Lelkészbeiktatás Szőlősgyulán

2021. Jun 07., szerző: Adminisztrátor

Követni, pásztorolni, gyümölcsöt teremni

Nagy dolog egy közösség életében, amikor lelkész és gyülekezet egymásra talál, szövetséget köt. Laskoti Zoltán hét éve szolgál a Szőlősgyulai Református Egyházközségben kihelyezett, illetve beosztott lelkészként, meghívását/megválasztását követően pedig vasárnap sor került hivatalos beiktatására is.

A koronavírus-járvány megfékezésére hozott korlátozó intézkedésekhez igazodva az ünnepi istentiszteletre ezúttal a parókia udvarán felállított sátorban került sor, melyen Zán Fábián Sándor püspök hirdette az igét. Aki az életünk során tett fogadalmak betartásának, illetve a lelkész, a gyülekezetek vezetőinek, a hívő keresztyén emberek példamutató életének fontosságára hívta fel a figyelmet. Látszon rajtuk a Krisztus-követés elfogadása, legyenek, mint Pál, lélekmentők, erősítsék a többieket – nem egyedül: Isten Szentlelke vezetésével. A lelkész feladata – fogalmazott a püspök – utat mutatni a keresőknek, buzdítani az egyedül maradottakat, és hirdetni mindenek felett Krisztust.

Küldj áldást az őrállókra – kérte énekszóval a gyülekezet, majd Peleskei Béla felügyelő lelkész, miután ismertette a Laskoti Zoltán életrajzát, hivatalosan is beiktatta őt a gyülekezet vezetésére, átadva annak pecsétjét.

A meghívott vendégek közül elsőként Nagy Barna, Máramaros-Ugocsa egyházmegye főgondnoka tolmácsolta Nagy Bélának, a KRE főgondnokának üdvözletét, majd a maga nevében is így bátorította a lelkészt: „De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által (2Tim 3,14-15).

Pocsai Sándor, a csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió lelkésze a pásztoráció fontosságára figyelmeztette a lelkészt, hisz anélkül üres beszéd minden prédikáció, mondta. Sipos József (Tiszakeresztúr), Máté Richárd (Izsnyéte-Dercen), Dénes-Zsukovszky Elemér (Borzsova) nem csupán szolgatársként, de barátként is köszöntötte a frissen beiktatott lelkipásztor. Aki székfoglaló beszédében így fogalmazott: „Követni, pásztorolni, gyümölcsöt teremni – nem csupán egy lelkipásztor életprogramja ez, hanem sokkal több. Közös feladatunk, amit az Úrtól kaptunk. Menjünk erre, Jézus után! Kövessük Őt, hiszen minden más út a kárhozatba visz! Pásztoroljuk a ránk bízottakat, hiszen enélkül széthullik a közösségünk, szétszéled a gyülekezetünk. Teremjük a Lélek gyümölcsét és vállaljuk megtiszteltetésként a feladatokat, hiszen enélkül elvadul a föld, elvadulnak egymástól a családtagok és elvadul a gyülekezet. A feladat nem egyszerű, de nem egyedül kell végrehajtanunk. Rengeteg ígéretünk van arra, hogy az Úr harcában maga az Úr megy előttünk és Ő harcol értünk. Hadd emeljek ki egyet ezek közül, ami igaz mindazokra, akik összetartoznak az Úrral, én mégis különösen hálás vagyok érte, mert lelkésszé szentelésem alkalmával kaptam püspök úr tolmácsolásában: „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok neki igazságot – így szól az Úr”.  

Az ünnepi istentiszteletet az énekkar szolgálatával, közös énekléssel és szeretetvendégséggel zárult.

Marton Erzsébet

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.