Gyászjelentés

FÁJÓ SZÍVVEL, DE ISTEN AKARATÁBAN MEGNYUGODVA TUDATJUK, HOGY 

NAGYTISZTELETŰ BALOGH JÁNOS

REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR

2021. FEBRUÁR 19-ÉN, ÉLETÉNEK 71. ÉVÉBEN HAZATÉRT TEREMTŐJÉHEZ. 

In memoriam Balogh János (1949–2021)

2021. február 19-én az Élet Ura szólította magához Balogh János nyugalmazott esperes-lelkipásztort. A család fájdalmában osztozva, mégis Megváltónkra tekintve és az örök életben való viszontlátás reménységével emlékezünk az ő életútjára.

Balogh János 1949. április 20-án született Nagydobronyban. Iskoláit helyben végezte, majd a kereskedelemben dolgozott évekig. 1971-ben házasságra lépett Kis Etelkával, az Úr két gyermekkel áldotta meg őket, Eleonórával és Attilával. 1972-től feleségével a Kárpátaljai Erdészeti Hivatal raktárának főraktárosa volt tizenhét éven keresztül.

            A rendszerváltás küszöbén, 1989-ben meghallotta Isten elhívó szavát, s elvégezve a Kárpátaljai Református Egyház lelkészképzőjét, rögvest négy gyülekezetnek a lelkipásztora lett. Palágykomorócon, Tiszasalamonban, Csapon és Eszenyben szolgált, olyan időszakban, amikor a lelkészhiány egész Kárpátalját jellemezte, s nagy, ma már önálló gyülekezetekben kellett újjászervezni az egyházi életet. Több egyházmegyei megbízatás után, 1999-ben az Ungi Református Egyházmegye esperesének választották, amely szolgálatot két cikluson keresztül végezte. Esperesi szolgálata alatt került kiadásra a Temetési és virrasztói énekeskönyv, amelyet a Kárpátaljai Református Egyházban a mai napig széles körben használnak. Hivatali ideje alatt, többek közt az ő áldozatos közbenjárásának köszönhetően hozta létre a Sion Missziós Központot az Ungi Református Egyházmegye. Időközben gyermekei felnőttek, leánya, Eleonóra a hitoktatói, fia, Attila pedig a lelkipásztori szolgálatra kapott elhívást.

            Lelkipásztori hivatala végül Csap városához és a Csapi Református Gyülekezethez kötötte közel harminc éven át. A gyülekezet – amely a második világháborúban elveszítette templomát, sok megpróbáltatáson és küzdelmen volt túl – ebben az időszakban építette fel új templomát, parókiáját, gyülekezeti termét. A gyülekezeti közösség élni, mozogni kezdett, gyermekmunka indult, énekkar alakult. A nehéz sorsúak támogatására létrejött és évekig működött a Morzsákat Lázárnak Alapítvány. Csap városa 2018-ban, méltatva a közösségért végzett szolgálatát, díszpolgárává választotta. 29 esztendő szolgálati idő után innen vonult nyugdíjba, s családi házában, Ráton élve a helybéli gyülekezeti közösség aktív tagjává lett, de nyugdíjas szolgálattevőként sem tétlenkedett, ha meghívást, felkérést kapott, szolgált, ameddig tehette.

            Lelkipásztori szolgálatát Isten dicsőségére, hűséggel és alázattal végezte. Számtalan ponton találkozott az életünk, hiszen erre teret adtak a csapi csendesnapok, nyári hitmélyítő hetek, s egyházmegyei alkalmak éppúgy, mint a kisebb, bensőséges lelkésztalálkozók. Hálaadással búcsúzik tőle a lelkészi közösség, gyülekezeteinek tagjai, ahol szolgált, az Ungi Református Egyházmegye, s kiváltképpen azok, akikkel az elmúlt évtizedekben közösen építette Isten Országát, amely felé tartott.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jel 14, 13)

Szimkovics Tibor