Sola fide – Egyedül hit által

2020. Oct 30., szerző: Adminisztrátor

Kovács Gyula lelkész reformációs gondolatai

Sola fide– Egyedül hit által

„Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.” (Róm 1,8)

„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Hitem szerint Pál apostolnak e kijelentése által az Úr már nagyon sok embert megtalált, és ezzel együtt el is gondolkodtatott élete, hívő élete tekintetében. Elgondolkodtatta azt a templomba járót, akinek a hite sokszorcsak a templomba befelémenet, annak az ajtajában kezdődött el, és tulajdonképpen ugyanott is ért véget, mégpedig akkor, amikor onnan már kifelé jött egy igehirdetés meghallgatása után. De ugyanígy meg vagyok győződve afelől is, hogy az olyan embert is önvizsgálatra késztette már ez az igevers, aki mindig is el volt telve a maga nagy hitével.

Mert itt nem egyébről beszél az apostol, mint arról, hogy az igaz ember, az bizony hitből él. Habakuk próféta könyvében ezt az igét a következő formájában látjuk magunk előtt: „az igaz ember a hite által él”. Mégpedig az élő Istenbe vetett hite által.

Amikor a reformátori alapelvekről beszélünk, amelyek közül az egyik a „solafide”, azaz „egyedül hit által”, akkor érdemes a figyelmünket odafordítani ennek a kijelentésnek nemcsak második szavára, de az elsőre is, arra, hogy egyedül. Mert sok embernek a hite itt vérzik el, mert itt, ezen a ponton kapaz halálos sebet. Mert hinni ő hisz ugyan, csak éppen nem egyedül az Istenben és nem egyedül az Istennek. Hiszi Ő azt, hogy van feltámadás, de sokszor csak a koporsóig, addig, amíg neki nem kell szembesülnie a halálnak a tényével. Hiszi ő azt, hogy az élő Isten mindenható, de csak a betegágyig, addig a pontig, amíg csak a doktor azt nem mondja neki, hogy eddig tartott a földi pályafutása.

A hívő embernek igazából sohasem az ő Krisztusba vetett hitével volt a baj, sokkal inkább annak a minőségével. Hogyha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor valamennyiünk szívéből fel kellene ma szakadnia annak a jól ismert kiáltásnak, amely egykor a mi Megváltónk felé hangzott el, mégpedig egy kétségbeesett apának a részéről, hogy „Hiszek, segíts a hitetlenségemen”.

A Szentírásban számos helyen találunk olyan igeverseket, amelyek bizony alátámasztják azt, hogy annak a reformátori alapelvnek az igazsága, hogy „egyedül hit által”, az bizony az élet bármely területén megállja a maga helyét. Ott van például Pál, a filippi börtönőrnek adott válasza, aki egykor azt kérdezte tőle, hogy „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Erre Pálnak és Szilásznak „csak” annyi volt a felelete: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” Az apostol itt nem kezd bele egy végeláthatatlan felsorolásba, de még csak néhány alternatív lehetőséget sem állít e kereső lélek elé. Mégpedig azért nem, mert egyszerűen nincs másra szükség ahhoz, hogy üdvözülj, csak arra, hogy higgy abban a Jézusban, aki érted is meghalt a kereszten, aki érted is felemeltetett és felvitetett amennyekbe, s aki „még érted is” közben jár a mennyei Atyánál. Ezta kizárólagosságot tárja elénk maga az Úr Jézus is akkor, amikor a következőket mondja, „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Rajtam kívül senki, velem együtt viszont mindenki. Pál nem mondja azt ennek abörtönőrnek, hogy azért egy-két érdemszerző jócselekedet még elkellhet vagy esetleg nálam kapható egy-két bűnbocsátó cédula, hogyha gondolod. Nem, ő ilyet nem mond. S mégis miért nem?! Azért, mert tudja azt, hogy bizony elég hinni és komolyan venni azt, amit érted és értem az Úr Jézus Krisztus tett és nem kell ahhoz semmit sem hozzátenned. Mert a jócselekedet az bizony nem előzménye a te megváltásodnak, hanem sokkal inkább áldott következménye annak. Emlékezzetekcsak vissza arra a bibliai történetre, amelyben egykor két vak állt meg az Úr Jézus előtt arra kérve, hogy gyógyítsa meg őket. Mit is kérdezett ott tőlük a mi Megváltónk?! Azt, hogy mióta vagytok már betegek? Nem, hanem azt, hogy „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?” S amikor erre ők azt felelték neki, hogy „Igen, Uram!”, akkor Ő csak annyit mondott nekik: „Legyen a ti hitetek szerint!”

A Zsidókhoz írt levélben is arról olvasunk, hogy „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves az Isten előtt”.A Károli féle fordítás szerint pedig ez az igevers a következőképpen hangzik: „hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. Hogyan is lehetne ezt a hitet a „magunkénak tudni”?! Erre a kérdésre a káténk a következő választ adja: „A hitet megszerezni, esetleg megvásárolni vagy kiérdemelni nem lehet. A Szentlélek Isten ajándéka az, amelyet az evangélium által gerjeszt a szívünkben. Tőle kell tehát azt kérnünk”. Adja az Úr, hogy ez a hit, mint a Krisztus által nekünk felkínált és adni kívánt ajándék átvételre kerüljön a mi személyes és közösségi életünkben egyaránt.

Ámen!

Megjelent a Küldetés 2020. októberi lapszámában

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.