Megemlékezés Gálocsban

2009. január 11-én bensőséges emlékezésre került sor a Gálocsi Református Egyházközség templomában.

A gyülekezet és vendégei emlék-istentisztelet keretében emlékeztek meg arról, hogy 50 évvel ezelőtt, 1958. január 7-én, gyilkolták meg a KGB ungvári börtönében Gecse Endre református lelkészt.
Gecse Endre Gálocsban született, az édesapja volt a református gyülekezet lelkipásztora, majd ő is ezt a hivatást választotta. A losonci szeminárium elvégzése után, 1928-ban hazatért szülőfalujába, és édesapja mellett volt segédlelkész. Édesapja 1930-ban váratlanul meghalt, ezt követően a gálocsi gyülekezet megválasztotta főállású lelkészének Gecse Endrét, aki egészen 1958-ig pásztorolta a gyülekezetet.

1958 nyarán Husztra költözött, elfoglalván az éppen akkor megüresedett lelkipásztori állást. Sajnos huszti szolgálata nem tarthatott sokáig, az 1958. október 23-i sajnálatos gálocsi esmények megtorlásaként, december elején letartóztatták, Ungvárra hurcolták, és a vallatás kínjaiba 1959. január 7-én, a börtönben belehalt. 1958. október 23-án gálocsi tizenéves fiatalok egy csoportja röplapot jelentetett meg az 56-os magyarországi forradalom eseményeit méltatva. A KGB hamar kézre kerítette az elkövetőket, de kerestek legalább egy felnőttet, aki értelmi szerzője lehetett volna ennek a vakmerő tettnek. Gecse Endre református lelkészben találták meg azt a szovjet-idegennek, reakciósnak, klerikálisnak tartott személyt, akit meg kívántak vádolni egy hatalmas, koncepciós per keretében. Természetesen a lelkész ártatlan volt, hisz már hónapokkal korábban elköltözött a távoli Husztra. Mégis elhurcolták, megkínozták és meggyilkolták. Holttestét jelöletlen sírba fektették az egykori Kaposi utcai temetőben, egyházi temetést, de még csak egy koszorút sem kaphatott. Özvegye évekkel később állíttatott fejfát a sírhant fölé, majd átköltözött szülőfalujába, Vajkócra (ma Szlovákia).
A Szovjetunió bukása után, 1993-ban, az özvegy tiszteletes asszony keresztlánya, Ferencz Oszkárné és rokona, Vályi Kálmán segítségével exhumáltatta férje hamvait, és újra temették a gálocsi temetőben.
Gecse Endre halálának 50. évfordulóját a huszti és a gálocsi gyülekezet közösen méltatta. Január 4-én Huszton került sor megemlékezésre és koszorúzásra, január 11-én pedig Gálocsban. A gálocsi ünnepség Józan Lajos huszti lelkész igehirdetésével kezdődött, aki Zsid 12,1-3 alapján beszélt arról a jó bizonyságról, amelyet Gecse Endre tett, és amely összeköti a két gyülekezetet. Méltatta a mártír lelkész helytállását, és Krisztusba vetett hitét. Ezután egyházunk legidősebb lelkésze, Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök elevenítette fel Gecse Endrével való találkozását, mely 1947-ben történt. A püspök úr beszélt a lágerévekről, beszélt az átélt szörnyű megpróbáltatásokról és kínzásokról. Beszélt a lágerbe hurcolt lelkészek hitéről, és Krisztusba vetett bizalmáról. Kiemelte azt, hogy napjainkban mennyire fontos ismerni a Bibliát, olvasni Isten szent Igéjét, mert ez ad bátorítást a halállal szemben.

A rokonok nevében a budapesti Csirpák Emil és fia, Gecse Géza tartottak beszédet. Megköszönték a gyülekezetnek, hogy nem feledték el mártírjukat, hanem emlékeznek és emlékeztetnek az ártatlanokra. Gecse Géza kiemelte azt is, hogy az ilyen jellegű emlékezés az egész közösségnek hasznára válik, hiszen erősíti az összetartozás élményét, és segít megőrizni identitásunkat. Elmondta továbbá, hogy Gecse Endre neve és mártíriuma egyre inkább ismertté válik a világban, ő maga ősszel a svédországi magyar közösség 56-os megemlékezésein beszélt erről a tragédiáról.
Dr. Gortvay Erzsébet irodalomtörténész, a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézete filológiai tanszékvezetője az általa szerkesztett és néhány évvel ezelőtt megjelent Jó Pásztor c. könyv alapján beszélt Gecse Endréről, kiemelvén azt, hogy a KGB egy nagyszabású koncepciós perre készült, amelynek tárgya az lett volna, hogy a református egyház és lelkészei a Szovjetunió ellenségei. Ha sikerül megvalósítani ezt az ördögi tervet, akkor az ürügyet szolgáltathatott volna teljesen megsemmisíteni a református egyházat. Ez a gonosz terv nem valósulhatott meg, hála Gecse Endre kitartásának. Inkább a halált választotta, de nem írt alá hazugságokat állító beismerő vallomást.
A templomi megemlékezést Balogh Attila ung megyei esperes igei köszöntője zárta. Az esperes csatlakozva az elhangzottakhoz elmondta, hogy fontos ilyen megemlékezéseket tartani, és nem feledkezhetünk meg soha mártírjainkról. Ezután a gyülekezet kivonult a gálocsi temetőbe, ahol közösen elénekelték a 90. zsoltár 1-2. versét, majd megkoszorúzták Gecse Endre sírját. Az emlékezés a Mindig velem, Uram… kezdetű énekünk eléneklésével zárult.
Kovács Attila gálocsi lelkész