Bereg megyei munkatársak Csendesnapja

2019 március 16-án került sor bereg megyében a munkatársi csendesnapra. Jézus arra kért minket, hogy kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. (Lukács 10,2) Az alkalmat a megye missziói bizottsága szervezte a gyülekezeteink lévő minden olyan munkásnak, aki tudja, hogy őt az ő Ura hívta el az aratásba.

Szükség van az igények beterjesztésére. De látni kell, hogy mennyi munkásunk van. Ezért ott van mindig a felismerés is, amellyel kimondjuk a betesdai beteggel együtt: „Nincs emberem.” (János 5,7b). Sokszor rájövünk erre, amikor elköszönnek lelkészek, hitoktatók, presbiterek, ifjusági vezetők, diakónusok, lelkészi munkatársak. Ami jól müködött eddig, az nehezebbé vált a munkatársak hiányával. Így erősítettük egymást azzal, hogy láttuk a „meglévő munkaerőt” és Isten Szentelkének még mindig tapasztalható erejét. 

Az alkalmat Nagy Szabolcs, guti és balazséri lelkipásztor nyitotta meg áhítattal. A jól ismert virágvasárnapi történet elevenedett meg ezen a reggelen előttünk. Az igehirdető megköszönte, hogy ez a napi ige, igy nem ünnephez kell ünnepi igehirdetéssel készülni, hanem Isten készíti el az üzeneteket ma. Beteljesedik egy igéret: jön királyod szamárháton (Zak 9,9) Egy király jön hozzád. Most nem neked kell hozzá menned. Ő keres fel téged.

Az előadást, mely köré épült ez a nap Gulácsy Dániel munkácsi lelkipásztor tartotta. Témája egy kérdés volt: Szolgálok, de miért? Ha valamibe belefáradtunk, akkor szoktuk ezt a kérdést feltenni. Az igei válasz ma: És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt (Kol, 3,10). Bajban vagyunk, ha elmarad az állandó megújulás.

A szolgálat elsődleges célja Isten megismerése, majd önmagunk és felebarátunk megismerése következik sorban. A szolgálat mutatja meg a gyengeségeinket. Isten parancsa az, hogy szolgáljunk. Az elmúlt rendszerben kiölték a közösségépítést, ezért nem építjük ma. Megfáradás, céltévesztés van a szolgálatban. El lehet felejteni azt is, hogy Jézus az alap. Pedig erre kell építeni. A szolgálat soha nem lehet független a gyülekezettől. Kell az egészséges egyensúly a család, munka és a szolgálat között. Az előadás végén fórum keretében szóltak hozzá a résztvevők az előadáshoz. Kiemeltük, hogy nagyon fontos a gyülekezetben a személyes kapcsolatok építése, a többgenerációs alkalmak szervezése, felelősséggel lenni a tagok felé és őszintén odafordulni mindegyikükhöz, hogy megtaláljuk bennünk a lelki testvéreket.

A finom ebédet követően, melyért a Nagyberegi Líceum szakácsait illeti dicséret, sor került a délutáni foglalkozásra is. A kiadott programtól eltérve egy önismereti tesztet töltöttünk ki, hogy kiderüljön, kinek milyen lelki ajándékot adott Isten a szolgálatra. Nagy Szabolcs tiszteletes megállapította, hogy valamennyien kaptunk lelki ajándékokat: a lelkészek, hitoktatók, presbiterek és minden lelki munkás, aki jelen volt. Jó tudni, hogy nem vagyunk ajándékok nélkül. Talán bátrabban vágunk bele a mindennapi lelki vagy fizikai munkába így.

Végül hadd biztassak minden szolgálattevőt a hasonló alkalmakon való részvételre. Jó megerősödni és bizonyságot nyerni elhivatásunkról, feladatainkról és Isten jelenlévő segítségéről.

Dávid Árpád, lelkész