Missziós csendesnap Tekeházán

2019. Oct 11., szerző: Adminisztrátor

Szeptember 29-én nem csupán délelőtt, de délután két órakor is megszólalt a tekeházi
református templom harangja, hívogatva helyieket és vendégeket egy különleges alkalomra.
Ekkor tartotta ugyanis a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió soron
következő csendesnapját, immár sokadik alkalommal Tekeházán.

Az alkalom előtt engem is meglepett, hogy a szőlősgyulai és újakli gyülekezetből mennyien kerekedtünk fel, hogy
épüljünk ezen a délutánon, de meglepetésünk és örömünk akkor lett teljes, mikor láttuk, hogy
megtelt a gyönyörűen felújított tekeházi templom, és az alkalomra kisebb késéssel érkezőknek
már a karzatokban sem jutott ülőhely, szükség volt pótpadok behozatalára is.
Peleskei Béla helyi lelkipásztor kezdte az alkalmat egy igei köszöntővel, üdvözölte a közelről
és távolról érkezőket, biztosította őket a helyi gyülekezet öröméről és vendégszeretetéről,
akiknek semmilyen áldozat nem volt drága, hogy erre az alkalomra elkészüljenek a templom
belső felújításával. Ezután énekeltünk Csákány Ágnes vezetésével, majd bizonyságtévők
következtek. A négy bizonyságtétel elmondói nem egyeztették össze az alkalom előtt, miről
szeretnének beszélni, azonban ahogy elmondták megtérésük előtti életvitelüket, beszéltek
bűneikről és mulasztásaikról, néven nevezték a legszégyenteljesebb elbukásaikat is,
ráismerhettünk a szabadító és gondviselő Isten munkájára, aki minket is keres, hogy
megújítson.
A bizonyságtételek után éneklés következett, majd id. Pocsai Sándor missziós lelkész
igehirdetésére figyelhettünk oda. Szolgálatában a misszió lelki vezetője beszélt arról, hogy
minden ember életének három stádiuma van. Az első az, mikor életünk jelképes trónján az
énünk foglal helyet, teljesen alárendelve mindent és mindenkit önző vágyainak és
kívánságainak. A kereszt ekkor az érdeklődési körünkön kívül van, Jézus semmilyen hatást
nem gyakorol az életünkre. A második stádium az, amikor a kereszt már bekerül a
látóterünkbe, érdeklődünk az Ige és Jézus iránt, azonban az érdeklődés nem válik elkötelezett
döntéssé és nem adjuk át az uralmat Jézusnak. Ezen a szinten reked meg rengeteg,
úgynevezett „vallásos” ember, akikről sok jót el lehet mondani, csak azt nem, hogy
üdvösségük van Jézusban és megtértek. A harmadik stádium az, amikor a trónra a kereszt
kerül, azaz Jézusnak adjuk át az irányítást az életünk felett, mi pedig leborulunk előtte és
engedelmesen alárendeljük magunkat az Ő szent és jó akaratának. Akik Csongoron vagy
Tekeházán, vagy akármelyik gyülekezetben találkoztak az élő Megváltóval, azok tudják,
életük legjobb és legboldogabb döntését hozták meg, mikor Őt választották és Neki adták át
életük irányítását. A folytatásban a lelkipásztor arról beszélt, hogyan uralkodik és irányít az
újjászületett, hívő ember életében a Szentlélek, hogyan kell helytállnunk a megszentelődés
folyamatában, és milyen célra hívta el Isten a kegyelmet talált bűnösöket.
Az igehirdetést még egy bizonyságtétel követte, amelyben egy helyi gyülekezeti tag beszélt
arról, hogyan kényszerítette oda Isten Szentlelke az úrasztalához, hogy bizonyságtételében
feltárja gyengeségeit a gyülekezet előtt, de megvallja azt is, hogy Jézus Krisztusnak azok
felett a dolgok felett is hatalma van, amik félelemmel töltik el és kétségbe ejtik.
Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget, amely után a gyülekezet visszaindult oda,
ahonnan elindult az alkalomra. Őszintén remélem, hogy a legmesszebbi Beregrákostól
egészen Viskig továbbították a szabadító Isten örömhírét!
Békesség az olvasónak!

Laskoti Zoltán

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.