Megújult Palágykomoróc református temploma

Hittel és összefogással minden lehetséges

„…Mindeddig megsegített bennünket az Úr” (1Sám 7, 12) – kezdte igehirdetését Kovács Attila helyi lelkész a palágykomoróci domb tetején immáron nyolc évszázada Isten dicsőségét hirdető templom megújulásáért július 16-án tartott hálaadó istentiszteleten. A XIII. és XIV. század fordulóján épült, majd a XV. század folyamán átépített templom a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány közreműködésével és szakmai irányításával – kisebb-nagyobb megszakításokkal – közel másfél évtized alatt szépülhetett meg.

Mint ahogy a reformáció alapelve is mondotta ötszáz évvel ezelőtt: vissza a forrásokhoz, térjünk vissza hitünk alapjához, ma mi is ugyanúgy elmondhatjuk, hogy templomunk visszanyerte eredeti alakját, s a hit egyszerűségében, alapvető tisztaságában tündöklik – fogalmazott Kovács Attila. Az idézett igerészre hivatkozva elmondta: mint ahogy Sámuel, a mai nap mi is emléket állítunk Isten kegyelmének. Megtapasztaltuk, hogy a hit hegyeket mozgat meg, fizikai és lelki hegyeket, hogy összefogással és hittel minden lehetséges – ennek állítunk emlékkövet. A határokon átívelő összefogással – magyarországi építők és marosvásárhelyi restaurátorok dolgoztak a helyiekkel együtt – megújult templomért adunk hálát, az építőkért, akik nyolc évszázaddal ezelőtt felépítették e hajlékot, s azért, hogy azóta folytonos itt az istentisztelet, s a reformáció óta magyarul szól az Ige. Isten segített idáig, legyen övé minden dicsőség, mondta a lelkész.

A hálaadó alkalmat megtisztelte jelenlétével Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki Reményik Sándor A kövek zsoltára című versével kezdte beszédét, s emlékeztetett: a templom minden időben menedék volt, ahol magyarul szólhatott az Ige. A magyar nemzet akkor maradhat csak fenn, ha a saját közösségei képesek a múltjukat, hagyományaikat ápolni és hitüket megőrizni, és éppen ezért fontos, hogy a 800 éves palágykomoróci templom eredeti szépségében újult meg az erős helyi református közösség épülésére szolgálva – hangsúlyozta a miniszter, aki megerősítette: a magyar állam és kormány segíti azokat a határon túli magyar közösségeket, amelyek meg akarják őrizni az értékeiket, amelyek meg akarnak maradni. Trianon közelgő 100. évfordulójára utalva Gulyás Gergely azt mondta: „Egy évszázad elteltével is élnek nemzeti közösségeink, megújulnak templomaink, míg mások az országhatáraikon belül is elvesztették nemzeti identitásukat, addig mi – „megfogyva bár, de törve nem” – szétszakítottságban is megőriztük magyarságunkat az országhatárokon kívül is”.
    A régiség érték, amit őrizni kell, ez a XIII. századi templom pedig ennek a közösségnek az értéke, kezdte beszédét Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója. Aki elmondta, a templom olyan eklektikus állapotban van, melynek rétegei hosszú évszázadok során épültek egymásra. Ebből egy olyan egység született, melyet most magunk előtt láthatunk, de ettől a templom nem vált múzeummá – mondta. A múltat megérteni és a jövő számára hasznosítani kell, fogalmazott Káldi Gyula építész, aki a feltárt építészeti leletekről számolt be.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka köszönetet mondott a magyar kormánynak a Kárpátaljának nyújtott sokoldalú támogatásért. „Nem vagyunk árvák, mert mellettünk áll a magyar állam”, fogalmazott. A főgondnok megköszönte a Teleki Alapítvány templomok felújításában végzett munkáját. Felhívta a figyelmet, hogy csak összefogással, a krisztusi szeretetet gyakorolva maradhatunk meg. „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5, 16–18) zárta köszöntőjét az Ige szavaival. Végezetül Kovács Attila mondott köszönetet a magyar kormánynak és a Teleki László Alapítványnak a templom felújításához nyújtott támogatásért, illetve a felújításban résztvevők munkáját is megköszönte egy-egy, a palágykomoróci templomot ábrázoló fafaragvánnyal.

A hálaadó alkalmon Sutka Dóra ismertette a templom történetét, a hittanos gyerekek pedig verssel, énekkel mondtak köszönetet a megújult hajlékért. Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklésével, majd szeretetvendégséggel ért véget.

Kovács Erzsébet