Énekkarok IX. találkozója Ungváron

2010. április 24-én hagyományszerűen, Ungváron volt megrendezve a Kárpátaljai Református Egyház énekkarainak találkozója. Idén már a kilencedik alkalommal került sor erre az eseményre, és ebben az évben is megtelt az ungvári templom énekkedvelõ testvérekkel.

A találkozó a 90. zsoltár közös eléneklésével vette kezdetét, majd A KRE püspöke, Zán Fábián Sándor hirdette Isten igéjét. Prédikációjában elmondta, hogy az éneklés, Isten mennyei dicséretének része, amely már itt a földön megvalósul. Az igehirdetést követõen Héder János fõjegyző, ungvári és ungtarnóci lelkipásztor köszöntötte az egybegyülteket és hangsúlyozta, hogy ez az esemény most sem versenyzés a kórusok között, sokkal inkább egymás megismerése, az Úr Isten dicsőítése céljából jött létre. Ezután elkezdődött az énekkarok bemutatkozása, fellépése. Idén 13 különböző kórus tisztelte meg az alkalmat, nevezetesen a beregszászi dalárda, a beregszászi kamarakórus, a nagydobronyi asszonykórus, a csapi énekkar, a munkácsi kórus, az ungtarnóci asszonykórus, az ungvári ifjúsági énekegyüttes, a szürtei énekkar, a szalókai kórus, az izsnyétei ifjúsági énekkar, a beregrákosi énekkar, a mezővári felnőtt illetve gyermekkórus.

Szebbnél szebb énekfeldolgozásokat hallhattunk, melyek nemcsak a fülünket, hanem a szívünket is gyönyörködtették. 11 óra körül pihenésképpen az ungvári gyülekezet szíves szeretetvendégségre hívta a kedves vendégeket. Alkalom nyílt arra, hogy a rég nem látott ismerősökkel elbeszélgethessünk, valamint új ismeretségek is szövődtek.

A szünet után következett az a közös ének, melyet Ivaskovics József, az ungvári énekegyüttes vezetője, illetve a Credo együttes alapítója erre az alkalomra komponált. Gyönyörű volt hallani az énekkarok együttes énekét és zenei harmóniáját a vonósok kíséretében, Ivaskovics József személyes vezénylésével. A fellépők sorát a mezővári gyerekek zárták, bevonva az éneklésbe a közönséget is. Az eddigi hagyománynak megfelelõen, az idén is minden kórus vezetője egy emléklapot és egy szál virágot vehetett át a püspök úrtól emlékül.

Az együttlét a Himnusz eléneklésével zárult, majd Zán Fábián Sándor és Erdélyi János, az ungvári gyülekezet gondnoka, megkoszorúzták azt az emlékművet, melyet az elhurcolt elődeink emlékére állítottak a templomkertben.

Hálásak vagyunk Istennek ezért a lélekemelő alkalomért. Örömmel tapasztalhattuk, hogy van fejlődés az énekkarokat illetően, egyre bátrabban állnak ki gyermekek és felnőttek egyaránt, és egyre magasabb színvonalú produkciókat hoznak közénk, magasztalva a mi Istenünket. Az Úr adja továbbra is az éneklés lelkületét mindnyájunknak, hogy hálával és örömmel zengedezzünk mindenkor az Ő dicsõségére!

Szimkovics Edina, tiszteletes asszony