Nők csendesdélutánja Csongoron

Terhek viselése

Gondokkal, teljesítménykényszertől terhelt, stresszes időben élünk, mindenért aggodalmaskodunk. Hatványozottan érvényes ez a nőkre, akik nem csupán helytállni, de bizonyítani is akarnak – a munkahelyen, a családban, a közösségben egyaránt. Olykor túlvállalják magukat, túl sok terhet viselnek, és ritkán kérnek segítséget. Így aztán egy idő után kimerülnek, kiégnek. Hogy ez ne történjen meg, olykor meg kell állni, fel kell töltekezni. Miért és hogyan? Nos, többek között ezekre a kérdésre kereste a választ az elmúlt vasárnap a csongori templomban megtartott női csendesnap mintegy ötszáz résztvevője.

A megjelenteket a házigazdák nevében Pocsainé Tövissi Tímea lelkésznő köszöntötte. Györkéné Csákány Marianna Istent dicsőítő énekekkel hangolta rá a lelkeket a hallottak befogadására. Majd Hajduné Csernák Erzsébet, a nyíregyházi metodista gyülekezet lelkésze igei szolgálatában néhány Istentől vezetett biblia nő – Mózes anyja, illetve Debóra és Mária – terhét hozta a hallgatóság elé. Jézus a gecsemáné kertben pedig értünk vállalta a legnagyobb szenvedést. Hogyan tudták ezt elviselni? Úgy, hogy mindannyian Isten kezébe tették le életüket, terhüket. Jézus ma is hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11, 28) Hogy viseled te a terhedet? Bátorítasz azzal másokat vagy csak panaszkodsz? Teher alatt nő a pálma, tartja a mondás. Gyümölcstermő a te életed?...

Tapolyai Emőke budapesti keresztyén pszichológus „És nekem mi marad? – Elfáradtam” címmel tartott igencsak tartalmas előadást a kimerülés tüneteiről és a kiútkeresésről. A szakember azt tanácsolta, hogy a nagy hajtásban, megfelelni akarásban magunkért álljunk meg, és gondoljuk át, hogy jutottunk el a kiégéshez. Leginkább úgy, mutatott rá, hogy túl sok embernek, túl sok helyen akarunk megfelelni, túl sok munkát végzünk kevés pihenéssel. Pedig a testünk olyan, mint a telefon: azt is rendszeresen fel kell tölteni. Hogyan tudunk feltöltekezni? Kezdjük azzal, hogy nem siratjuk veszteségeinket, kudarcainkat, csalódásainkat, hanem elengedjük azokat. Tartsunk önvizsgálatot, nézzünk tükörbe: el tudjuk fogadni magunkat, hibáinkat? Milyen az önértékelésünk?

Egy újabb jó tanács: ne akarjunk mindent egyedül elvégezni – szerezzünk támogatást, segítőtársakat, barátokat. A munka mellett beszélgessünk is egymással, mert sokszor csak arra van szükségünk, hogy valaki meghallgasson bennünket.

Lassítsunk, vállaljunk kevesebbet! – hangzott az előadásban. Isten élni hívott el, nem pedig rabszolgasorsra. „Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet s ne aranyat hagyjunk” – tanácsolja Platón. Törődjünk magunkkal, testünkkel is! Szánjunk időt pihenésre, alvásra, legyen „én időnk” – mondta a szakember. Jézus sokkal nagyobb feladatra vállalkozott: eljött megváltani a világot – mégis időnként elvonult, imádkozott, feltöltekezett. Nekünk miért nincs ilyen időnk, amikor az Atyával beszélgetünk? Ha kizsigereljük magunkat, békétlenek, ellenségeskedők leszünk. Szókratész figyelmeztet: „Óvakodj a nyüzsgő élet terméketlenségétől!” Kérjünk Istentől erőt terheink viseléséhez! Jézus ma is hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Ha a Megváltóra nézünk, meglátjuk, hogy nem mi vagyunk az áldozatok…

Záró áhítatában Pocsainé Tövissi Tímea Márta és Mária példáját hozta elénk a Lukács 10, 38-42 alapján. Sokszor vagyunk mi Márták, akik tesszük a dolgunkat, szorgoskodunk, sokszor több terhet vállalunk, mint kellene, és nem figyelünk oda a fontos dolgokra. Nem figyelünk arra, mit vár tőlünk az Úr. Jézus is azt mondja: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle”. Válasszuk mi is a jó részt! Ehhez nem elég alkalmanként, de nap mint nap olvasni kell a Bibliát, beszélgetni (imádkozni) kell Istennel, hogy meghallhassuk, mi az, amit elvár tőlünk.

Engedjük, hogy Jézus könnyítsen a terheinken!

Marton Erzsébet