Húszból tíz, százból nyolc

Idén húsz éves a Sámuel Alapítvány…

Tíz éve is hasonló szalagcímeket lehetett olvasni a kárpátaljai sajtóban: 10 éves a Sámuel Alapítvány! A kárpátaljai írott és hallgatott média által igyekezett az alapítvány hírét adni annak, hogy eltelt tíz év és tíz év alatt megnyílt hat családtípusú gyermekotthon. Megtörténtek az első nagy családratalálások, túl voltunk az első nehézségeken, mint az adminisztrációs utat megtalálása, az államilag elfogadottság, lassan minden úgymond sínre került, de a gyermekek nem fogytak az állami otthonokban. Továbbra is égető volt a vágy, hogy még több gyermeket családba kell segíteni. Meg kell ismertetni velük a családi mintákat, az apa és anya szerepét, a keresztyén élet lehetőségeit...

Ezért mozgatott meg minden lehetőséget a Sámuel Alapítvány csapata, hogy eljusson a hír, a rendszer működik, az út ki lett taposva, a gyermekmentésnek ez az útja nem lehetetlen, várják azokat, akiket az Isten indít erre nehéz, de áldott útra.

Bizony, ehhez a „munkához” az Isten indítása kell. Az újságok hasábjain megjelent cikkek, felhívások sokakhoz eljutottak. Isten pedig elkezdte a munkáját. Hosszú hónapok egyeztetései, érvek, ellenérvek, imádságok, igék, családok, összegek, tervek, ellenállás, engedelmesség, Isten munkálkodása – így jellemezhetnénk azokat a hónapokat, amik Visken alakították azt az összefogást, amelynek eredményeképpen megépült egy családi ház, mely kényelmet, biztonságot, családot adott nyolc állami gondozásból családba került testvérnek és nyitották meg házuk ajtaját hetedik családtípusú gyermekotthonként.

Mert mára, tíz év távlatából, így tekintenek egymásra. Vannak vérszerintiek és vannak más családból származók, de a viski Kiss Józsi és felesége, Livi, tíz éve nyitották meg a szívüket engedelmességre, hogy erre neveljenek a vérszerinti gyermekeikkel együtt tíz gyermeket. Tízet a közel száz sámueles gyermekből, akik szintén családtípusú gyermekotthonokban nőttek fel az elmúlt húsz év során.

A meghívójukat kézhez kapva, sok emlék jött elő, ahogy a december 4-ei családi ünnepségen is, ahol a közeliek vettek részt a hálaadásban.

Taracközi Ferenc az alapítvány megálmodója egy nem mindennapi igerészt hozott, Ezékiás király életéből felolvasva a Szentírásból a 2Krónika 29, 1-3; 32, 10-16; 24,25 részleteket, melynek fontosabb üzeneteit helyezte a család, a gyermekek szívére. Isten azokat is meg tudja szólítani, akik nem a rendezett hátterű, boldog, Isten útján járók örökségét hozzák magukkal gyermekéveikből. Ezékiás nehéz, istentelen atyai örökséget hozott, apja bezáratta a templomot, istentelen életet élt. A másik öröksége az édesanyja és nagyapja. Anyja istenhívő, nagyapja próféta. Mindannyiunknak vannak örömteli és nehéz örökségei. A kérdés, hogy mit viszünk tovább. Ezékiás, Istent választotta, ezért amikor az ellenség körülveszi a várost, tapasztalja Isten erejét, hogy harc nélkül győzelmet arat, mert Isten betegséggel sújtja az ellenség táborát. Ez olyan csoda volt, hogy a környező népek is csodájára jártak. Az áldás következménye a gazdasági, politikai felívelése Ezékiásnak, mely még az akkor feltörekvő babiloniakat is kiváncsiságra indította. A követeknek, akiket küldtek Ezékiás, "dicsekvés nélkül mutat meg mindent", - vajon lehet-e eltakarni ezzel Isten dicsőségét. Ezzel a csendes önteltségével, Ezékiás ezt tette, mely kísértése lehet a mi életünknek, nektek, ennek a közösségnek, mely ennyi mindent tett. Óvva int Isten igéje: a dicsőség egyedül Istené. 

Ő az, aki életet ad. Ebben az életben minden lehetőséget megad, hogy Őt megismerjük, még, ha súlyos, olykor nehéz időszakok is vannak mögöttünk, akár gyermekéveinkben, akár felnőtt életünk korszakaiban. Válasszuk az Ő útját! Egyetlen feladatunk van: az Ő dicsőségére élni. A kéréseink előtte vannak.

Weinrauch Ljuba Joszipivna a gyámügyi hivatal vezetője hangsúlyozta, mi a szüleitekkel együtt azért dolgozunk már 10 éve, hogy ti értékes emberré növekedjetek. Ebben a 10 évben volt sok nehézség, de sok siker is. Legyetek hálásak azért, hogy éppen ti vagytok azok, akik családba kerülve esélyt kaptatok sok minden jóra.

Sipos Géza, elnök, a Sámuel Alapítvány nevében idézte fel a kezdeteket, melyet két ige is meghatározott akkor: a mi alkalmas voltunk Istentől van,- ez továbbra is igaz, valamint: ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Isten megengedte és építette veletek együtt ezt a házat és ezeknek a gyermekeknek az életét, már tíz éve -mondta az elnök. Ebben áll mellettetek az alapítvány és kérjük Istent, hogy továbbra is ő áldja meg ezeknek a gyermekeknek az útját.

A hálaadó alkalom rövid fényképes emlékek bemutatásával zárult, melyek a tíz év emlékezetes pillanatait idézték.

„Aki egy ilyen gyermeket az én nevemben befogad, engem fogad be…” Kívánjuk a család számára a továbbiakban is Isten áldását, vezetését, a lassacskán felnőtté váló gyermekek szívébe azt a bizonyosságot, hogy életük Isten kezében van, és a helyüket akkor találják meg ebben a világban, ha ebben a kézben bíznak továbbra is.

Reméljük, az idén 20 éves alapítványról megjelent cikkek, kisfilmek sokakhoz eljutva, újabb családokat indítanak el a segítségnyújtás ezen útján. Az állami otthonokban élő gyermekek sokan várják sorsuk jobbra fordulását.

Az alapítvány továbbra is várja azon családok jelentkezését, akiket Isten ilyen szolgálatra indít.

Részletes információk az alapítvány honlapján találhatók: www.samuelalapitvany.com