2013-06-29 - 10:05

Az anglikán JOHN V. TAYLOR „szentlélektani” fő tételét így fogalmazza: A Szentlélek a „go-between-Isten”, Aki igazi és mély kapcsolatot tesz lehetővé számunkra. Taylort az angol nyelvű világ legismertebb Szentlélek-tanítójává 1972-ben megjelent könyve tette („Go-between-God”). Ő is – hasonlóan más teológushoz – abból indult ki, hogy hatalmas „Lélek-felejtés” jellemzi a nyugati teológiákat. A Go-between-Isten gondolatával vélte a Lélekről szóló hitigazságot életigazsággá tenni. Ezért kulcsfogalma a „between”. A Lélek tehát az az Isten, aki közbe-lép, hogy el-válasszon, illetve összekössön. Mindkét szempont egyszerre fontos. Csak ha elismerjük a másik "abszolút másságát" (=otherness), válik lehetővé a kölcsönösség (=mutuality), az igazi kapcsolat (=communication). Amikor a másik embert lenézzük vagy csak a magunk szemüvegén át nézzük, akkor nem vesszük észre a másik másságát, tőlünk különböző egyediségét. Ez csak akkor következik be, ha a másik embert valóban elfogadom úgy, amint van.

Ez az „amint van” azonban nem függ tőlem, ez nélkülem is létezik! Ezért mindent új látással kell látnom, s ehhez van szükségem Szentlélekre. Ahhoz, hogy valaki vagy valami számomra elevenné, fontossá legyen, ahhoz az szükséges, hogy megtegyem feléje az első lépést, válaszoljak neki, megkedveljem, megszeressem. Aki a megelevenítést, az első lépést, a választ, a szeretetet lehetővé teszi, az egy névtelen harmadik, aki mindig ott van, mint közvetítő (go-between) munkálkodik bennem és körülöttem.