Karácsonyi gondolatok

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ján 1, 14
Nehéz arra a kérdésre röviden válaszolni, hogy mit jelent számomra a Karácsony. Először a gyermekkori élmények jönnek: várakozás, öröm, sok–sok nevetés, titkos készülődések. Fény, a karácsonyi történet, közös éneklés, fenyőillat, rengeteg hó, zsúfolásig megtelt templom, beteljesedés.
A Karácsony számomra az öröm, a befogadás, a család, a közösség ünnepe. Ilyenkor mindenkinek át kell élnie, a „tartozom valahová” érzést, a „befogadtak” érzést, mert e nélkül képtelen átélni és megérteni a karácsony lényegét. A mai világban a legtöbb ember pont karácsonykor van a legmélyebben, mert nem tartozik igazán senkihez és sehová. Magány, a külső és belső sötétség, az egész év terhe a nyakába zúdul, és legszívesebben feladná az egész életét.
Arra gondoltam, hogy Jézus is feladhatta volna. A testet öltéstől már az is elvehette volna a kedvét, amikor az anyaméh méreteire tekintett. Isten dicsősége egy lány ölére korlátozva, ráadásul kilenc hónapra. Ugye milyen elképesztő? Amikor végre beteljesedett az idő és megszületett, alig vette észre valaki. Betlehemben nem volt ünnepi felvonulás, a falu nem készített lakomát, még az istálló sem volt valami steril, ahol megszületett. Na és ki volt az apa, egy jelentéktelen helyről érkezett egyszerű ács. Nem akadt Jézus számára jobb apa? Egy tanult ember, megfelelő felmenőkkel? József valóban rendelkezett mindazzal, ami alkalmassá tette arra, hogy felnevelje a világ Megváltóját?!
Jézus feladhatta volna, de nem tette! Képzeljük el, hogy milyen nagy változáson kellett átmennie, milyen nagy távolságot kellett megtennie értünk.

A szeretet megteszi ezt a távolságot. Nem kellett volna eljönnie, feladhatta volna a küldetését bármelyik lépésnél, de nem tette, mert Ő a szeretet. És „a szeretet … mindent eltűr” 1Korintus 13, 7. Krisztus szeretete eltűrte az anyaméh korlátait, az idő korlátait, az emberi test nyomorúságos korlátait, az ellenállás korlátait.
Igen, voltak és vannak emberek, akik látják Jézus dicsőségét, látják az Atya egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal, a többség azonban nem vette észre sem akkor, sem ma. Jézus „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott” Ézsaiás 53, 3. „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt: saját világába jött és az övéi nem fogadták be Őt.” János 1, 10-11. Nem elég ok ez arra, hogy feladja? Miért nem hagyta abba? Mert gyermekei iránti szeretete nagyobb volt, mint az elutasítás miatti fájdalma. Azért jött, mert a mi világunk összeomlott, halottak voltunk bűneinkben, azért jött, mert szeret. Krisztus szeretete „Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” 1Korintus 13, 7. Ez a szeretet mindent eltűr, még az ellenállásodat is.
Krisztus Érted öltött testet, Krisztus Érted nem adta fel! Lehet nagyon nehéz az életed, lehet, hogy te feladnád, de Krisztus arra biztat, hogy ne tedd! Krisztusban élet van és világosság, Ő ezt hozza ma is, és aki befogadja Krisztust, annak nem lehet többé magányos és szomorú karácsonya.
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” János 1, 12.
Beregrákos, 2009. december

Páll Lászlóné Gál Irén
Beosztott lelkész