Egyházkerületi lelkészgyűlést tartottak március 7-én

A Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészei március 7-én találkoztak a beregszászi gyülekezet nagytermében, bár voltak, akik a jelenlegi helyzet miatt on-line csatlakoztak be a tanácskozásba.

A napirendi pontok magukba foglalták az egyházi élet következő eseményeit, sor került több imádságra, valamint László Károly lelkipásztor bizonyságtételére is. A témák között szerepelt a konfirmáció gyakorlatának megvitatása, melyet a továbbiakban is napirenden tartanak. A témában több hozzászólás is történt.

A lelkészgyűlés Zán Fábián Sándor püspök áhitatával vette kezdetét, melynek írott változata az alábbiakban olvasható. 

Ima

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked a gyülekezeteinket, ahová őrállóvá állítottál bennünket. Köszönjük neked azt a közösséget, amit te vállaltál, te hoztál létre velünk, s amit mindeddig megtartottál. Hálásak vagyunk a találkozásért, néhány mondatért, amit válthattunk egymással, és most arra kérünk, hogy Te is szólj hozzánk, csendesíts el bennünket és add azt a lelki csendet, amiben meghallhatjuk a Te halk és szelíd szavadat. Kérünk Téged, Felséges Urunk, áldj meg bennünket, akik most itt ebben a gyülekezeti teremben is közösségben vagyunk egymással és veled, és mindazokat, akik távol vannak, de lélekben mégis velünk együtt; hadd tapasztalják meg a Te jelenlétedet, a Te életet adó szavadat. Hadd legyen mindnyájunk szívében őszinte a könyörgés, legyen valódi a nyitottság, és Te munkálkodj bennünk itt is és mindnyájunkban, akik itt ma veled lélekben és igazságban együtt kívánnak lenni. Ámen.

Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” Fülöp így szólt hozzá: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus erre ezt mondta: ,,Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy és az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” (János 14,7-11)

Kedves Testvéreim! Ebben az Igében három olyan dolgot ismertem fel, amiről szeretnék most bizonyságot tenni előttetek. Isten segítségével, az ő Lelkének jelenlétében.

Az első dolog, amiről szeretnék beszélni: ebben a bibliai történeten bemutatkozó ember. Fülöp, de ugyanúgy a többiek is. A megnevezett, a néven szólított, a bátor, az előálló, a kérdező Fülöp és azok, akik ott vannak mögötte. Azok, akik között, úgy hiszem, valahol én is ott vagyok - kétezer év távlatából. Az ember, aki korlátozott, az ember, aki többet szeretne látni, az ember, aki lelki vakságban szenved, és nem segít rajta a szemüveg; az ember, aki kíváncsi. Úgy látom ebben a bibliai részben, hogy én leginkább ezzel a megintett Fülöppel tudok azonosulni, akinek azt mondja Jézus, hogy,,Hogy kérdezhetsz ilyet? Hol vagy? Hol voltál eddig? Mit láttál eddig? Mit vettél tudomásul? Mit értettél meg? Mi felől győzőtél meg?” Jó lenne ezen elgondolkodni, és belátni, meglátni a korlátainkat, amikor mi képtelenek vagyunk felismerni tanítványi mivoltunkban a megtett úton, a mögöttünk lévő életszakaszokban az Atya jelenlétét, a Jézus jelenlétét, a Szentháromság csodáit. Amikor elérkezünk egy-egy olyan pontra, hogy ,,Itt vagyok, gyenge vagyok, összetört vagyok, nyomorult vagyok…” és látni azt, hogy ebben a helyzetben is ennek az embernek, az ilyen embernek, nekem is, s talán nektek is, olyan nagy értékünk van, hogy nem legyint egyet Jézus és mondja: ,,Ha eddig nem jöttél rá, akkor nem vagy enyém.” Jézus nagyon komolyan vesz téged és engem is, a XXI. század tanítványait és Jézus az, aki - bár feddően mondja azt, hogy ,,…annyi ideje veletek vagyok és nem ismertél meg engem?” -, de nem adja fel, és nem hagy ott, hanem tanít.

A második dolog, amiről ez az igeszakasz engem tanít, az az egyház. Lehet, hogy valaki azt mondja: ,,Püspök Úr, miféle magyarázat ez?” Nem tudom, én mégis azt mondom, amit megértettem, amit merek hinni. „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom. Az Atya pedig bennem lakozva viszi véghez az ő cselekedeteit.”

Az egyház. Mi is az egyház? Valójában hogyan is tekintenek ránk és mi is az egyház? Hogyan ítélnek meg bennünket valójában munkaügyileg? Szervezet vagyunk? Ki szervezett bennünket össze? Kik vagyunk? Eszembe jutott az az ekléziológiai tantárgy, amit tanított, az valahogy megmaradt bennünk. Megtanultuk, hogy az egyház nem szervezet. Az egyház a Krisztus teste. Egy élő organizmus. Egy élő test. Az Isten országa, az egyház, amit Isten Szentlelke és Igéje által a világ kezdete óra formál, gyűjt egybe, oltalmazza, az egy élő test. A Krisztus teste. S ebben az élő testben vagyunk benne mi, mindnyájan különbözőségeinkkel, különböző látásunkkal, felfogásainkkal, hittapasztalatainkkal, kételyeinkkel és lázadásainkkal. Olyan jó, hogy a káté kérdésünk azt mondja: ,,Hiszem, hogy annak én is tagja vagyok, és hogy az is maradok.” Bűnbánattal, lázadásommal, bocsánatot kérve a mindenható Istentől, elfogadtam,  hogy ezt az egyházat, aminek én is tagja vagyok, Ő oltalmazza; ezt az élő testet, ami az Ő teste, engedje nekem a lelki borúsabb pillanatokban is látni, és ne engedje elfelejteni, hogy ez az Övé; hogy benne munkálkodik és az ő cselekedeteit benne lakozva viszi véghez. Ez a Krisztus és az a Krisztus teste.

Ez egy egyház és ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy bármit gondol rólunk a világ, mi mégis ezek vagyunk: a titokzatos közösség, az Isten népe, a Krisztus teste, egy élő közösség, ami nincs alárendelve a világ rendjének, beskatulyázásainak, kategóriáinak… Ez élő test. Itt kerülhetnek helyre a dolgok, hogy ez az élő test, a Krisztus teste, bennem, bennünk, azokban az egyszerű nénikékben, bácsikákban, akik ott vannak a templomban. Azokban a csillogó szemű gyerekekben, akik ott vannak, akik kimennek vasárnapi iskolába, akik csodálatosan énekelnek és tudnak ölelni, szeretni, bizonyságot tenni kételyek nélkül. Ez a Krisztus teste, ez az egyház. Ez az egyház csodálatos. Ebben az egyházban van valami, amit mi mindig rontunk, de véglegesen sosem tudunk lerontani. Ez az, ami ebben a bibliai részben, amiről Jézus beszél, ott van, bármennyire furcsa. Ez a tanítás, amit Fülöp hallhatott és amit a mai tanítványok hallhatnak, ez nem másról szól, hanem az egységről: Jézus és ,,…az Atya egy vagyunk.”; a Szentháromság csodájáról. Egy titokról szól, amit nem tudok megfejteni, és nem is akarok. Én elfogadtam azt, amit az első énekek között tanultam meg – Az Úr csodásan működik -, és van benne egy olyan rész, hogy ,,Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ad…”, s amikor én hozzányúlok ehhez a kérdéshez, akkor ott vannak a kételyek. Számomra ennek a bibliai igeszakasznak az üzenete az, hogy Jézus egy az Atyával és aki Jézusban van, aki számára nyitotta meg az életét, a szívét, az idejét, a szolgálatát, az ő rendelkezésére bocsátja a tudatát, a kezeit, a lábait, aki az ő szeretetéből tűr, aki az ő szeretetéből szeret, aki az ő szeretetével szeret, mind benne van.

Számomra az utolsó fontos üzenet - tehát az ember, az egyház után – az Isten. Az Isten az, aki elküldte a Fiút. Aki azt mondja Fülöpnek, de nemcsak Fülöpnek, hanem a tanítványoknak, mert itt már nem egyes szám első személyben szólítja meg Fülöpöt, hanem azt mondja: ,,Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.” S itt egy pillanatra visszatérek az első üzenetre, az emberre. Ha az emberen múlott volna, akkor nem lenne az az élő szervezet, a Krisztus teste, amit mi egyháznak nevezünk. Kétezer év elég lett volna: az ellenség már rég diadalmaskodott volna rajtunk. Csak valahol egy történelemkönyvben szerepelt volna, hogy volt valamikor valamilyen rend, egylet, szervezet, szövetség, de nem lenne ez a közösség, akik most itt vagytok előttem, s akik egyek vagyunk abban a hitben, hogy Jézus a Messiás, ő az, akit küldött az Atya. Ő az, aki az Atyát elénk élte és elénk éli, s aki Jézust követi, az Atyát követi, és aki Jézust hallgatja, az Atyát hallgatja és rá hallgat, az az Atyára hallgat, az az Atyát tiszteli, őt tiszteli meg bizalommal, hittel, s az Atya az, aki kimunkálja benne ezt a bizalmat, ezt a csodát. Ez a hit és a rá való hagyatkozás csodája.

Jézus azt mondja: ,,Higgyetek bennem!” Én is ezt szeretném most hangsúlyozni, hogy higgyünk neki. Higgyük el azt, hogy aki Jézust látja, látja az Atyát. Higgyük el azt, hogy ő az Atyában van, és az Atya őbenne; hogy benne van ez az egység akkor is a mi közösségünkben, amikor széthúzás van, amikor félelem van, amikor lemondás van.

Nem lesz Debrecenben május 24-25-én egység nap. És mégis, ez az Ige azt mondja, hogy az Atya és Jézus egy, s a Krisztus testében, az egyházban akkor is van egység, ha olykor-olykor mi ezt nem tudjuk felfedezni.

Ti közösségben vagytok, egy testnek, egy egyháznak vagytok a tagjai. Bennetek teremtetik meg az Ige, bennetek él az egyház s ti vagytok az az élő szervezet, amiért Istené a dicsőség. Ámen.

Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, kit Krisztusban, a názáreti Jézusban ismerhettünk meg, mert Te így rendelted el: Téged szólítunk meg korlátozott, lelki vaksággal küzdő, kíváncsiskodó és kételkedő emberek, akiket Te mégis nagy dologra méltattál: gyermekeiddé fogadtál, kiválasztottál.

Urunk, ebben az emberi mivoltunkban, testben, testiségekben, lázadásokban és kételyekben, szeretetben és szeretetlenségben kiáltunk Hozzád és mondjuk azt, hogy Tiéd mindenért a dicsőség! Tiéd mindenért a hála, Tiéd mindenért a köszönet! Téged illet csak a dicséret, és csak Téged illet az imádat, mert egyedül Te vagy Isten. Kérünk, hogy úgy, ahogy ismersz bennünket, mégis fogadd el tőlünk a mi imádatunkat. Imádunk téged, mert Isten vagy. Egyedüli Isten.

Köszönjük neked az egyházat. Köszönjük neked azt az élő testet, amit Igéd és Szentlelked hív létre, gondoz, formál és vezet. Szeretnénk kérni azt, hogy hadd érezzük meg, hogy újjá teremtesz bennünket a megújulás évében Lelked által, Igéd által.

Könyörgünk azért, hogy formálj bennünket, hogy egészséges közösség legyünk! Ha vannak is más látások, ne legyenek félreértések és ellenségeskedések. Ne legyen gyűlölet közöttünk. Könyörgünk egységért, amit Lelked által te kimunkálhatsz bennünk. Könyörgünk azért, hogy a mi közösségünk ne szégyent hozzon a Te nevedre.

Kérünk Téged az Anyaszentegyházért. Ott, ahol üldöztetés van, ott ahol nagy a szabadság, ott ahol jólét van, ott, ahol háború van, ott, ahol félelem van. Ott, ahol sok ellenséges támadás van és ott, ahol nincs támadás, ezért nincs védekezés sem, nincs előremenetel sem. Könyörgünk azokért a közösségekért, ahol passzivitás van. Kérünk Téged, oltalmazd a Te Anyaszentegyházadat.

Felséges Istenünk! Könyörgünk azért, hogy őrizd meg közöttünk az egyház csodáját és engedd meg, hogy részesei legyünk és hordozzuk ennek a csodának a titkát, az erejét, a szeretetét. És hogyha megkopott fénye, ha besározták, vagy mi magunk sároztuk be, kérünk Téged, Lelked és Igéd által hozd el a megújulást és a megtisztulást.

Felséges Istenünk! Könyörgünk azért, hogy tudjunk gyermeki hittel hinni Benned mindenkor. Kérünk téged, hogy a mi emberi mivoltunkat, a mi törekvéseinket az ésszerűségre, a megértésre áldd meg, hogy ne legyen kétkedő. Áldd meg, hogy legyen bizonyságtevő, áldd meg, hogy legyen magával ragadó és az egyház, s a te szolgáid, lelkészek, hitoktatók ne legyenek együgyűek és soha ne legyenek olyanok, akik buta képet alkotnak az egyházról és bután beszélnek róla. Így kérünk Téged, hogy a világ szemében Te oltalmazz és védj meg bennünket, a Te igazságodat és bölcsességedet ragyogtasd fel, ha úgy tetszik Neked, akkor bennünk is és általunk is. Kérünk, Mennyei Atyánk egységért a Kárpát-medencei magyar reformátusságban, egységért egységnap nélkül is. Egységért találkozások nélkül is. Könyörgünk, hogy Lelked által teremts bennünk tiszta szívet, erős lelket és bizodalmat a holnap és a holnapután felől is. Kérünk Téged, hallgasd meg imádságunkat önmagadért, Jézusért, aki arra kért bennünket, hogy higgyünk Benned. Ámen.

Elhangzott a KRE lelkészgyűlésén

Beregszász, 2024. március 7.