A Nagyberegi Református Líceum szalagtűző ünnepségén

Hálaadás és reményteli jövőtervezés
Az Úrban bízzatok mindenkor! Segítségetek ő és pajzsotok. Mindenkor veletek van. Megáldja
azokat, akik félik az Urat – hangzott a sok-sok igei jótanács a Nagyberegi Református Líceum
múlt szombaton megtartott szalagavató ünnepségén, amelynek ezúttal a II. Rákóczi Ferenc
Kárpátalja Magyar Főiskola átriuma adott otthont. Nemcsak a színpad, de a szív és a lélek is
ünneplőbe öltözött ezen a napon, amikor is 38 érettségi előtt álló diák mellére tűzték fel a
reménység zöld szalagját.

Tóth László lelkészigazgató tolmácsolta Isten üzenetét: „Nem ti választottatok ki engem,
hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt
teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 15, 16) Jézus a tanítványainak mondta ezeket a szavakat, de nektek is – akik még nem egészen értitek, miért is kerültetek ebbe az intézménybe, a szüleitek miért éppen a nagyberegi líceumot választották számotokra – felfedi az ige: ő választott ki titeket.

Neki tartoztok hálával azért is, mert erőt adott, hogy helytálljatok, s ígéretet tett arra, hogy veletek lesz a világ végezetéig. Így hát a szalagavató a hálaadás és a reményteli jövőtervezés alkalma is, fogalmazott az igehirdető. Aki arra is figyelmeztetett, hogy a kiválasztás mellett az elrendeltség is ott van az igében: gyümölcstermő életet kell élnetek. Örvendetes, ha már ifjú korában meglátja az ember, mire hívta el Isten, miben tudja szolgálni őt, mondta a lelkész, aki abbéli reményének adott hangot, hogy a diákok ebben is segítséget kaptak a líceumban.
Gyebnár István beregszászi magyar konzul annak a meggyőződésének adott hangot, hogy jó iskolát választottak ezek a diákok, hisz innen olyan értékeket visznek magukkal, amelyek segítenek mindenhol és mindenkor megállni a helyüket. Arra kérte a szalagavatósokat, hogy ápolják továbbra is hagyományaikat, őrizzék és adják tovább anyanyelvüket, magyarságtudatukat, boldoguljanak szülőföldjükön, de ha máshová veti őket a sors, ott is találják meg számításaikat.
Püspöki Attila, Nagybereg polgármestere köszöntőjében elmondta: büszke arra, hogy a
település adhat otthont a líceumnak, amely igencsak gazdagítja az egész közösséget. A
végzősöknek azt kívánta, hogy higgyenek és bízzanak Istenben, mert Ő az, aki mindenkor
segíteni tud.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka levélben köszöntötte a szalagavatós diákokat. A hamarosan a nagybetűs életbe kilépőknek azt tanácsolta, hogy ebben a zűrzavaros, modern világban mindenkor a legbiztonságosabb navigációs eszközt használják, ez pedig a Szentírás.
A szalagavató a szertelen ifjúság lezárása. A bizonyságtételetek biztosíték arra, hogy
reménységgel tekintetek a jövőbe, fogalmazott köszöntőjében Kovács András oktatási
igazgató. Aki annak az építőnek a példáját hozta a diákok elé, akit nyugdíjba vonulása előtt felkértek még egy utolsó ház felépítésére, de azt ő már nem olyan lelkiismeretesen építette, mint a korábbiakat. Amikor pedig kiderült, hogy ezt a házat ő ajándékba kapja, már hiába szerette volna jóvá tenni mulasztásait… A végzős diákok sem hanyagolhatják el az elkövetkező időszakban a tanulást, mert nagyban függ ettől további sorsuk alakulása.

Felemelő pillanatok követték a köszöntéseket. A diákok mellére Tar Tímea és Gálfi Dezső
osztályfőnökök feltűzték az érettség közeledtét jelző zöld szalagot. Majd a tizedikesek
köszöntötték a végzős diákokat. Akik végezetül olyan felemelő bizonyságot tettek versben,
énekben hitről, szeretetről, családról, barátságról, amivel nem csupán könnyeket csaltak a
szemekbe, de lelkeket szólítottak meg.
Az ünnepséget az intézmény berkein belül működő, Orosz Péter koreográfus vezette
Aranykéve Néptáncegyüttes előadása foglalta keretbe.
Kovács Erzsébet