Lelkészek közösségi alkalma

A lelkészek Isten szócsövei, akiket arra hívott el az Úr, hogy naponként, alkalmas és alkalmatlan időben hirdessék az igét, adják tovább az Úr üzenetét, vigasztaljanak, meghallgassanak, imádkozzanak.
De őket ki vigasztalja, ha úgy érzik gyengék a világ kihívásaival szemben? Nekik ki mond bátorító szót, ha elfáradnak, meglankadnak? Igen, ők tudják, hogy a válasz Isten. Mégis, mint embereknek nekik is szükségük van arra, hogy meghallgassák, bátorítsák őket, vagy egyszerűen csak hallgassanak, megpihenjenek, feltöltekezzenek az Úr lábai előtt.

Ezért döntöttek úgy Bereg megye lelkészei, hogy három napot (január 25-27.) Istennek és egymásra szentelnek. A szervezőmunka nagy részét Szanyi György végezte, aki a missziói bizottság nevében meghívókat küldött minden lelkésznek.
A balazséri Béthel Konferencia-központban sok csendeshetet tartottak már, most átalakult a helyzet és a lelkészeknek adatott meg az a kiváltság, hogy hallgassák az igét, előadásokat. A téma főként a Kálvin-év kapcsán formálódott. Milyennek kell lennie egy református lelkésznek ma? Milyen lehetőségek és veszélyek vannak a mai református egyházban? A debreceni Püski Lajos és felesége arról tartottak szemléletes előadást mik azok a megvalósult gyülekezetépítési stratégiák, melyek úgymond egy 21. századi gyülekezetben beváltak és gyümölcsözőek.

Természetesen ezeket az előadásokat hosszas beszélgetések, tapasztalatcserék követték. A lelki táplálékot reggel Szántó János esperes, Zán Fábián Sándor püspök hozta, az esti evangélizációk alkalmával id. Pocsai Sándor tolmácsolta az Úr igéjét. Ki-ki magában és közösen is értékelhette eddigi szolgálatát, kérte Isten további vezetését, megújító kegyelmét. Áldott imaközösségek, beszélgetések alakultak. A lelkészközösség úgy határozott, hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalom.
KRE Kommunikációs Központ