Nagy utazás a KRISZ-héten

2023. Aug 08., szerző: Adminisztrátor

Ébredés, megtérés, megerősödés közösségben

A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) idén egy különleges kalandra invitálta a 15 év fölötti fiatalokat.

Egy olyan nagy utazásra, ahol Isten az iránytű, s amelynek során megélhetik az összetartozás érzését, együtt épülhetnek hitben és közösségben, ahol életre szóló barátságok születhetnek. Az idei tábornak – melynek a szervezők a Nagy utazás címet adták – a Nagyberegi Református Líceum adott otthont, s több mint nyolcvan fiatal részvételével zajlott az igencsak színes program.

A nagy utazást útitervvel kezdték ifj. Páll László vezetésével, majd Kardos Ágnes a teremtés témakörében tartott előadást. Kedden a bukás volt a téma, illetve a zsákutcából való kikerülés útját keresték Margitics Jánossal és Nagy Szabolccsal. Szerdán a megtérés – fordulópont kérdését boncolgatták Gulácsy Dániellel és Tóth Lászlóval. Mint a korábbi előadásokból kiderült, a hívő életben is vannak próbák, bukások, megtántorodások, de Isten segít felállni, vele újratervezhetjük az utat – ebben segített Laskoti Zoltán, majd Balázs Antal tartott előadást az átadott életről. A hétfőn megkezdett úton pénteken Szimkovics Tiborral és Barta Attilával „célba érkeztek”: az örök élet volt a téma. Az esti tábortűznél, s a hajnalig tartó lelkigondozói visszahíváson nagyon sok fiatal tett bizonyságot.

– A mai fiatalokra annyi sok negatív jelzőt ragasztanak, és lám, itt megbizonyosodunk arról, hogy komoly dolgok is érdeklik őket…

– Ahhoz, hogy megértsük egy fiatalnak a lelki világát, időt kell rájuk szánni, hogy közelebb tudjunk kerülni hozzájuk – kezdi beszélgetésünket Barta Attila fornosi lelkész, a KRISZ elnöke. –  Meg kell hallgatni őket, és ami nagyon fontos, hogy őszintének kell lenni velük. Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják, hogy ugyan mi gondja, problémája lehet egy fiatalnak?! Számtalan, ezerféle problémája lehet. Sokan jönnek nehéz családi körülmények közül, vagy nincs otthon a családban az apuka vagy anyuka, vagy talán egyik sincs mellettük. Sokan jönnek úgy, hogy nem támogatták, nem biztatták őket; bátortalanok, félénkek. Itt meg azt érzik, hogy elfogadják őket, őszintén meg lehet nyílni egy csoportbeszélgetés alkalmával, és bizony sokszor elmondják: ők érzik, hogy az Isten megszólítja őket egy-egy evangelizáció alkalmával, vagy egy énekeken keresztül.

– Hogyan próbálják megszólítani, Krisztushoz vezetni, lelkileg erősíteni ezeket a fiatalokat?

– A személyes kapcsolat nagyon sokat segít, illetve azok az előadások, amelyeken keresztül végigjárjuk Istennek az üdvtervét onnantól kezdve, hogy megteremtette ezt a világot és benne az embert, s a bukás után is készített/készít számára újrakezdési lehetőséget. Beszéltünk a megtérésről, arról, hogy ha már átadtunk az életünket az Úr Jézusnak, akkor hogyan éljük meg a keresztyénségünket, a Krisztus-követést a mindennapokban. Isten nem egy földi célt adott csupán elénk, hanem mennyei célt, tehát vár bennünket az ő országában, meghívót kaptunk a mennyországba, ott nekünk az Úr Jézus helyet készített. És minden a földön ennek fényében kap értelmet. 

– Ez a hét nem csupán hitükben, de megmaradásukban is megerősíti a fiatalokat. 

Én vallom, hogy az, aki észérveket keres arra, hogy Kárpátalján maradjon, az már nincsen itthon. Azok vannak itthon, akik szívük szerint kötődnek Kárpátaljához, kötődnek a gyülekezetükhöz, kötődnek a KRISZ-hez, és egyszerűen azt mondják, hogy mi nem akarunk ettől a közösségtől elszakadni. Mert talán elcsépelt, de mégis igaz, hogy a közösségnek megtartó ereje van. Itt most három egyházmegyéből – Ung, Bereg, Máramaros-Ugocsa – vannak fiatalok, ismerkedhetnek egymással, olyan fiatalokkal, akik velük egykorúak, hasonló problémákkal küzdenek és hasonlóan élik meg a hitüket. És most már az internet világában adott, hogy továbbra is tartsák a kapcsolatot egymással. Ismerőseink körében sok olyan pár van, akik valamikor a KRISZ héten ismerkedtek meg, majd házasságot kötöttek, s már azóta gyermekáldást is kaptak az Úrtól…

– Ebben a táborban nem csak előadásokat hallgatnak a fiatalok, hanem szórakozásra is lehetőség nyílik.

– Természetesen az előadásokon, az esti evangélizáción, a csoportos beszélgetéseken kívül vannak kötetlen, szabadfoglalkozások. Ismerkedős játék volt például Tihor Melinda és terápiás kutyái segítségével, de lézerharc, vizes nap, táncház, tábortűz, különböző sportfoglalkozások színesítették a programot, és „kávéház” is működött. Emellett feladatot, projektmunkát is kaptak a résztvevők: valakinek novellát kellett írni, valakinek zenét szerezni, dalt vagy verset írni stb.

– Úgy tudom, hét végén sok fiatal vallotta meg: megtért, szívébe fogadta az Úr Jézust…

– Az esti evangelizációkat követően egész héten történtek visszahívások lelkigondozói beszélgetésre, ahol lelkészek foglalkoztak azokkal a fiatalokkal, akik úgy érezték, valamit Isten elindított a szívükben. Többen elmondták, hogy korábban a BeregCampben 11-12 évesen átadták az életüket, csak hát jöttek az ifjúkori kívánságok, vagy traumák, amelyek elsodorták őket az Isten közeléből. Megkeményedtek. És most megtört ez a kemény szív. Egyszerűen nem bírtak ülve maradni a széken, és jöttek, és mondták: megtértünk, átadtuk az életünket. Voltak, akik megvallották, hogy elhagyták az Urat, és most szeretnének visszatérni. Vagy elmondták, hogy már korábban is szerettek volna megtérni, de egyszerűen nem éreztek semmit, most meg mintha szíven találták volna őket, és egyszerűen nem tudnak innen úgy hazamenni, ahogyan jöttek, megváltozott az életük. És kimondták ezek a fiatalok saját szavaikkal, hogy Jézus Krisztussal akarok tovább menni. Voltak, akik tanácsot szerettek volna kérni tőlünk, mert problémákkal, olyan bűnökkel küzdenek, amiket nem tudtak eddig letenni. És tudtunk nekik tanácsot adni, tudtunk velük imádkozni. Nagy csodákat éltünk át ezen a héten. 

– Általában egy-egy ilyen tábor végén nagy a lelkesedés, ami aztán valahogy alábbhagy…

– Éppen ezért azokat a fiatalokat, akiket a héten megérintett az Úr, utolsó este összehívtuk, és beszélgettünk arról, hogyan kell elindulni a friss megtérőnek, hogyan kell megtenni az első lépéseket. És eldöntöttük, hogy szeptember folyamán ismét össze fogjuk ezeket a fiatalokat gyűjteni, és szeretnénk a szövetségi alkalmat velük újraindítani, ahová visszatérve rendszeresen megerősödnének. Arra biztattuk a fiatalokat, hogy hazatérve mondják el lelkészüknek, hogy megtértek, vagy megerősödtek, hogy tudja a lelkész: értük most imádkozni kell, és a jövőben akár munkatársként is számíthat rájuk. Úgy érezzük, hogy Isten ébredést kezdett el a fiatalok között, megtapasztaljuk azt a csodát, hogy Isten utoléri a világban eddig kallódó fiatalokat. Nagyon fontos, hogy az édesapák, édesanyák imádkozzanak a gyermekeikért. S lehet, hogy ezek a fiatalok lesznek azok, akik a hitetlen szülőket is Jézushoz vezetik, ők lehetnek azok a kicsik, akiket Isten kiválasztott arra, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez. 

– Úgy legyen!

Kovács Erzsébet

karpatinfo.net

 

 

 

Megosztom: facebook iwiw twitter	A hírhez még nem érkezett hozzászólás. Hozzászólok.