Bizonyítványátadó ünnepségek a KRE líceumaiban

2020. Aug 21., szerző: Adminisztrátor

Református líceumaink végzősei számára rendhagyó módon ért véget a 2019–2020-as tanév. A hagyományos tanévzáró ünnepség helyett idén ünnepélyes bizonyítványosztásra került sor a karantén szabályait betartva.

Nagydobronyi Református Líceum

Márciusban, amikor tanulóink tudtára jutott, hogy az újonnan terjedő világjárvány miatt két hét kényszerszünet következik, senki sem gondolta, hogy a két hétből két hónap, majd még kettő lesz. Az emelt szintű vizsgák és a továbbtanulás kapujában, az utolsó együtt töltött órák, vidám kollégiumi délutánok helyett a számítógépek monitorjain keresztül kellett megérteniük iskolai éveik utolsó tananyagait és csak a virtuális térben találkozhattak barátaikkal is.

A külső független vizsgák lezajlása után, augusztus 1-én ünnepélyes keretek között vehették kézhez érettségi bizonyítványaikat a líceum tanulói. Az alkalom a líceumi hagyományokhoz híven áhítattal vette kezdetét. Az igei szolgálatot Horkay László, a Nagydobronyi Református Líceum egyik alapító tagja, nyugalmazott püspök végezte. Az alábbi igeverset helyezte a tizenegyedikesek és a jelenlévők szívére: „Monda azért az Úr Mózesnek: megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged” (2Móz33, 17).

Formálódó személyiségetek a próbatételektől válik igazán erőssé – fogalmazott köszöntőjében Gál Erika, az intézmény igazgatója. Tudom, hogy a terhekből jutott nektek is bőven. Isten megtanított titeket is arra, hogy értékeljétek az életben a már-már megszokott, természetesnek vélt dolgokat. Ami korábban nyűg és teher volt számotokra, most hatalmas űrt hagy maga után, mondta. A továbbiakban megköszönte a szülőknek az éveken át tartó támogatást, türelmet, szeretetet és bizalmat az intézmény felé, hogy itt taníttatták gyermekeiket. A tanárok és nevelők, illetve a líceum összes dolgozójának további eredményes munkát kívánt az elkövetkezendő tanévre.

Az osztályfőnökök nevében Szaniszló József búcsúzott a végzősöktől. Kifejtette, hogy első osztálya révén nagyon sok mindent tanult, fejlődött és reményét fejezte ki az iránt, hogy tanulói is hasonlóképp fejlődtek általa és mellette. „Tervekkel, álmokkal, vágyakkal és talán félelemmel álltok most itt. Senki sem garantálja nektek előre a könnyű utat, sőt, néha embert próbáló lesz, de ha felveszitek a hit pajzsát, minden a javatokra válik”, szólt az osztályfőnöki biztatás.

Jelenlétével megtisztelte a bizonyítványosztást Gazda Erzsébet, a Kárpátaljai Református Egyház tanügyi tanácsosa, aki hosszú évek óta segíti jótanácsokkal, szakmaiságával a líceum oktatási életét. Az Úr áldását kérte a tanulók további életére, arra a nagy útra, melyet már a nagybetűs életben kell tovább járniuk.

A végzősök nevében Szilvási Petra Patrícia, az intézmény jeles tanulója osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel, a líceum diákserege nevében – akik nem lehettek jelen az alkalmon – Sass Rita tizedik osztályos tanuló búcsúzott a végzősöktől. „Amit cselekszik az ember, úgy fizet neki, és ki-ki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” – szólt az útravaló a Jób 34, 11–17 alapján.

Kacsó Gézalelkészigazgató a Máté 7, 24–26 alapján szólt az egybegyűltekhez. A mai világban minden bizonytalan és ingatag. Ebben a helyzetben méginkább felértékelődik az, ami biztos és nem változik meg. Az okos házépítő példázatában Jézus azt mondja, hogy az Ő szava ilyen biztos pont. Aki hallja és megtartja az Ő szavait, annak az életét semmilyen bizonytalanság nem ingatja meg, mert sziklára van alapozva. Ha Isten útján jártok, akkor az életetek szilárd lesz, megingathatatlan, bátorított a lelkészigazgató.

A Nagydobronyi Református Líceum 25.tanévének rendhagyó tanévzáróján 32 végzős vehette át bizonyítványát.

Bara Tünde

 

 

Nagyberegi Református Líceum

A koronavírus és a vele együtt járó karanténhelyzet sok diák számításait keresztülhúzta. Bezártak az iskolák, óvodák és a legtöbb munkahely is. Életünket jó pár hónapja a bizonytalanság jellemzi, hiszen a világjárvány miatt szinte minden kilátástalanná vált számunkra.

Mi, a Nagyberegi Református Líceum végzősei ugyanezzel a bizonytalan érzéssel, ám annál nagyobb reménytől hajtva kezdtünk neki egy, a szokásosnál kisebb tanévzáró ünnepség megszervezésének. Sajnos a karantén meghosszabbítása végett ez nem valósulhatott meg teljes egészében. De nem adtuk fel, és műsorunkat az egészségügyi előírásoknak megfelelően átalakítottuk bizonyítványátadó ünnepséggé, melyet egynapos próba előzött meg. A próbán felhőtlen boldogsággal jelentünk meg, hiszen hosszú idő óta végre újra találkozhattunk.

A karanténszabályokat figyelembe véve igyekeztünk minél kevesebb vendéget meghívni az ünnepségre, így csak a szüleink és testvéreink, illetve tanáraink vettek részt a rendezvényena megfelelő távolság betartása mellett.

A bizonyítványátadónk augusztus 1-én 10:00-kor vette kezdetét. A líceum udvarán a végzős évfolyam 37 diákja osztályfőnökeink felvezetésével, az érettséget jelző piros szalaggal, vállunkon a már megkapott tarisznyával, s benne az érettségi bizonyítvánnyal, a KMPSz Útravalójával és az igei biztatássalvonultunk fela szűk körű vendégsereg elé. Ezt követően hangzott el a két osztály osztályigéje, majd Tóth László, iskolánk lelkészigazgatójatartott rövid áhítatot, melyben megerősített minket afelől, hogy ha az Úr kíséri és vezeti lépteinket, semmi rossz nem történhet velünk. Az áhítat után a 10. évfolyam képviseletében Rájplik Benedek mondott köszöntőt, majd Fodor Tünde Virág énekelt számunkra. Ezt követte a névre szóló igei útravalók felolvasása, amely során a tiszteletes úr egyesével szólítva bennünket mondta el a nekünk szánt Igéket, mely az életünk során útmutatásul szolgál majd számunkra.

Az ünnepség további részében következett a staféta átadása a minket követő 10. évfolyamnak, majd a végzősök búcsúműsorárakerült sor, melyben énekekkel, versekkel és egy beszéddel búcsúztunk iskolánktól, felidézve mulattató emlékeinket azon dolgokról, melyeket a líceumban közösen éltünk meg. Ezt követően iskolánk oktatási igazgatójának, Kovács Andrásnak hallhattuk a köszöntőjét. Beszédében emlékeztetett, hogy tanáraink és nevelőink mekkora odaadással terelgettek bennünket a jó irányba és igyekeztek mindenben a segítségünkre lenni. Az igazgató úr beszédét követte osztályfőnökeink, Tar Tímea és Gálfi Dezső köszöntője, melyekben elmondták, hogy milyen élményekkel gazdagodtak általunk az elmúlt évek során, s meghatóan beszéltek arról, hogy mit is jelentettünk számukra.A szülők nevében Páll László tiszteletes úr mind a tanárok, mind a vendégek és mind a végzős évfolyam felé mondott biztató szavait hallhattuk.

Végezetül Tóth László lelkészigazgató mondta el záró gondolatait, megköszönve a szülőknek, az iskola munkatársainak, a fenntartónak és a támogatónak a diákokért végzett áldozatos munkát, amit a végzősök levonulása követett. Énekelve ballagtunk el, végig az udvaron, az iskola épületiben, egészen az osztálytermünkig, lezárva egy korszakot, s elbúcsúzva életünk egyik legmeghatározóbb helyszínétől.

Sárközi Zsófiavégzős diák

 

Péterfalvai Református Líceum

Idén rendhagyó ünnepségre került sor július 31-én a Péterfalvai Református Líceumban. Sajnos a járványügyi helyzet nem tette lehetővé, hogy intézményünk fennállásának 25. évfordulóján megszokott módon ballagjanak diákjaink. Ezért szűk körben, családias hangulatban telt az alkalom.

Kölcsey Ferenc Himnuszának eléneklése után Seres János lelkészigazgatónk tartotta a nyitóáhítatot a 2Mózes 13. részének néhány kiragadott verse alapján. A diákokhoz, illetve a jelenlévőkhöz szólva hangsúlyozta, hogy Isten soha nem hagyja el népét! Az Ő megváltottait a nehézségeken is átsegíti.

A végzős diákok Tóth ZoltánElmúlt pár év című versével mondtak köszönetet szüleiknek, tanáraiknak, diáktársaiknak.

A 11. A-sok osztályfőnöke, Veres Edit tanárnő felidézte a diákokkal való első találkozás élményét, s az együtt töltött legszebb pillanatokat gondolatban újra átélhették. „Nem az a fontos, hogy ki mennyi tálentumot kapott, hanem az, hogy mire használja és hogyan bővíti azt!”, fejezte be gondolatait.

Nagy Lajos tanár úr a 11. B-sekhez szólt, és kiemelt egy kulcsszót, a küzdést. Nagyon sok nehézség árán értek el többen is ennek a 2,3 vagy 4 évnek a végére, de megérte a küzdés, mert eredményeik arra engednek következtetni, hogy Istennél semmi sem lehetetlen!

Líceumunk igazgatónője, Bohut Andrea is elismerő szavakkal köszönt el a 36 végzős tanulótól. Mielőtt kiosztotta az érettségi bizonyítványokat, köszönetet mondott a szülőknek, hogy megtiszteltek minket, és erre a néhány évre ránk bízták gyermekeiket!

Tóth-Molnár Emőke

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.