Missziós csendesdélután Gáton

Júniusban a gáti gyülekezet adott otthont a csongori Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Missziója szeretetvendégséggel egybekötött missziós istentiszteletének, melyet minden hónap utolsó vasárnapján rendeznek meg valamelyik kárpátaljai faluban. Az ilyen rendezvények célja elsősorban az, hogy a még napjainkban is sokak számára ismeretlen szervezet munkáját, tevékenységét minél szélesebb körben megismertessék, és tudatosítsák az emberekben, hogy ha bajban vannak, akkor van hová segítségért fordulniuk.

A csendesdélutánra nemcsak a Gátról, de a környező településekről is igen sokan érkeztek. Az alkalom elején a gyülekezetet Szilágyi Károly, helyi lelkipásztor köszöntötte az 1Tim 1, 18–20 igéivel, melynek fő üzenete – mondta a lelkipásztor –, hogy törekedjünk a hitben való megmaradásra, s tanuljunk meg egymás hite által is épülni.

A szóban, versben és énekben elhangzott bizonyságtételek után Isten igéjét id. Pocsai Sándor, a misszió vezetője hirdette az ApCsel 3, 1–10-ben olvasható történet alapján.

A világ tönkre teszi a világot – mondta –, s aztán odalöki Istennek, az egyháznak, hogy tegye rendbe az életét, ha tudja. Ez volt a sorsa a templom bejáratához vitt nyomorék koldusnak is, akikkel Péterék találkoztak. A koldus azért ült ott, mert valamit várt – pénzt, szánalmat, élelmet. Ezt várta a tanítványoktól is, de nem ezt kapta, mert azoknak nem volt semmijük. Ők mást vittek a templomba, más értéket hordoztak a lelkükben: Jézus Krisztust. Ebből adtak hát a koldusnak is, mert mindenki csak abból tud adni a másiknak, amije van. S Péter ezzel a koldusélet okát szüntette meg. Mert annak a koldusnak nem pénzre, hanem Jézus Krisztus kegyelmére volt szüksége, akárcsak ennek a világnak. S ha Isten szólít, akkor a nyomorék kételkedés nélkül feláll, és a megkötözött képes letenni a poharat. A világ pedig tele van ilyen koldusokkal, akik maguk sincsenek tisztában saját életük céljával ezért nyúlnak pl. a pohár után. Ha Krisztus lesz a cél, akkor ő megadja majd az élet értelmét és értékét is. És ha valaki egyszer az Isten kegyelmének hordozójává lesz, akkor az az ember többé már nem „üres edény”, hanem olyan ember, aki adni tud a másiknak, mégpedig nem is akármit: Isten Szent Fiát. A tiszteletes úr által áldásként elhangzó ige is erről, az Isten felénk való végtelen szeretetéről tett tanúságot: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” Ézs 54, 10
A júliusi missziós alkalomra Akliban kerül sor a hónap utolsó vasárnapján.

Harsányi Andrea