Csendesdélután pedagógusoknak Tivadarban

A föld hűségesei Október 6-án a Péterfalvai Református Líceum adott otthont a pedagógusok, hitoktatók részvételével megtartott csendesdélutánnak, melyet a tanévkezdés apropóján szerveznek meg évről évre Máramaros-Ugocsa Egyházmegyében. Seres János lelkész-igazgató örömmel üdvözölte a jelenlévőket a díszteremben, és elmondta, ma különösen nagy a felelőssége a tanároknak.

Most, hogy sok esetben a szülők külföldre távoztával a tanítóknak kell a gyerekek számára a helyes nevelést biztosítani. Életbevágó kérdés, hogy miből, illetve kiből merítik az erőt a hétköznapok során.

Aki komolyan veszi hivatását, elhívását a feladatra, annak sikere van – mondta a tiszteletbeli esperes. A Krónikák könyvét idézve az Ószövetségből Jósafát király példáját hozta fel, aki mindvégig kitartott az Isten iránti hűségben, elnyerve méltó jutalmát. „Ha Isten szeretetével töltekezünk fel és fájdalmunkat, indulatainkat hátrahagyjuk, sőt Bibliával megyünk az órára, akkor az Úr felmelegíti a szívünket, békességünk lesz. Rajtunk, munkánkon ott lesz Isten
áldása.”
Rendkívül nívós teológiai értekezésnek lehettek tanúi a vasárnap délutáni programra érkezők.
A Sárospatakról érkező Fodor házaspár az Istenhez való viszonyt mutatta be több megközelítésből is előadás keretében, górcső alá véve napjaink egyik nagy dilemmáját: az elvándorlást.
Dr. Fodor Ferenc sárospataki teológiai professzor a Róm 8, 28-at idézte, miszerint: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Az igevers rávilágít arra a tényre, mit ismond, jelent ki egyértelműen Isten nekünk, embereknek. Nem ígéri, hogy nem lesz fájdalom, kényelmetlenség, betegség, de azt igen, ha szeretjük Őt, akkor javunkra fordítja. A kérdés, hagyjuk-e munkálkodni életünkben. Az események sodrásában gyakran nem dolgozzuk fel az élményeket. Főleg, ha rossz dologról van szó, a személyiségünkre kihat, hogyan reagálunk rá.
„Fontos, hogy ami velünk történik, mit vált ki belőlünk. Isten beiktathatja a rosszat is a jó megvalósítása érdekében” – emelte ki. Összességében szükséges szemlélnünk életünket, és lemondani azokról a vágyakról, melyek árthatnak lelki növekedésünknek. A hit győzelmének nevezte, ha „Istenben örvendezni tudunk minden körülmény között. Ahogyan a fájdalom is a
boldogság alkatrésze.”
Fodorné Nagy Sarolta teológiai tanár Bartha Miklós „Kazárföldön” című nemzeti
szociográfiájából olvasott fel, mely az 1939-es nagy elvándorlást mutatta be. A rutének elvágyódása szülőföldjükről Brazíliába és a jelenlegi tömeges elköltözések között párhuzamot vont, rámutatva a hasonló motivációra, okokra, következményekre. A föld hűségesei címet viselő eladásban a földet mutatta be, mint értéket és biztos alapot. Körbejárva a témát rámutatott: a földhöz ragaszkodó nép megmaradását garantálja az Isten már az ószövetségi idők óta. A menni vagy maradni kérdés elsősorban hitbeli kérdés. A döntést mindenki maga hozza meg. De emlékezzünk: „Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak”.
(1Móz 28,13b) – mondta az Úr. Tagadhatatlanul szükségünk van a földre, mint olyan helyre, amit otthonunknak nevezhetünk. „Sorsunk a föld” – hangsúlyozta Fodorné Nagy Sarolta; viszonyunk a földhöz határozza meg boldogulásunkat, boldogságunkat. Az izraeli nép jó példa erre, mert történelmük során mindig ragaszkodtak az Istentől kapott földhöz. „Mi miért mondunk le róla?” – tette fel a kérdést. Majd folytatta: „A föld az identitásunk alapja! Otthon az, ahol tudunk szabadok lenni és megpihenni, vagyis boldogok lenni. S kik a föld hűségesei?
Akik mindennek ellenére maradnak szülőföldjükön és Isten kegyelmét kérik ehhez”.
Ragaszkodjunk a földhöz, amit Isten adott nekünk, akkor áldás lesz az életünkön, és jó örökséget hagyhatunk gyermekeinknek.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja a magyar kormánynevében üdvözölte a résztvevőket, és ígéretet tett, hogy az anyaország továbbra is szívén viseli Kárpátalja iskoláinak sorsát, megadva számukra az erkölcsi és anyagi támogatást.

Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese megjegyezte záró gondolataiban: „Lehet, most egy lejtmenetben érezzük sokan magunkat itt Kárpátalján, de higgyünk abban, hogy Isten majd a kellő pillanatban felemel. Ott kell lennünk, ahová Isten állított minket, ottkell helytállnunk”. Az iskolavezetők és tanárok szívére helyezte a lehetőséget, hogy a tanórák
előtt imádságban kérjék el a tanítási napot, tartsanak rendszeresen reggeli áhítatot. A közöselcsendesedés Isten előtt meghozhatja az eredményt a kezelhetetlen tanulóknál is. Az imánaknagy ereje van, s közben feloldódik a belső feszültség, megszűnik az indulat is. „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 19)
Ahogy Seres János rámutatott, Trianon ellenére sem szűntünk meg nemzetnek lenni,összetartozni, határok ide vagy oda. Isten bölcsessége segítsen helyes döntést hozni minden magyar család életében! Ámen.
Bodnár Diána