2014-04-17 - 19:56

„Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?”(Mt 27, 45-46)

A Református Ünnep. A keresztyén világ így tartja számon ezt a napot. Ha ünnep, akkor öröm van benne. De lehet-e örülni más szenvedésének és halálának? 

Mindig eszembe jut lelkipásztorom szava: Jézus szenvedését nem lehet sírás és meghatódás nélkül olvasni. Nem akármilyen ez a szenvedés és nem akárkié. Nem lehet és nem szabad hozzá hasonlítani a saját vagy más szenvedését. Jézus van a középpontban. Ő, akiről bizonyságot tesz a teljes Szentírás.