Evangelizációs esték a beregszászi főiskolán

2010. április 12-15. között evangelizációra került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

Az alkalmat Maksai Attila beregszászi beosztott-, főiskolai lelkész szervezte. Az igét Tóth Tamás, sátoraljaújhelyi beosztott lelkész hirdette. Az alkalmakat 80-100 fiatal látogatta. Az éneklést dicsőítő csoportok vezették: az Antal házaspár, a Siloám együttes, a főiskola kórusa, és az Ébredés együttes. A lelki táplálék után szeretetvendégség várta az egybegyűlteket.

Az evangelizációs alkalmak előtt lehetőség nyílt arra, hogy többen átéljék a láthatatlan színház nyújtotta katartikus élményt. A színházi előadásokon a résztvevő bekötött szemmel élhet át hétköznapi vagy kevéssé hétköznapi szituációkat, jelen esetben a születéstől a halálon keresztül egészen a feltámadásig. A „néző” szó szerint bőrén érzi, érzékszervein keresztül tapasztalja a történteket. Olyan kapu ez a színház, hogy a rajta való átlépés befelé és felfelé vezet.

Ezen a teremtett világon minden Istenről és az Ő hatalmáról beszél, minden Őt dicsőíti, minden engedelmeskedik neki, de van valaki, aki makacsul lázad és vakon rohan a veszedelembe, mit sem törődve Teremtőjével, ő az ember.

Isten minden embert különbözőnek teremtett, de egy valami közös bennünk, mind keressük Őt, tudatosan, vagy akaratunkon kívül, mert bennünk van az az űr, amit csak Ő tud betölteni.
Hallhattunk a hét folyamán bibliai személyekről, akik nem szuperhősök voltak, egyszerűen tudták, hogy a szoros kapuhoz keskeny út is tartozik, hogy a keresztyén élet nem rózsavölgyön át való andalgás, hanem kemény harc, és ha el is estek, tudták, hogy ki emelheti fel őket a porból. Az Úr engem és téged is ugyan úgy tud használni, az a kérdés milyen mértékben vagyunk hajlandóak engedelmeskedni neki.
Jézus csak ennyit szólt Lévihez: „Kövess engem!” Ő pedig otthagyta maga mögött az egész addigi életét. Tamást viszont már valamivel nehezebb volt meggyőzni, de Jézus mégsem fordult el tőle. Részese lehetett Jézus mellett több száz csodának, láthatta rajta keresztül az Istent, de míg meg nem harcolta a maga harcát, nem tudott hinni; Jézus mégsem utasította el ezért, hanem megmutatta a sebeit, hogy lásson és higgyen. Sokan elítélik ezért Tamást és hitetlennek bélyegzik, én személy szerint megértem a kétségeit, volt bátorsága ahhoz, hogy őszintén, hangosan kimondja mások előtt is a gondolatait. Az a bajunk, hogy mi meg sokszor csak ámítjuk magunkat és másokat, nemhogy emberekkel vagy Istennel, de még saját magunkkal sem merünk őszinték lenni. De meddig lehet ezt művelni? Néha csak annyi kell, hogy Isten elé állj, úgy ahogy van, kimondd őszintén az igazat, és elhidd, Ő az, aki igazán át tudja élni a fájdalmaid és harcaid! „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11, 1) Nincs hited? Jézus azt mondja: kérj és kapsz! Boldogok, akik nem látnak és hisznek.
Nicky

További képek: http://www.reformatus.com.ua/lap/beregszasz/index.php?m=aktualitas&a=view&i=2667