Presbiteri találkozó Kárpátalján

Beregrákos és Kajdanó (Kárpátalja) református gyülekezeteinek presbitériumai találkozóra hívták Pálháza, Bózsva, Vilyvitány, Mikóháza, Felsőregmec gyülekezeteinek presbitereit.

Április 19-én reggel 28-an indultunk az öt gyülekezetből, hogy eleget tegyünk a meghívásnak és találkozzunk határon túl élő testvéreinkkel. A presbiterek lelkesedésére jellemző, hogy sokan csak ezért az útért csináltattak útlevelet. A határon megtapasztalhattuk, mit jelent a várakozás.
Beregrákoson a gyülekezeti házban fogadtak bennünket néhányan a gyülekezetből, és rövid, de bőséges vendéglátás után már indultunk is tovább megnézni a munkácsi várat és kirándulást tenni a vereckei emlékműhöz. Szakavatott idegenvezetőnk részletesen ismertette mind a vár, mind Munkács, mind a vereckei emlékmű történetét. Szavaiból áradt a magyar kultúra, történelem iránti szeretet, a felelősség és a féltés.
Az eső nagyon megzavarta a kirándulásunkat, de így is felejthetetlen élmény volt ez a nap. Vereckén a beregrákosi presbiterek saslikkal vendégeltek meg, áldozatosan sütötték nekünk a zuhogó esőben.
Hazatértünk után megtörtént a vendégek elosztása és ki-ki vendéglátójával együtt tért haza, ahol éjszakába nyúló beszélgetésekben ismertük meg egymást és egymás gyülekezeteit.
Vasárnap 10 órakor ünnepi istentiszteleten voltunk együtt, melyen lelkészünk, Baksy János hirdette az igét Márk 9,2-9. versei alapján. Jézus megdicsőülésének története kapcsán szólt arról, hogy csodálatos, jó dolog, Isten szeretetének a jele az, hogy az Ő házában Beregrákoson a határ két oldaláról, több gyülekezetből Krisztussal és egymással együtt vagyunk, együtt énekelünk, imádkozunk, egymás hite által épülünk. Jó nekünk itt lenni – hangzott el többször is az idézet, majd az igehirdető buzdított bennünket, hogy visszatérve a hétköznapokba, megerősödve, megújulva a hitben, legyünk az Úr követői.
A beregrákosi lelkipásztor, Páll László köszöntött bennünket és a találkozás feletti öröméről szólt.
Lelkipásztorunk átadta gyülekezeteink ajándékát, egy hollóházi vázát, és meghívta a beregrákosi testvéreket egy hasonló együttlétre.
Az istentisztelet után a találkozó a gyülekezeti házban beszélgetéssel és finom ebéddel folytatódott. A gyülekezetek képviselői beszámoltak a gyülekezeti életről. Mi ugyan öt gyülekezetből érkeztünk, de lélekszámban csak fele vagyunk a beregrákosi több mint 1000 főt számláló gyülekezetnek. Főleg a gyermekek létszámában nagy a különbség. Örömmel hallottunk a gyermekmunkáról, 170 hittanos gyermek, 30 konfirmandus van a gyülekezetben, akik rendszeresen járnak az alkalmakra.
Délután 13 órakor a kajdanói templomban az istentiszteleten Baksy Jánosné lelkipásztor a 118. zsoltár versei alapján hirdette az igét. Kajdanó 100 fős társgyülekezete Beregrákosnak.
Még egy rövid kirándulásra is jutott idő: a beregvári Schönborn-kastélyt és gyönyörű parkját csodálhattuk meg.
Ezután hazaindultunk. A határon hosszú és mindenre kiterjedő vámvizsgálaton estünk át, majd késő este fáradtan, de sokféle új ismerettel és élménnyel gazdagodva értünk haza.
Az Úr legyen a Kárpátalján élő testvéreinkkel. Köszönjük a lelkipásztor házaspárnak és a gyülekezetnek a szeretetét. Várjuk őket jövőre az öt gyülekezetben.
Addig is úgy gondolunk rájuk, mint Pál a thesszalonikai gyülekezetre:
„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szünet nélkül gondolunk a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokra, szeretetből jövő fáradozásotokra, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságára.” (1Thessz 1,2.3.)
Suhajné László Judit
pr. jegyző
Pálháza

Kapcsolódó Galériák