Fogyatékkal Élő Gyermekeket Nevelő Családok Napja harmadszor

Együtt erősebbek vagyunk

Az egészséges ember természetesnek veszi, hogy el tudja mondani, mit akar, el tudja venni, meg tudja fogni, nézni azt, amit szeretne. Ám élnek körülöttünk szép számmal olyanok, akiknek ez nem adatott meg, szülők, akiknek gyermekei nem rohangálhatnak a többiekkel, nem „őrjítik meg” állandó kérdéseikkel… Mégis hálát tudnak adni beteg, sérült gyermekeikért is, mert látják bennük az értéket, az ajándékot, a csodát. Nem könnyű az életük, mégsem panaszkodnak, amikor másokkal vagy hasonló sorsú társaikkal beszélgetnek, hanem boldogan újságolják el, milyen fejlődéseket tapasztalnak gyermeküknél, s hogy milyen őszinte ragaszkodást, önzetlen szeretetet kapnak tőlük… Persze a hétköznapokban sokszor megfáradnak, elkeserednek ők is. Éppen ezért üdvözlendő az a nagyszerű kezdeményezés, hogy évente legalább egyszer találkozzanak a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családok, mert ahogy a családi nap mottója is hirdeti: együtt erősebbek vagyunk.

Július 6-án különleges gyerekekkel és az őket kísérő családtagokkal népesült be a péterfalvai vidámpark. Illés István igazgató és csapata mindent megtett annak érdekében, hogy erre a napra felépüljön a télen a hótól összeomlott fedett közösségi tér, s hogy a színpadra való feljutást is akadálymentesítsék, így kerekesszékesek is szerepelhettek ott. És a délután folyamán minden segítséget megadtak ahhoz, hogy a sérült gyerekek is kipróbálhassák a hintákat, ami óriási élményt jelentett számukra.

A harmadik alkalommal megrendezett Fogyatékkal Élő Gyermekeket Nevelő Családok Napjára érkezőket a Hozsánna együttes énekszolgálata fogadta, majd a péterfalvi és a bökényi gyerekek énekelték Halász Judit dalát: „Mindannyian mások vagyunk… Ahány ember, annyiféle csodálatos világ…”. Domokos Bernadett versmondását édesanyja, Viktória jeltolmácsolásában a siketek és nagyothallók is élvezhették.

A program igei köszöntéssel folytatódott. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” – helyezte a megjelentek szívére a rómabeliekhez írott levél 15. részének első versét Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye esperese, aki feleségével kezdeményezte három évvel ezelőtt a családi nap megszervezését. „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata!” – idézte a 90. zsoltár utolsó versét Zán Fábián Sándor. Aki kéri minden nap Isten jóindulatát, az maga is jóindulattal lesz embertársai iránt, keze segítő kéz lesz, szája nem rombolót, hanem jót fog mondani, és szívében az Istentől tapasztalt jóindulat egyre inkább ott lesz a mi emberi világunkban, mondta a püspök.

Magyarország kárpátaljai külképviselete nevében Csizmadia Alexandra beregszászi konzul, gazdasági attasé köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a nemzeti kormány számára fontos a család, s minden támogatást megad ahhoz, hogy segítse a fiatalok családalapítását, s a családi akcióterv bizonyos részeit a határon túli nemzetrészekre is kiterjeszti, illetve a családokat, a szülőföldön való megmaradást segíti az óvoda- és iskolafejlesztésekkel is.

„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” – hangzott az ígéret Menyhárt István mezővári lelkész igehirdetésében. De ennek feltétele is van. „Ha segítségül hívod az Urat…, ha kiáltasz… Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor...” (Ézs 58 9–11). Ha átadod életed Istennek, akkor ő kész kezébe venni azt. Hogy megkapjuk Isten áldását, meg kell állni, időt kell szentelni az Úrra, az igeolvasásra, az igehallgatásra. Rohanunk, panaszkodunk, és nincs időnk élni, rácsodálkozni az élet szépségére, mondta az igehirdető. Pedig mindannyiunknak szüksége van a feltöltekezésre. Ez a nap is ezt szolgálja. Az együtt mondott imának hatalmas ereje van. Isten kezében ott van az életünk, lát, ismer bennünket. Engedjük, hogy ő vezessen! Ma itt megmutatta, hogy nem egyedül megyünk az úton.

S ezt valóban megtapasztalták a résztvevők. Az egymással való beszélgetések tapasztalatok megosztása mellett lelki segítségnyújtást kaphattak Gogola István pszichológustól, fejlesztési javaslatokat, iskoláztatással kapcsolatos tanácsokat Kenéz Katalintól, a Nagyszőlősi járási Pedagógiai Szakszolgálat vezetőjétől. Hunyadi Ágnes főszervező örömmel konstatálta, hogy egyre több a segítő nem csupán a családi nap megszervezésében, de lebonyolításában is. Idén a bökényi és a tiszapéterfalvai önkéntesek mellé a nagyszőlősi református gyülekezetből is jelentkeztek, akik kézműves foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek. De eljött mesével szórakoztatni a résztvevőket a mátyfalvai Palánta bábcsoport, a nagyszőlősi Szelíd lovasközpont pedig meglovagoltatta a gyerekeket, a Kokas Banda és a magyarságtudatot erősítő Kiss Kata Zenekar pedig megtáncoltatta még a kerekesszékeseket is.

Nagyon színes és gazdag program várta a családi nap résztvevőit ezen a napon, de a találkozó legmeghatóbb pillanatai mégis talán a Mezővári Nefelejcs Rehabilitációs Központból érkezett gyermekek műsora volt, akik Max Lucado Értékes vagy című történetével mutattak rá, hogy nem az a fontos, mások mit gondolnak és mit mondanak rólad. Isten szeret, olyannak, amilyen vagy. Ő alkotott, és ő sohasem hibázik.

• Immáron harmadik alkalommal szervezik meg ezt a különleges családi napot különleges gyerekekkel. Milyen céllal, s mit tapasztalnak? – kérdeztük Hunyadi Ágnes főszervezőt-ötletgazdát.

• Több elgondolás is vezérelt bennünket. Az egészségesek felé azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a fogyatékkal élők is Isten gyermekei, ők is igen értékesek. Az érintett szülőket pedig megerősíteni, hogy érezzék: nincsenek egyedül, s szeretnénk, ha a sérült gyerekek is éreznék, őket is nagyon szeretik.

• Miért éppen ezt a helyszínt választották?

• Mint korábban már elmondtam, Mádon élő lelkészbarátainktól kölcsönöztük az ötletet. Egyik gyermekük nekik is sérült, s ők minden ősszel szüretkor a szőlőjükbe traktorokon, szalmabálákon ülve viszik ki az óvoda- és osztálytársaikat. Amikor már mi is második alkalommal vettünk részt ezen az alkalmon, jött az ötlet, hogy nekünk meg itt van a péterfalvai vidámparkunk, ahol szervezhetnénk hasonló rendezvényt. Nagyobb fesztiválokra ezek a családok nem jönnek ide el, de ez a nap itt minden értük van. S örülök, hogy egyre otthonosabban mozognak már itt. És hálás a szívem a gyülekezeti tagjainkért, akik egyre lelkesebben segítenek a szervezésben, a lebonyolításban.

Balog Erikáék Mezőváriból érkeztek családostól a rendezvényre. Ők egy egészséges fiú mellett sérült kislányukat nevelik nagy szeretettel. Az édesanya elmondta, hogy immáron második alkalommal vesznek részt a családi napon, s nagy örömmel jönnek, mert itt sorstársakkal találkoznak, megerősödnek egymás hite által.

• A kislányunk 14 éves, és a kezdetektől fogva jár a Nefelejcs Rehabilitációs Központba. Úgy tapasztaljuk, hogy egy nagyon jól felszerelt intézmény ez, ahol nagy gondot fordítanak gyermekeink fejlesztésére. Számunkra jelentős segítséget jelent a központ, mert így tudunk dolgozni is, intézni dolgainkat, miközben lányunkat szeretetközösségben tudhatjuk.

• Nem könnyű az élet ilyen teherviseléssel.

• Kezdetben mi is tehernek gondoltuk, de orvosi tanács ellenére sem adtuk intézetbe. Én nem tudnék lemondani róla. Ő a miénk, s most már áldásnak fogjuk fel, mert egy sérült gyerekkel is meg lehet tapasztalni Isten áldásait. Itt ezen a családi napon is láthatjuk, hogy minden gyerek értékes, mindegyikben van valamilyen tálentum, amit az Isten belehelyezett. Csak szeretettel kell hozzájuk fordulni, és sohasem feladni.

Marton Erzsébet