2013-06-27 - 02:25

Ha az utcai evangelizáció kifejezést hallom, olvasom valahol, mindig eszembe jut Adrian Plass Kegyes kétbalkezes naplója c. könyvének az a részlete, amikor a főhős egy, a nyílt bizonyságtételről szóló igehirdetés után csillogó szemekkel a prédikátor minden szavára figyel, és azzal mélységesen egyetért. Aztán mikor az alkalom után a gyülekezet vezetője utcai evangelizációra kér önkénteseket, összehúzza magát és próbál észrevétlen lenni (végül mégis jelentkezik).

Sokszor viselkedünk mi is így. Valahogy a legtöbben hallgatni, egyetérteni, lelkesedni jobb szeretünk, mint tenni valamit. A legtöbben – mert vannak azért az Úrnak bátor szolgái is. Ennek a bizonyítéka volt a 2008. szeptember 28-i gáti utcai evangelizációs alkalom.