Szolgálók csendesnapja Nagyberegen

A Beregi Református Egyházmegye missziói bizottsága az elmúlt hétvégén csendesnapot szervezett a gyülekezetekben szolgáló munkatársak számára.

A cél pedig a lelki megújulás és megerősödés volt, amire az immáron másfél éve tartó háborús helyzetben igencsak nagy szükségük van azoknak, akik a mások megerősítését is felvállalták.

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” – köszöntötte a 100. zsoltár szavaival a közel 120 résztvevőt Tóth László esperes, aki a továbbiakban az Apostolok cselekedetei 20. fejezete alapján rámutatott: hálásak kell legyünk a szolgálattevőkért.

Mint ahogy az efézusi gyülekezet is hálás az apostolért, az igehirdetőért, Pálért, aki nagy odafigyeléssel vezette a gyülekezetet, s Isten Szentlelke kimunkálta bennük, hogy ők is szolgálattevők legyenek. Olyan elhívást kaptak, ami a szívükbe volt beültetve. Isten Szentlelke ma is elülteti a magot és szolgálattevőkké tesz embereket a gyülekezetekben, mondta az igehirdető. Aki arra is rámutatott, csakis az újjászületett, megváltott ember tudja igazán szolgálni a gyülekezetet, de neki ezt meg is kell tennie. Nem összekeverendő az Úr Jézus Krisztusnak végzett szolgálat az önkéntes munkával! – figyelmeztetett Tóth László. Mert ennek a szolgálatnak itt meg van határozva a célja és helyszíne is. Az Úr Jézus Krisztus áldozathozatalával, vérével szerzett egyház az a hely, ahol a hívő emberek szolgálhatják az Urat és egymást. A szolgálattevők arra hívattak el, hogy ügyeljenek a gyülekezetre, hogy az egy lelkileg is egészséges közösség legyen, amelyben a nyáj tagjai megélhetik a hitüket, erősödhetnek benne, szolgálhatják az Urat, megtalálhatják önmagukat abban, amiben az Úr Jézus Krisztus szeretné őket látni. Isten rád bízta ezt és azt akarja, hogy örömmel végezd, együtt a többiekkel, Isten nagy nevének dicsőségére! – zárta az áhítatot az esperes. Szilágyi Károly gáti lelkész, az egyházmegye missziói bizottságának elnöke előadásában bibliai példákon arra mutatott rá, hogy a szolgálat bizony egyedül nem megy, kellenek a segítőtársak és kell a Szentlélek vezetése. Igaz, ha jól megy a munka, az nem tetszik az ördögnek. A 90-es években egy lendületes hitélet indult el, de a sátán – mint Jóbot – kikért minket. Járvánnyal, háborúval tesz próbára, nyomorúságokkal rostál bennünket. És sajnos a próbák, a bajok nem vittek közelebb Istenhez, hanem messzebb sodortak tőle. Ezért most még erősebben össze kell fogni, közösen kell tekerni azt a bizonyos lelki kerékpárt, mondta az előadó. Sajnos sokan elmentek, korábbi szolgálattevők is. Sok teher nehezedik az itthon maradott kevés munkatársra, akik elismerés helyett inkább bírálatot kapnak, és bizony elfáradnak, meglankadnak, elveszítik lelkesedésüket a szolgálatban. Ezért kellenek a segítők, ezért alkotott Isten gyülekezetet. És jó, ha a gyülekezetben minél többen válnak szolgálókká, ha nem rejtőzködnek. Illés is akkor tapasztalta meg Isten jelenlétét, amikor előjött a barlangból. „Csak Istennél csendesül el lelkem”, mondja a zsoltáros is. Ezért fontos, hogy rendben legyen a kapcsolatunk az Úrral, hogy néha megálljunk, imádságban elcsendesedjünk, hogy a halk és szelíd szóban meghalljuk az Istent, aki megerősít bennünket. Az alkalom – melyen a KRISZ-héten összeállt dicsőítő együttes is szolgált – csoportos beszélgetésekkel folytatódott, melynek keretében nem csupán tapasztalatot cseréltek a csoporttagok, de a munkatársi szolgálat lehetőségeinek bővítéséről, a meglévők jobbá tételéről, illetve a szolgálattevők megerősítésének fontosságáról is szó esett. Barta Attila fornosi lelkész záróáhítatában a csapatmunka fontosságára hívta fel a figyelmet. Minden csapatnak kell legyen vezetője. Jézus vezet bennünket – ahogy tette a tanítványokkal –, ő tudja, mi az úticél. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a csapatban mindenkinek kell legyen feladata. S bár a munkában, a szolgálatban olykor így is megfáradnak a tagok, de a csapatban van kibe kapaszkodni, van kire támaszkodni, van, aki felemelje azt, aki megbotlott, van kivel közösségben imádkozni. Persze a csapatban lehetnek rivalizálások, mint ahogy a tanítványok is vitatkoztak az úton, ki a legnagyobb. Ránk is vonatkozik a jézusi intés: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!” (Mk 9, 35). Jézus ebben is példát mutatott. Legnagyobb szolgálata: életét adta értünk. Legyen láthatóvá életünkön, hogy az Úr megváltott gyermekei vagyunk, zárta gondolatait Barta Attila. Hogy miért van szükség az ilyen alkalmakra? Simon Sándor helyi gondnok, a csendesnap egyik szervezője zárásként kifejtette: mert a szolgálattevők is megfáradhatnak, szükségük van a töltekezésre. Kell, hogy lássák: nincsenek egyedül, hogy épülhessenek egymás hite által is, hogy Isten megerősítse őket, s a lelki táplálékkal való töltekezés után még nagyobb erővel, lelkesedéssel, de alázattal végezzék az Úrtól kapott feladatukat. Hogy tudjanak örömmel szolgálni az Úrnak. „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett” (ApCsel 20, 28) – szólt útravalóul az ige. Kovács Erzsébet Forrás: www.karpatinfo.net