2020-12-16 - 12:06

Jótékonysági aktivista, karitatív futó nagykövet, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatója. „Hazajár” a kárpátaljai Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba, amelynek lakóit folyamatosan segíti, szereti: két plusz hetvenkilenc gyermekes anyának tartja magát. „Nem »letudni« akarta a gyűjtést, hanem folyamatosan segíteni akar” – fogalmazott róla Katona Viktória lelkész-igazgató, amikor a Reformátusok Lapjával tavaly tavasszal az intézményben jártunk, hogy a Magyar Református Egység napjára készülő ünnepi lapszámunkban bemutassuk őket. Gui Angélával beszélgettünk.

Honnan a futás iránti szeretet?

A Partiumban nőttem fel, ahol gyermekkoromban nem volt lehetőség szervezett sportolásra, így a sport kimaradt az életemből. Harminckilenc éves koromban egy rejtélyes betegséggel jártam végig a magyar egészségügyet. Talán a huszonhatodik orvos mondta, hogy fogalma sincs, mi lehet ez, de kezdjek el futni, attól biztosan jobb lesz. Természetesen elsőre azt gondoltam, ez butaság. Az orvos ráadásul ultrafutó volt, úgyhogy nem győzött meg. De aztán úgy voltam vele, hogy már annyi mindent megpróbáltam – mit veszíthetek? És ha nem is a gyógyulással, de a futás megváltoztatta az életemet. Nemcsak a sport iránti szeretetemet találtam meg, hanem motivációt, lelkesedést és segítő szándékot tudtam vele összekötni. Akkor még kicsik voltak a gyerekeim, félig külföldön éltünk, és nehéz munkakörben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkárságának kommunikációs vezetőjeként dolgoztam. Nehezen jött egyik kilométer a másik után. Volt, hogy az összes futófelszerelésemet kidobtam a kukába. Aztán a következő napon újra elővettem, és ismét nekimentem a feladatnak – küzdelmes út volt, de nem vagyok feladó típus. Ahogy egyre hosszabb távokat tettem meg, meditációvá lett a futás. A magánéleti és munkahelyi stressz hatása alatt úgy éreztem, hogy ez az az idő, amikor magamra tudok figyelni, és amikor a legközelebb vagyok ahhoz, aki teremtett. Az volt az én elvonulásom. 2015-ben pedig megszerveztem az első jótékonysági futásomat Böjte Csaba gyermekeiért.