta az ige hirdetője, de nekünk legfőképpen az a feladatunk, hogy a jó hírt, közöttük is a legnagyszerűbbet, az Úristen megváltó kegyelmét közöljük a hívekkel. A lelkész önmagában kevés a reá bízott feladatok maradéktalan ellátására. Imádkozzunk együtt most azért, hogy a Mindenható adjon elegendő bizonyságtevő embert mellé. 

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka Sipos József eddigi lelkészi pályájára utalva – ebben jelentős helyet foglal el a diakóniai szolgálat, közöttük az árva gyerekek felkarolása – annak a meggyőződésének adott hangot, hogy immáron teljes joggal felruházott tiszakeresztúri lelkészként még többet tud tenni az itteni közösségért is. 

Nagy Barna, az egyházmegye főgondnoka mindenképpen komoly előrelépésként értékelte a mostani lelkészbeiktatást, s ennek a jelenlegi nehéz időkben nagyon is örülni kell. 

A frissen beiktatott lelkész a gyülekezet és lelkipásztora közötti kapcsolatot egy házassághoz hasonlította, melyben a felek közötti harmónia, az egymás iránti hűség és tisztelet kulcsszerepet játszik. No és a megbocsátás folyton megújuló képessége, hangsúlyozta Sipos József, aki annak az örömének adott hangot, hogy egy ilyen életképes, élni akaró gyülekezet lelki vezetője lehet. A legfontosabb az, hogy mindnyájan sok-sok megtérést tapasztaljunk az elkövetkező időkben. 

A jelenlévő lelkipásztorok egy-egy igeverssel köszöntötték szolgatársukat. 

Az istentiszteletet követő nyílt presbiteri gyűlésen a köszöntéseké volt a főszerep. A lelkipásztort versben és dalban köszöntötték a gyülekezet tagjai.

 „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – idézte köszöntőjében a gyülekezet jelmondatát Kocsis József gondnok, aki annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ugocsai kisközség, mely 1560 óta önálló anyaegyházzal bír, az idők végezetéig megtartja református hitét, magyarságát.

Kovács Elemér

karpatinfo.net

Videóhír ITT