Beszélgetés Héder János ungvári lelkésszel, a Kárpátaljai Református Egyház lelkészi főjegyzőjével

- Az egyik legnagyobb elkötelezettséget követelő hivatás az öné. Ketté lehet választani a lelkészt és a magánembert?

- Nagy baj van ott, ahol elválik a lelkész életében a foglalkozása és a mindennapi élete. Lelkész csak az legyen, aki teljesen rászánta az életét erre a hivatásra és képes áldozatot hozni érte. Tény, hogy amikor az ember elindul ezen az úton, még nem tudja, igazából mit vállal és mivel jár ez a családja számára. Egész más az elmélet és a gyakorlat. Mert a lelkésznek nincs egy szabad vasárnapja, egy ünnepe, hisz szolgálatban tölti el. Feleségem és a gyerekek eleinte gyakran szememre vetették, hogy kevés időt töltök velük. A pap gyermekével szemben nagyobbak az elvárások, így jelen kell lennie az istentiszteleteken, ismernie kell a Szentírást, szépen kell viselkednie stb. Szóval más, ha valaki szolgálattevőként lesz az Isten embere, mint ha valaki a hétköznapokban. De én is ember vagyok és sok hibám van, ezért próbálok ellenük harcolni. Elég hirtelen, lobbanékony vagyok, de pillanatok alatt meg is nyugszom. Talán mert viski vagyok, nem tudom...

- Hogyan látja ma az egyház szerepét?
- Olyan világban élünk, amikor negatív íze van a lelkészi szolgálatnak. Ezt az elmúlt rendszerből örököltük, amikor is megpróbálták lejáratni az egyházat. Ennek ellenére Kárpátalján ma talán az egyház az egyetlen művelő az iskola mellett, fék és erkölcsi tartást adó, a nemzetiségi megmaradást tápláló intézmény, az egyetlen szeretetintézmény.

- A lelkész magánéletét mindig valamiféle misztikum lengi körül. Vajon mi ennek az alapja?

- Azt mondják, a lelkész háza üvegből van. Amit pedig az emberek nem látnak, azt kitalálják. Az idősebbek úgy vélik, kell hogy legyen egy bizonyos távolság, hogy a lelkész és a családja is védve legyen. Ennek ellenére egy papnak nincs magánélete, hisz együtt sír a sírókkal, együtt örül a boldogságot megélőkkel. Nagy probléma lett ma az egyházi közösségekben, hogy kiégnek a lelkészek. Mert elvárják tőle, hogy jó prédikátor, szervező, vezető, irodalmár, történész, számítógép-kezelő, sofőr legyen, szóval, hogy mindenhez értsen. Sokszor pont amiatt éri kritika a kollégáimat, mert nem tudnak megfelelni ezeknek a kritériumoknak. És belerokkannak a terhekbe.

- Van olyan része a hivatásának, amit nem szeret?

- A bürokráciát, a papírmunkát. Nekem az igére való felkészülés és a szolgálat jelenti az igazi feladatot, még ha ez néha küzdelem is. Hisz mindig újat kell mondanom, de úgy, hogy az egyben ugyanaz az élő evangélium legyen, ami felemeli az embereket. A legjobban a sákramentális feladatok viselnek meg, különösen mióta már közelebbről ismerem a gyülekezeti tagokat.

- Számtalan elfoglaltsága van. Hogyan töltődik fel, mi az, ami pihenteti?
- Én alszom a családban a legkevesebbet. A katonai szolgálatom óta három-négy órányit. Ma már ez nem elég, legalább hat-hét órányi pihenésre van szükségem. De igazából akkor tudok dolgozni, amikor már elcsendesül a lakás. Kedvenc időtöltésem az olvasás, szeretem a jó könyveket. És a hiteles filmeket, melyeknek van szociális mondandójuk.

- Két gyermek édesapja. Nevelésükben mekkora szerep hárul önre?

- Megosztódnak a feladatok nejem és köztem. Gyermeket nevelni felelősségteljes hivatás. Egyes kérdésekben szigorúbb, másokban engedékenyebb vagyok. Igyekszem minél többet velük lenni, ennek ellenére sokszor megkapom azt a vádat, hogy túl keveset foglalkozom velük. Ilyenkor elszörnyedek, mert ha én, aki napi szinten együtt töltök gyerekeimmel bizonyos időt, kevés vagyok nekik, vajon mit éreznek azok, akiknek egyik vagy mindkét szülőjük hónapokra elutazik, hogy máshol vállaljon munkát. Látom a tragédiáját a mai társadalomnak. Az elmulasztott közös órákat nyáron igyekszem pótolni. Van egy-két csendes "rejtekhelyünk", ahová szívesen visszajárunk.

- Főjegyzői teendői hetente kétszer Beregszászba szólítják. Sokat vezet. Szereti a sebességet?

- Két éve volt egy balesetem, amikor frontálisan ütköztem egy másik autóval. Ez figyelmeztetés volt számomra. Egyik lelkésztársamtól kaptam egy ajándékot, amire az van írva: ne vezess gyorsabban, mint ahogy a védőangyalaid repülni tudnak. Ezt igyekszem betartani.

- Minek tud a legjobban örülni?
- Igyekszem mindennek örülni, ami körülvesz. Tudom, hogy a földi élet nem hosszú és azt ki kell használnunk. Úgy érzem, Isten adott valamit, amit talán tovább tudok adni és ha ez sikerül, akkor boldog vagyok.

- Mennyire ragaszkodik a tárgyakhoz?

- Mezítelenül jöttünk és úgy is megyünk el erről a világról. Viszont vannak értékek, melyeket tovább tudunk adni. A materiális értékek romlandók és nem örökök. A szellemi értékek is változóak, bár léteznek örökérvényűek. Vannak tárgyak, melyekhez a napi használat szintjén ragaszkodom, mint a számítógép, az autó, de épp a fent említett okok miatt nem görcsösen.

- Egyszer említette, hogy műszaki, reál beállítottságú ember volt. Az élete mégis egészen más irányba vitte...

- Gyermekkoromban hadvezér akartam lenni. Katonaiskolán gondolkodtam, vagy azon, hogy tengerész leszek. De a katonaéveim alatt rájöttem, hogy ez nem az én világom. Aztán belső és külső elhívást kaptam. Megtapasztaltam, hogy Istenre lehet számítani, s ha újra kellene kezdenem, ismét ezt a hivatást választanám...

(Kárpáti Igaz Szó - Magyar Tímea)