Kárpátaljai szemmel az egységről

Zán Fábián Sándor 

a KRE püspöke

Tíz év távlatából azt tudom elmondani, hogy ezek az évek, amelyek mögöttünk vannak, megerősítettek bennünket, mindnyájunkat abban, hogy egy alapon állunk a Szentírás alapján, a hitvallásaink összekötnek bennünket. A múltunk habár különbözik is, de ugyanaz a jövőképünk, tehát Isten országa felé haladunk.

A közösség, ami létrejött az alkotmányozó zsinat döntése alapján, nemcsak egy életet védő és gyengébbeket segítő közösség, hanem egy jövőt biztosító közösség is. S úgy gondolom, hogy ez a titka annak, hogy mindnyájan vágyakozunk arra, hogy ebben a megélt egységben, amit a Református Kárpát-medencei Egyházkerületek létrehoztak éljük meg a mindenapjainkat. Ott tudunk kicsit így mondom, dicsekedni azzal amink van és ott tudjuk elmondani azokat a nehézségeket is, amelyekkel szembe kell néznünk, s máris könnyebb, amikor támogató partnereket és testvéreket találunk.

Az elmúlt tíz esztendőben megtapasztalhattuk az összetartozással járó áldásokat. Akkor, amikor nem széthúzás van egy közösségben, az összetartozás már maga az áldás és ennek megtapasztalt dolgai is vannak, amit láthattunk pl. az oktatásban, vagy láthattunk akkor, amikor valamelyik egyházközségüknek vagy valamelyik intézményüknek nehézsége akadt, hogy nemcsak a mi gondunk a gond, hanem a Kárpát-medence akár hatszáz kilométerrel arrébb élő gyülekezete is szívén viseli és imádkozik, adakozik azért, hogy megoldódjanak a problémák.

Amit még nagyon fontosnak tartok megemlíteni, az a felelősségtudat. Amíg nem láttunk bele egymás életébe, én nem éreztem felelősséget a Horvátországban élő reformátusokért vagy a jelenlegi szerbiai kis közösségért, de ahogyan az ismerkedés megtörtént, ahogyan jobban látjuk az életét egyik- másik gyülekezetnek, intézménynek, az már felelősség. Ma ez az, amit nagyon sokan nem akarnak vállalni, felelősséget családalapításért, felelősséget gyermekvállalásért, felelősséget azért, hogy élen járjon valaki.

A református közösség felelősséget vállaló embereknek a közössége és ez egészen ott kezdődik, hogy felelősséget vállalnak a jövő nemzedékéért, mikor óvodaprogramot vállalnak, de felelősséget éreznek azokért is, akik elfáradtak, akik nehézségekkel küzdenek, nemcsak a koruk miatt, hanem azért is, mert elszakadtak a nyájtól.

Én úgy gondolom, hogy a leginkább ez jellemző az egyházkerületek elnökségére, a zsinati tagokra, hogy Istentől elkért jövőt látnak maguk előtt, amiért felelősséggel akarnak cselekedni nap, mint nap. Nekem ezek a gondolatok jutnak eszembe az egységgel kapcsolatban.

Zán Fábián Sándor

a KRE püspöke