2013-07-03 - 00:29

Március 21-én ünnepi istentiszteleten mondott hálát a kajdanói szórványgyülekezet, amiért harminc év után újra – rendeltetésének megfelelően – az igehirdetés és a magyar szó háza lehet református templomuk.

Ebből az alkalomból Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök szolgált ismét a gyülekezet körében. A püspök úr maga is a túlélők szemszögéből idézte a múltat. Emlékeztetett arra, hogy akadt önként vállalkozó, aki drótkötéllel húzta le a templom tornyát, hogy ne emlékeztethessen semmi sem az Istenre, aki még akkor is fölöttük állt. S mily különös a történelem: eljön az idő, hogy a nagy Babilon összeomlik! Kevés olyan hatalmas birodalom volt, mint a Szovjetunió, s egy puskagolyó nélkül dőlt össze. A túlélők pedig Kajdanóban is mindent megtettek azért, hogy templomuk lehessen. Ma az utódokra szegeződik a tekintet: vajon ők is templommá lettek, a Szentlélek templomává? Mert a templom, ami kőből épült, csak e földi életre szól, a mi életünknek azonban van folytatása. Mert van feltámadás. Érdemes templommá lenni, hisz Isten örök életet készített számunkra.