Maksai Attila

2008-11-26 - 19:34

Gyuri, teljesen egyetértek veled a küldetésnyilatkozattal kapcsolatban. Itt lenne az ideje MINDENKI előtt világossá tenni, h mi is az a keresztyén református, és mi az ami ezzel a megnevezéssel jár. Igenis, fogalmazzunk meg konkrét nyilatkozatot, és aki a ref. egyh. kötelékébe kíván lépni és tartozni, írja alá. Legyen benne jog is, de kötelesség is. 1ébként megmondom őszintén, ahová hívnak temetni, megyek, mert vihetem az Isten Igéjét. Bár volt már olyan is, h elmentem, részeg gyászolók elkezdték a műbalhét, saját szavam nem hallottam, és mikor szépen kijelentettem, h ez így nem fog menni és én távozom, onnantól mindenki csüngött a szavaimon :)

Szanyi György

2008-10-22 - 00:27

Csak most látom, milyen jó kis vita bontakozott ki a temetések körül. Segédlelkészségem ideje alatt történt az meg, hogy az egyik gyülekezetben nem temettünk el egy olyan egyént, aki megtiltotta nekünk életében, hogy ref. lelkész álljon a koporsójánál. Mégis hatalmas vihart kavart, pedig csak végakaratát követtük. A hozzátartozók fel voltak háborodva, és az egész falu is. Eltemette a bíró. Azóta van polgári temetés is. Az a baj, s ez nem csak az egyházban baj, hogy az emberek csak arról beszélnek, hogy mi a joguk: jogom van, hogy ha ref. lelkész keresztelt az is temessen el. De arról nem beszélnek, hogy mi egy református ember kötelessége a törvények szerint, s még nem is beszéltem a Biblia szerint.

A következő probléma meg abból fakad, hogy a ref. egyház hordoz egy olyan történelmi örökséget, amit nem tud levetni magáról(nem is igen próbálkozik vele. Mégpedig, a történelmi egyház státuszából adódóan, olyan kiszolgáló szerepet vesz magára, ami nem lenne csak sokadlagos feladata. S így természetes az, hogy kiszolgáló, szolgáltató és nem szolgáló intézménynek tartják. Tehát, ez a temetés kérdés is ott oldódna fel, ha végre mi egyháztagok (Jézus Krisztusban bízó emberek) megfogalmaznánk azt a küldetésnyilatkozatot, amit mint egyház képviselni akarunk. Ezt szépen nyilvánosságra hozni, mindenki számára érthetővé tenni. S ettől kezdve le is út, fel is út.

N.A. Menyus

2008-10-21 - 18:11

Kedves Bögre!

Azt hiszem, azok az emberek, akik nem fogják fel, hogy miért nem temet el egy református lelkész egy olyan elhunytat, aki nem is egyháztag - szóval őket nem is nagyon érdekli, hogy viselkedésük Istennek tetsző-e vagy nem. Sok emberrel találkoztam, akik felháborodva mondták, hogy miféle vislkedés a lelkészektől az ilyesmi. Ugyanakkor ezek az emberek azon is megbotránkoznak, ha egy lelkész pénzért temet el (?!), vagy mindenkit eltemet válogatás nélkül. Nekem magas az ilyen gondolatmenet. Mikor azt válaszolom, hogy nem szükséges a református szertartás, ha úgysem érdekli őket Isten, vagy az egyháztagság, még inkább felháborodnak, mert szerintük, akit reformátusnak kereszteltek, azt református pap temesse el. Nálunk szokássá vált a keresztelés és a temetés is. Sőt, a konfirmáció is az. Ha a lelkészeink nem lesznek erősek, bátrak és nem állnak ki Isten igéje mellett, akkor ez csak rosszabbodni fog.

Dancs Róbert

2008-07-22 - 14:33

Kedves Bögre!

Megtenné, hogy részletezi a hozzászólását? Tetszik, és bizonyára értékes gondolatokat takar, de érdemben továbbvinni csak akkor tudjuk a gondolatot, ha pontosan értjük, hogy mire vonatkozik.

Előre is köszönöm!

Üdvözlettel: Dancs Róbert

a Bögre

2008-07-18 - 16:04

Az embereknek aarun-e tetszeni avagy az Istennek, ez itt a kérdés?!

Dancs Róbert

2008-03-29 - 21:15

Kedves Palkó István! (Onepira Piramidon)



Ön némileg kitért a válaszadás elől, de nem is baj, hiszen úgy vélem a „hívő” szóról más értelmezésünk van. Az én szóhasználatomban az az ember a hívő, aki hitét gyakorolja, Bibliát olvas, imádkozik, gyülekezeti alkalmakra jár. Szerintem az ilyen ember nem hagyja ott az egyházat még akkor sem, ha valami közeli hozzátartozóját nem temeti el a református lelkész.



Kérem, magyarázza meg nekem, hogy miért baj az embereknek, ha nem temet el a református lelkész olyan elhunytat, akinek annyi köze volt a református egyházhoz, hogy a szülei valamikor reformátusnak keresztelték! Ha az elhunyt ember élete folyamán nem járt a református gyülekezetbe, nem fejezte ki egyházhoz való tartozásának szándékát még annyival sem, hogy az önkéntes egyházfenntartói járulékot befizesse, akkor ő nem tekinthető egyháztagnak. Megértem azt a lelkészt, aki nem temeti el. (Mellesleg: ha hívő hozzátartozói vannak, akkor el szokta temetni a lelkész a hívő hozzátartozókért.)



Most úgy beszélek, mint egy olyan gyülekezetnek a lelkésze, ahol mi lelkészek mindenkit eltemetünk, akinek hozzátartozói kérik tőlünk. Nem nézzük gyülekezeti tagságát. Nem kell egyházfenntartói járulékot visszamenőleg befizetni. Itt ez a szokás. Én, mint beosztott (nem vezető) lelkész a helyi szokásokat kell kövessem.

Igen ám, de képzelje el azt, hogy az összes romát is mi temetjük a munkácsi romatelepről. Itt kb. 3.000 fő él, elég gyakoriak a temetések. Ők egyházon kívüliek, csak egy pár tucat fő a református roma gyülekezetnek a tagja. Néhány százan a szabadkeresztyén gyülekezetbe járnak. A szabadkeresztyén gyülekezet csak azt temeti el, aki aktív templomba járó tagja volt, és a havi tizedét rendszeresen befizette! A romák minket, református lelkészeket azért hívnak temetni, mert a katolikusoknál 100 hrivenybe kerül a temetés. Namármost nálunk semmit nem kell befizetni, szereznek valahonnét egy fehér borítékot, amibe löknek egy kis pénzt, és le van tudva a temetés. Nem a „borítékért”, hanem tényleg azért, mert vigasztalás szavát visszük, elvégezzük a temetést.

Igen ám, de baj ott van, hogy én abban az időben, ameddig felkészülök a temetésre és elvégzem a temetést legalább 3-4 idős, beteg, ágyhoz kötött gyülekezeti tagot látogathatnék meg. Itt olyanokról van szó, akik egész életükben hozzájárultak anyagiakban (egyházfenntartói járulék, adományok, perselyezések) és lelkiekben (imádságok, bizonyságtételek) az egyház életéhez. Miattuk van még egy-egy községben helyben lakó lelkész, mert ők áldozatot hoztak. Most idősek, betegek és a lelkész nem ér rá elmenni hozzájuk vigasztalni őket, együtt imádkozni és énekelni velük egy zsoltárt. Pedig ők mindent megtettek, amit megtehettek életük folyamán.

Akkor én kivel nem vagyok igazságos??? Azzal, aki egész életében az egyházáért élt, vagy azzal (illetve azok rokonaival), akik nem tettek semmit a református egyházért?

Én megpróbálom mindkettőt ellátni, de nem sikerül teljesen, egyszerűen nincs elég időm, és bizony a hívő egyháztaggal való foglalkozás rovására megy. Higgye el, van olyan nap, hogy 12-14 órányit dolgozok (főleg szellemi munkát), és van úgy hogy a hét 7 napján keresztül. Nem a fizetésemért (800 hr/hó) csinálom, akkor máshová mentem volna dolgozni, hanem a Mindenható Istennek való engedelmességből. De nem érek rá mindenre, akármennyire igyekszem.



Ha Ön újságíró, akkor írja meg bátran, hogy van, amikor nem temetünk el mindenkit. Ha hazudik a cikkben, akkor elveszíti újságírói hitelességét, ha igazat ír, attól pedig nem félünk. Természetesen lehet féligazságokat is megírni, de az is hazugság kategória a mi mércénkkel. De mielőtt megírja gondolkodjon el, hogy mi épít és mi rombol? Természetesen be lehet állni azon médiamunkások sorába, akik azon igyekeznek, hogy vélt igazságok mellett kiállva rombolják a keresztyénséget. Sajnos magyarországi szolgálatom során sok ilyennel találkoztam. Jómagam is részt vettem néhány médiaképzésen. Azt is megtanították, hogy az újságíró azt írja meg, amiért fizetik. Amelyik politikai/hatalmi oldal fizeti, neki annak fényében kell írni. Ha önnek ez a feladata, akkor kérem, ne provokáljon tovább bennünket lelkészeket, hanem írja, amiért fizetik. Ha pedig arra tette fel a hivatását, hogy az igazságot keresi és kutatja, akkor járjon rendesen utána azoknak a megkereséseknek a valóságtartalmának, amivel önt megkeresték a gyászolók. Arra hivatkozni, hogy egy lelkésznek a hívek adományából van nyugati kocsija és több szintes parókiája, nagyon messze áll a valóságtól. Szerintem nem méltó egy újságírónak a dolgok utánajárása nélkül, pletykákat meghallgatva ilyen kijelentéseket tenni. Pont úgy, mint a Hofi-viccben elhangzott homoszexualitást az egyházzal azonosítani, párhuzamba vonni.



Ahogy nekem, lelkipásztornak az életvitelem, és annak tisztasága, Krisztushoz való hűsége, úgy önnek, újságírónak az írásainak hitelessége és bölcsessége az egyik legfontosabb dolog! Kérem, tartsuk ezekhez magunkat!



Mély tisztelettel: Dancs Róbert, beosztott lelkipásztor, Munkács

Perpék István

2008-03-27 - 13:27

A KRE törvénytárában nem szerepel esetleg olyan pont, h "Ki temethető el?". A MRE törvénykönyvében nem találtam temetkezéssel kapcsolatos rendeleteket. Jó lenne azért ezekben konkrét állást foglalni egyházunknak, mert sztem sokakban ( a ref egyházhoz tartozó és külső -egyházunk működését szemlélő- emberek egyaránt) a KRE képe "nem valami bizalomgerjesztő" e tekintetben. Meg egyébként is a kálvini irányt hivatott követni, márcsak elvből is pontot kellene tenni a végére. Dehát mit jövök én itt Kálvinnal, mikor az ISTEN precízitása sokkal megszégyenítőbb.

Egyébként valaki tud valamit Kálvin temetési prédikációiról? Érdekesen művelte...

Sipos József

2008-03-27 - 11:37

Hoppá!

Most látom a másik témában a tévedésemet. Bocsánat, kedves István.

Nem válaszoltam eddig, de én itt válaszolnék Emőkének is, és tényleg tereljük át ide ezt a beszélgetést.

Nemrég tettem fogadalmat, hogy egyházunk törvényeit és törvényes rendeleteit betartom és betartatom.

2. Az egyháztagok.

15. §.

1) A Kárpátaljai Református Egyház tagja, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja.

2) Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választójoga van, és választható.

A kicsi falvakban nincs gond. Ott kevés kivétellel mindenki hozzájárul az egyház fenntartásához. Ha nem tennék, ugyebár nézhetnénk, hogy működne-e az egyház. Hiszem, hogy működne, mert mindig is vannak olyanok, akik a tizedükből is eltartanák a lelkészt. Meg addig működni fog, amíg az Úr Isten akarja. DE! Miért nem lehet felelősségre vonni azokat, akik nem tudják a kötelességüket. Miért mindig csak a jogon a hangsúly. Kötelességek is vannak az egyházban. És Jézus sem a felelőtlenségre buzdított az életével és beszédeivel.

Egyetértek az Adminisztrátorral, mert mindig konkrét esetekről kellene beszélni. És amikor felteszik a kérdést, miért nem temet a lelkész, akkor azt is mellé kellene rakni, hogy kit nem temet. Én sok olyan embert eltemettem már, akit elvileg nem kellett volna. Ki merem mondani, hisz nem vagyok egyedül. Olyan is volt, hogy a hozzátartozók mondták, hogy ne menjek a házhoz, csak a temetőben álljak meg a sírjánál, olyan utolsó alkoholista volt. Természetesen azért megyek minden temetésre (ha a presbitérium törvényének és feltételeinek eleget tesznek), mert érzem annak az áldását, hogy vihetem oda az evangéliumot. Minden eszközzel azon vagyok, hogy legyen temetés. De pont azokért, akik becsületes és hűséges egyháztagok, s hogy legyen kedvük maradni ebben az egyházban, meg kell tartani a rendet. Ez ősidők óta így volt, aki nem hiszi, olvasson 100 évvel ezelőtti jegyzőkönyveket. Sajnos a kommunizmus megtette a maga hatását, és utána az emberek a nagy szabad világban elfeledkeztek arról, hogy mivel tartoznak Istennek és egyháznak. És ebből vannak a nagy gondok!

Köszönöm a figyelmet.

Sipos József

2008-03-27 - 11:06

Igazad van, Robi. Ez nem a Kárpátinfó "egyház" topic-ja. Ha annyira fontos neked erre a kérdésre a válasz, kedves Onepira Piramidon, akkor kezd azzal, hogy őszintén felvállalod a nevedet.

Én már írtam választ is ezzel kapcsolatban itt, így nem ismétlem meg önmagamat.

Dancs Róbert

2008-03-24 - 23:57

Kedves Onepira Piramidon!



Mielőtt a temetésről beszélgetnénk, nekem is lenne egy kérdésem: Mikor ünnepled a névnapodat?



Remélem értehető vagyok...



(Dancs Róbert, Munkács)

Perpék István

2008-03-04 - 16:20

Nem hiszem, hogy érdemlegesen tudnék hozzászólni, de ide terelődjenek már el a temetési üzenetek.

kösssz