Hittanosok táborozása a Bereg Campben

Krisztus a biztos menedék

Aki már járt a Kígyós, Nagybereg és Magymuzsaly között festői környezetben kialakított Bereg Camp táborhelyen, és ott még lelki feltöltődést is kapott, az bizonyára vallja: itt – rácsodálkozva a Teremtő nagyszerű alkotására – közelebb került Istenhez. Ezen a helyszínen a Gyermek-Evangelizációs Közösség (GyEK) munkatársai egykoron sátrakban kezdték a gyerekek táboroztatását, ma pedig már modern, jól felszerelt épületben tölthetnek itt egy-egy hetet gyerekek és felnőttek egyaránt. 

A GyEK többhetes táborai után most a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezetei szerveznek itt hittanos gyermekeik számára egyhetes táborokat. Ottjártunkkor éppen a nagyberegiek élvezték a táj szépségét, a közösségi lét örömeit. Ezúttal Noé története került a középpontba. A beregi gyülekezet önkéntesei eljátsszák a történet egy-egy részletét, kiscsoportokban beszélgetnek róla, este az ifisek bábjátékot adnak elő, mindezzel arra igyekeznek rámutatni, hogy Istennél mindenkor van menedék. Bátorítják a gyerekeket, hogy az Úr őket is szereti, Krisztus által számukra is van menedék. 

Tóthné Balkászky Mária lelkészasszony igencsak fontosnak tartja a beszélgetéseket,

mert a szülőknek kevés idejük van arra, hogy beszélgessenek gyermekeikkel.

Akik így sok mindent elfojtanak magukban, és hajlamosak másutt válaszokat keresni. Ezért is beszélgetnek itt sokat a gyerekekkel, és nem csupán a bibliai történetekről. A gyerekek pedig megnyílnak, ha őszinte érdeklődéssel fordulunk feléjük, és felszabadulnak, akárcsak a közös játékokban. Amire itt nagyszerű lehetőség nyílik. A régi népi játékok felelevenítése mellett sportversenyekben vesznek részt, lubickolhatnak a medencében vagy éppen az ugrálóvárat hódíthatják meg, kézimunkáznak, no és sokat énekelnek, igencsak nagy élvezettel. A konyhán pedig minden nap változatos és fimon étel készül számukra.

Szóval itt tényleg minden adott ahhoz, hogy kikapcsolódjanak és feltöltődjenek.

- A nagyberegi gyülekezetben mindig is nagy hangsúlyt fektettünk és fektetünk a gyermekekkel való foglalkozásra – mondja a tiszteletes asszony. – A vírus és a háború lassan három évet vett el tőlük. A pandémia alatt nem tarthattunk jelenléti foglalkozásokat, s amikor már éppen beindult a munka, közbejött a háború. Ami felnőttet, gyereket egyaránt megrettentett. De hamar felocsúdtunk, és a munkatársak már márciusban megkezdték a gyermekfoglalkozásokat, mert úgy érezték, nem hagyhatják őket cserben. Hetente több napon keresztül, majd heti rendszerességgel Bárka-napokat tartottunk. Mert láttuk, hogy a gyerekeknek közösségre, erősítésre van szükségük, beszélgetésekre, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. Egy-egy alkalomra 70-80 gyerek jött el. Ezekbe a programokba később a faluban elszállásolt menekültek gyermekei is bekapcsolódtak. 

- Vakációs bibliahetet is szerveztek…

- A tanév végeztével, Istennek hála, sikerült megszervezni a bibliahetet is, amelyre 110 gyerek jött el. Mi magunk is meglepődtünk ezen a létszámon. Sokan hazajöttek Magyarországról arra az alkalomra, meg a mostani gyerekhétre és a konfirmandus hetünkre is, amit Kuklyában szerveztünk meg. Sokan így tervezték a nyarat, hogy ezekben a táborokban itthon legyenek. 

- Ez azt is jelzi, hogy van jövő, hogy a gyerekek ragaszkodnak ehhez a közösséghez…

- Úgy vélem, hogy gyülekezetet nem lehet úgy építeni, hogy nem maximálisan foglalkozunk a kicsikkel. Ők a jövő gyülekezete. Érezniük kell, hogy a gyülekezet az övék is, a templom az ő otthonuk, úgy kell velük foglalkozni, hogy vágyjanak oda. Nem tudjuk, mi lesz a jövőjük, hol fognak élni, de érezniük kell, hogy van hová hazajönni, van kitől kérdezni. Egy gyülekezet is lehet menedék, de Krisztusnál van a legbiztosabb oltalom. S ez a cél: Jézushoz vezetni a kicsinyeket. Hogy építeni tudjanak arra a hitre, amit itt megtapasztalnak. Végtelen hálás vagyok a munkatársakért, akik látják és érzik ennek a munkának a fontosságát, és igencsak nagy odaadással vesznek részt ebben a szolgálatban.

- Isten áldása legyen a munkájukon, életükön!

Marton Erzsébet