Húszéves lett a templom Haranglábon

Nemrég beszámoltunk a Bilkei Református Templom, illetve a Nagyberegi Református Líceum létrejöttének húszéves évfordulójáról, hétvégén pedig a Haranglábi Református Templom jubilált. Ahogy a többi, ez utóbbi is annak adja bizonyítékát, hogy a ’90-es évek elején a hit és az abból fakadó cselekedet minden akadályt le tudott küzdeni. Az utókor azonban vizsgálja meg saját hitét és cselekedeteit… Ezeket a következtetéseket vonták le a hálaadó alkalmon, amit november 10-én tartott a gyülekezet.

Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke a Jel 2, 1–8 verseire építette föl igehirdetését. Életünk sok mindenben hasonlít az efézusi gyülekezet életéhez – mondta a püspök –, van templomunk, gyülekezetünk; van, amiben hűségesek maradtunk, és van lehetőségünk bálványok előtt hajlongani is. Az igében elsőként dicséret hangzik el, majd a panasz: nincs már meg benned az első szeretet, a Krisztushoz való őszinte ragaszkodás. Hogy mit jelent ez? Ha csak a múltban volt istenélményünk, ha már csak az emlékeinkben van ott az a szeretet, ami megtérésre vezetett, akkor baj van, mert kihűlt az Istennel való kapcsolat, eltűntek a boldog megtapasztalások, melyek örömöt és erőt adtak az életben. Ám, mikor az Úr a szemünkbe mondja az igazságot, megoldást is ad. Amíg tart a kegyelmi idő, addig elmondja azt is, hogy hogyan szabadulhatunk meg. A megoldás pedig nem más, mint az emlékezés és a visszaállítás: a megtérés.

A püspököt Kovács Gyula helyi lelkipásztor követte a gyülekezet történetéről tartott beszámolóval. Ebből megtudtuk, hogy az első írásos emlék a falu nevéről a XIV. századból maradt ránk. 1419-ben Harangláb a Lónyai família birtokába kerül mint királyi adomány. Az írásos emlékek Bánk bánt említik a környék tulajdonosának.

A faluban hosszú ideig nem épült torony, csak harangláb állt a templomnak használt épület mellett, mely teljesen fából készült. A hagyomány szerint ez egy erdészház volt, melyet kerekeken lehetett mozgatni. Árvízveszély idején igyekeztek a falu magasabb pontjára vontatni, hogy túlélje a katasztrófát. A jelenleg álló templom területe volt az utolsó állomása, a múlt század elejétől innen már nem tudták tovább vinni. A fatemplom a ’90-es években már kicsinek bizonyult, ezért, amikor enyhült az államapparátus szorítása, új, korszerű templomot kezdtek építeni. A templom rövid időn belül felépült, és 1993-ban birtokba is vette a gyülekezet.

A templomépítésről leghitelesebben id. Pocsai Sándor lelkipásztor számolt be, mivel a gyülekezet az ő vezetésével fogott a templomépítéshez. Visszaemlékezéséből kiderült, hogy a ’90-es évek elején Zimányi József evangelizációi nyomán sokan Istenhez tértek Haranglábon, így lett hamarosan szűk a templom is. A hosszú időre tervezett építkezés másfél év alatt befejeződött, mert az Úr Isten olyan forrásokat is fakasztott, amire nem számítottak, illetve elkötelezett embereket állított a templomépítés élére. Azért épült fel, mert imádsággal kezdtük – fogalmazott Pocsai Sándor lelkipásztor, aki mondanivalója végére figyelmeztetést is hagyott. Ide fog érkezni az az Úr – mondta –, aki üzent az efézusi gyülekezetnek. A kérdés csupán az, hogy hogyan, milyen állapotban fog találni titeket.

Ezután a köszöntések következtek. A környező gyülekezetek lelkészei egy-egy igével köszöntötték a haranglábiakat. Barna György, a Beregi Egyházmegyei Tanács részéről a Jn 3, 16-tal köszöntötte a gyülekezetet, hangsúlyozva, hogy Isten nem azért, hanem annak ellenére is szeret bennünket. A vendégek köszöntését a gyülekezet fiataljainak verses-zenés összeállítása követte.

A hálaadó istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget. Ezt követően a gyülekezet szeretetvendégségre várta vendégeit.

Fábián Kata

Kapcsolódó Galériák