Hálaadó istentisztelet Kajdanóban

Március 21-én ünnepi istentiszteleten mondott hálát a kajdanói szórványgyülekezet, amiért harminc év után újra – rendeltetésének megfelelően – az igehirdetés és a magyar szó háza lehet református templomuk.

Ebből az alkalomból Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök szolgált ismét a gyülekezet körében. A püspök úr maga is a túlélők szemszögéből idézte a múltat. Emlékeztetett arra, hogy akadt önként vállalkozó, aki drótkötéllel húzta le a templom tornyát, hogy ne emlékeztethessen semmi sem az Istenre, aki még akkor is fölöttük állt. S mily különös a történelem: eljön az idő, hogy a nagy Babilon összeomlik! Kevés olyan hatalmas birodalom volt, mint a Szovjetunió, s egy puskagolyó nélkül dőlt össze. A túlélők pedig Kajdanóban is mindent megtettek azért, hogy templomuk lehessen. Ma az utódokra szegeződik a tekintet: vajon ők is templommá lettek, a Szentlélek templomává? Mert a templom, ami kőből épült, csak e földi életre szól, a mi életünknek azonban van folytatása. Mert van feltámadás. Érdemes templommá lenni, hisz Isten örök életet készített számunkra.

Zsukovszky Miklós, Bereg megye esperese a Lk 17, 11–19. verseiről szólva párhuzamot vont az istentelen hatalom által jogfosztott gyülekezet és a történetbeli kitaszított leprások között. Mint mondta, ma is sokan a bűn leprájában élnek, és Isten továbbküldi azokat, akik már megtapasztalták csodáit, hogy beszéljék el, mily nagy dolgot cselekedett velük az Úr.

Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében elismerően szólt arról, hogy a helyi közösség évekkel ezelőtt, a templom építésekor felismerte: olyan lelki hidak kellenek, amelyek összekötik a közösséget. De ezt a hidat, az egymás szívét összekötő, a szeretet és a kölcsönös megbecsülés hídját a legnehezebb megépíteni, és utána megtartani, fogalmazott a főkonzul úr. Majd hozzátette: az anyaország és az elszakadt magyar közösségek között szintén hidakat kell építeni nap, mint nap.

Egy-egy igeverssel és biztató szavakkal köszöntötték az ünneplő gyülekezetet a távolabbról érkezett lelkipásztorok.

Végül Páll László, helyi lelkipásztor ismertette a gyülekezet múltját, jelenét, s felhívta a figyelmet a jövő iránti felelősségére is. A kajdanói református gyülekezet ugyanis – szórványlétéből fakadóan – rendkívüli helyzetben van: anyanyelvi és a vallási határt képez a szomszédos településekkel. Nagyon sok a vegyes házasság, és nem ritka, hogy a magyar családok otthon is ukránul beszélnek. Egyre égetőbb a szükség, hogy falu gyermekei magyar nyelven tanuljanak írni-olvasni, megtanulják a magyar történelmet, legyen identitásuk...

Attól, hogy ez a közösség kicsiny, s egy nagy ruszin tengerben él, nem szabad, hogy elhagyatott legyen. És ha mi valóban az ige emberei vagyunk, akkor tudjuk, hogy ha az emberek el is feledkeznek, az Isten meg nem feledkezik rólunk. De hiszem, hogy vannak, akik gondolnak ránk, és ezt köszönjük nekik, fogalmazott Páll László.

A hálaadó alkalmon a beregrákosi gyülekezet kórusa szolgált. Reményik Sándor Akarom c. versét Janó Aranka gyülekezeti tag mondta el.

Soós Katalin

Kapcsolódó Galériák