Szavalóverseny Csapon

2009. október 25-én izgatott sereg gyülekezett a csapi református templomban, ahol lassan már egy évtizede minden évben megrendezésre kerül az Ung megyei egyházi szavalóverseny.

Balogh János, a csapi gyülekezet lelkipásztora, nyugalmazott esperes köszöntötte a gyülekezetet illetve a versenyzőket. Igehirdetésében Mózes születése és neveltetése kapcsán rámutatott Mózes szüleinek példaértékű viselkedésére, hiszen nem oltották ki a csecsemő életét abban az életveszélyes helyzetben sem, hanem a gyermeket Istenre bízták. És ezzel megtették a legtöbbet, amit egy szülő tehet a gyermekéért. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma sem lett könnyebb, biztonságosabb az élet, hiszen számtalan fizikai és szellemi veszély fenyegeti ma is a fiatalokat. Ezért ma is minden gyermekét szerető szülőnek ugyanezt kellene tennie: Istenre bízni a gyermek életét. Egyházközségében, a saját gyülekezetében, Isten közelében van jó helyen. A szülő felelőssége, hogy odataláljon...

Az istentiszteletet követően megkezdődött maga a verseny. Köszönettel tartozunk a csapi gyülekezetnek, a szervezőknek a jó felkészültségért, az alkalom gördülékenységéért, hogy a sok résztvevő ellenére minden szépen, ékesen zajlott. Összesen mintegy 48 tanuló érkezett Ung megye különböző településeiről, és szavalta el a szabadon választott majd a kötelező verseket. Hálásak vagyunk, hogy ezen az alkalmon igazán hozzáértő zsűri bírálhatta el a versmondók teljesítményét: Dr. Horváth Katalin, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének kandidátusa, egyetemi docense, illetve Györke Magdolna, ugyancsak az UNE Magyar Filológiai Tanszékének docense.

A helyezettek emléklapot vehettek át és jutalomként ajándékcsomagot kaptak.

A megmérettetés végén Dr. Horváth Katalin összegzésként elmondta, hogy idén nagyon nehéz dolguk volt, hiszen különösen erős mezőny indult a versenyen. Kiváltképp a felső osztályosok szavalatában látszott nagyfokú szövegértés és átélés. Hozzátette, hogy a versmondás akkor igazán élvezetes és hasznos, ha a művet kicsit magunkévá tesszük, megpróbálunk a költő szemével látni, szavait átérezni és abból tanulni. A gépiesen visszamondott vers éppen ettől fosztja meg a költeményt és a hallgatót egyaránt. Majd a docens köszönetet mondott a szülőknek, nagyszülőknek, hitoktatóknak, hogy indították, küldték a gyerekeket és foglalkoztak velük.

Végül minden versenyző, aki csak megjelent és készült, ajándékcsomagot vehetett át. Így lett teljes a gyermekek öröme. Mindezekért Istennek legyen hála és köszönet.



Szimkovics Edina

hitoktató