Rehabilitáció a Nefelejcsben karantén alatt

A gyermek – áldás, vallják a keresztyének. Még akkor is, ha fogyatékkal születtek. Ők is Isten teremtményei, akik, hisszük, céllal érkeztek erre a világra. Nem is szeretjük a „fogyatékos” szót használni rájuk, inkább speciális nevelést igénylők ők. Ahhoz viszont, hogy ezt megkapják, segítségre van szükségük. S nem csak nekik, de az őket nevelő szülőknek, családtagoknak is, merthogy nem igazán könnyű feladat ez számukra, nehéz feldolgozni szülőknek, nagyszülőknek ezt a helyzetet. Viszont erre ebben az országban kevés a lehetőség, a kisebbségi létben élők számára meg szinte egyáltalán nincs megfelelő család-barát intézmény. Ebben a helyzetben a történelmi egyházak, így a Kárpátaljai Református Egyház is fontos szerepet tölt be: állami feladatot átvállalva működtetnek rehabilitációs központokat. Közülük az egyik Mezővári határában található. A „Nefelejcs” Rehabilitációs Központ igazgatónőjével az intézet indulásáról, a karantén ideje alatti működésről és a jövőről beszélgettünk.

-          Mikor kezdte meg működését a rehabilitációs központ, milyen céllal?

-          A Kárpátaljai Református Egyház 2014 óta végez rehabilitációs munkát fogyatékkal élő gyerekek és fiatal felnőttek között Mezőváriban – kezdi beszélgetésünket Zán Fábián Judit. – Az intézmény a településünkhöz közeli falvak gyermekeit karolja fel elsősorban, de vannak, akik távolabbról érkeznek hozzánk. A programnak kettős küldetése van: mindent megtenni a gyerekekért, hogy az életük élhetőbb legyen, és segíteni a családoknak, akik ilyen megpróbáltatás és teher alatt élik az életüket. A rehabilitáció nemcsak a gyermek állapotának lehetséges javítását, hanem a szülők pszichés gondozását is jelenti, támogatja őket a mindennapi nehézségekben.

-          Kikkel foglalkoznak a központok?

-          Különböző betegségekkel, sérülésekkel küzdők vannak nálunk. Így többek között központi idegrendszeri sérültekkel, genetikai eredetű vagy egyéb fejlődési rendellenességgel születettekkel, ideg- és izomrendszert érintő betegekkel, ortopédiai, tartási rendellenességgel született gyerekekkel, megkésett, illetve megváltozott fejlődésmenetűekkel, halmozottan sérült kisgyermekekkel, autistákkal foglalkozunk fejlesztő programok, iskola program, egyéni foglalkozások, csoportos foglalkozások keretében,és alkalmazunk fény-,illetve hidroterápiát is.

-          Hány neveltjük van és kik foglalkoznak velük?

-          Az alakulás évében csupán néhány gyerekkel és 4 munkatárssal indultunk. Egy holland házaspár segíti az intézmény munkáját az első hónapoktól kezdve: Margaret és Stefan Bakker. Margaret ergo terapeuta,Stefan sofőrként dolgozik. Jelenleg 56 gyermek látogatja az intézményt és 7 munkatársunk van.

-          A mostani hosszan tartó és szigorú karanténhelyzet miatt talán soha nem volt még ilyen nehéz helyzetben általában az oktatásügy. De míg az iskolában megoldható a távoktatás, itt ez nem működik, hisz az Önök neveltjei speciális foglalkozást igényelnek. Hogy sikerült megoldani ezt a helyzetet? Van kiút? Nem veti vissza a gyerekek fejlődését a kihagyás? Mi a megoldás?

-          Sajnos a karantén az intézmény munkáját is nagyon megnehezítette, hisz nekünk is be kellett zárni. Pedig vannak igencsak nehéz helyzetű gyerekeink is,akiknek kimondottan hiányzik az ittlét, hisz normális működési rendben páran itt étkeznek, itt tisztálkodnak. A legtöbb neveltünknél a rendszeresség hiánya is problémát okoz a fejlődésükben,egyeseknél visszaesésre is számítunk, sajnos. A szülőkkel igyekszünk állandó kapcsolatot tartani,tanácsokkal és eszközökkel látjuk el őket. Továbbá fejlesztő videókkal, igény és lehetőség szerint megfelelő eszközökkel próbáljuk segíteni azokat a családokat, ahol a gyermeknek mozgásterápiára van szüksége. A munkatársi megbeszélések továbbra is rendszeresek,ha nem is mindig személyesen,de a létrehozott internetes csoporton belül kommunikálunk. Megbeszélünk minden új ötletet, ki hogyan tartja a kapcsolatot a családokkal,próbálunk kreatívak lenni ebben a helyzetben is. Ez idő alatt volt két új ismerkedés,amit nem halaszthattunk el a karantén végére,mert a gyerekeknek sürgős segítségre volt szükségük. Amióta üres az épület,igyekeztünk tisztasági festést elvégezni az épületben,készült egy új csúszda,felújítottuk a játszóteret.

-          Vajon mikor jöhetnek újra a gyerekek?

-          Istennek hála, hétfőtől (az interjú augusztus 5-én készült, a szerző) újra megnyithattuk a kapuinkat, igaz, nem teljes munkaidőben, és még nem csoportos foglalkozások keretében... De már ez is reménységre és hálára ad okot. Egyéni fejlesztésre ismét jöhetnek a gyerekek,most sajnos csak azok,akiknek a szülők meg tudják oldani a beutazást.

-          A jövő… Célok, tervek, álmok…

-          Tervek,célok mindig vannak. Készültünk a családi napra,ami minden évben nagy élmény a gyerekeknek… Vannak elmaradt kirándulások,továbbképzés a munkatársaknak…De boldogok vagyunk, hogy lassan elkészül az épületünk második szintje, és akkor még több gyermeket tudunk majd fejleszteni. Most viszont a legnagyobb vágyunk az,hogy visszatérjenek a karantén előtti hétköznapok,a gyerekzsivaj,az ismerős mosolyok.

-          Úgy legyen! Isten áldása legyen munkájukon, életükön!

Marton Erzsébet