A leggyakoribb szitokszók jelentéséről

Közhelynek számít az a megállapítás, hogy Európa-szerte durvul a nyelvhasználat. Mindennapi eset, amikor esztétikus látványt nyújtó fiatalok mellett elhaladva csak úgy özönlenek a trágár töltelékszavak. Az az érzésünk, hogy a társadalomban felhalmozódott szenny ilyen szelepen kerül a környezetbe. A fenébe is... mondjuk első felindulásunkban, s nyomban rádöbbenünk, hogy ez is eléggé durva szó, s nyelvünkben van még pár ilyen ún. szitokszó az igénytelenebb, alantasabb stílusban elhomályosult jelentéssel. A durvaság fokozatossági sorrendjében haladva ezek a következők: fene, frász, nyavalya, franc, rosseb.

A fene a fen 'köszörül' ige származéka. Ősi, finnugor kori szó. Eredetileg dühös, támadásra készülő, fogait fenő vadállatokra használták melléknévi igenévi jelzőként: fene farkas. A szó később jelentéstapadással főnevesült. Mára elhomályosult jelentésű, indulatos állapotot kifejező szitokszóvá vált. Nyomósító szóként is alkalmazzuk 'iszonyú, szörnyű, vad' jelentésben, például: fene jó dolga van, fene nagy dühvel támad valakire. Szólásainkban is beépült a szó: a fene megette 'az már így van, nem ér semmit az egész, annak már vége', egye fene 'bánom is én' (bosszús beletörődés kifejezésére), eszi a fene 'mérges, bosszús', ha a fene fenét eszik is 'mindenképpen, minden akadály ellenére'.

Frász szavunk bajor-osztrák eredetű, jelentése 'görcsös roham, epilepszia', a közép-felnémetben 'veszély, féktelenség, düh, ájulás' jelentése mutatható ki. Több szólásunk is keletkezett a szóval, pedig csak a 19. század végén vettük át: majd kitöri a frász valakiért, valamiért 'görcsösen, betegesen vágyik valakire, valamire', frászt kap 'megijed', frásza van 'fél, izgul, megijed'.

A nyavalya szó szláv jövevényszavaink közé tartozik, a 13–14. századtól van jelen nyelvünkben, óegyházi szláv jelentése 'ínség, szükség'. Összetett szó, ne előtagja tagadószó, utótagjának (volja) jelentése 'akarat'. A 15. századtól nyelvjárásainkban két jelentése él: 'hidegleléssel járó magas láz', 'epilepsziás roham', betegségnév szitokszóként való elterjedése. Mai köznyelvünkben közönséges hangulatú szó, ilyen szövegkörnyezetben fordul elő: a nyavalya verje ki 'baja, betegsége legyen', töri a nyavalya valakiért, valamiért 'nagyon vágyik rá', menj a nyavalyába! 'menj a pokolba!', valami nyavalyája van 'valamilyen nagy baja, betegsége van'. A kárpátaljai magyar nyelvjárásokban nyavoja alakban ejtik.

A franc szó a francia népnévvel van összefüggésben, a franc betegség 'szifilisz, vérbaj, francia betegség', ugyanis az európai népek a szifilisz terjedését a francia csapatok hadjárataival hozták összefüggésbe, járványszerűen a 15. században terjedt VIII. Károly francia király seregében. Alacsony stílusértékű szó, a kárpátaljai magyar nyelvjárások többségében francu alakban él.

Legközönségesebb stílusértékű a rosseb szó, 'fekélyes rákos betegség' és 'szifilisz' jelentésben is él a 18. századtól. Összetett szó, rossz előtagja a betegség rosszindulatú, gyógyíthatatlan voltára, utótagja a velejáró sebes, fekélyes, gennyes, rákos betegségre utal. Indulatos beszédben átok- és szitokszóként használatos az alacsonyabb műveltségű társadalmi rétegek körében. A Magyar értelmező kéziszótárban a kiejtés szerinti hasonult formában találjuk meg a szót, így közli a Helyesírási kéziszótár is a rosseb egye meg! átokszerű szókapcsolattal együtt.

A mai beszélők nem gondolnak a fenti szitokszók eredeti fogalmi értékére, a hirtelen felháborodás, az indulat, az idegfeszültség szóbeli kifejezésére használják e szavakat, pedig, ha tudatosítanák magukban a valós jelentést, valószínűleg meggondolnák, kiejtsék-e ezeket a súlyos tartalmú kifejezéseket.

Horváth Katalin
egyetemi docens

Forrás: Igazi Kárpáti Igaz Szó