Még intenzívebb a Te is Segíthetsz! Támogató Alapítvány jelenléte

„Jutalmam, hogy tehetem”

A Te is Segíthetsz! Támogató Alapítvány – melynek célja, hogy a fogyatékkal élők, elesettek, nélkülözők, betegségtől vagy egyéb okból szenvedők, magányosok, árvák, özvegyek, éhezők, erőtlenek, üldözöttek, szenvedélybetegek, valamint a katasztrófák áldozatainak és hozzátartozóinak támogatása Magyarországon, Kárpátalján és Erdélyben – több mint másfél évtizede jelen van a kárpátaljaiak életében. Pál Sándor kuratóriumi elnök rendszeresen hozta korábban is a segítséget, az orosz-ukrán háború kitörése óta viszont naponta találkozhatunk itt vele.

-        Ebben a nehéz helyzetben igyekszünk minél intenzívebben segíteni, áthozni azokat az adományokat, amelyeket Magyarországon gyűjtöttek – kezdi beszélgetésünket Pál Sándor. – Most gyakrabban jövünk, hisz nem Budapestről, illetve a környékén lévő raktárainkból szállítjuk a segélyeket, hanem közvetlenül a határ mellől, ahová segítőink fuvarozzák le, mi pedig áthozzuk a határon. Leginkább tartós élelmiszert, rizst, cukrot és lisztet hozunk, mert azt tapasztaljuk, hogy ezekből egyre komolyabb hiány van. Ezenkívül tisztálkodási szereket, higiéniai felszereléseket és babáknak pelenkát, bébiételt hozunk, emellett olykor ruhaneműre és cipőkre is szükség van. Most még inkább, hisz nagyon sokan egy szatyorral menekülnek ide belső Ukrajnából. Emellett pénzadományt is próbálunk adni a nehéz sorsú kárpátaljai embereknek, hogy meg tudják vásárolni azt, amire szükségük van.

-        Kik segítenek Kárpátalján a munka koordinálásban? Hová juttatják a segélyeket?

-        Minél hatékonyabban kívánjuk segíteni mind a Kárpátalján maradókat, mind az ide és a Magyarországra érkező menekülteket, illetve azokat a szervezeteket, amelyek gondoskodnak az ő ellátásukról. Ezért folyamatosan egyeztetünk Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspökkel és Nagy Bálával, a diakónia központ vezetőjével a humanitárius segítségnyújtás lehetőségeiről. Nagyobbrészt a Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai központjába juttatjuk el a szállítmányokat, ahol tisztában vannak azzal, hogy kinek van a legnagyobb szüksége a segítségre. Persze, amikor arra van igény, akkor egyes gyülekezeteknek is viszünk segítséget, főleg oda, ahol szociális konyhát működtetnek, ahol a menekülteknek ételt és szállást biztosítanak. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a Kárpátalján maradottakhoz, valamint a menekülőkhöz minél előbb eljusson a segítség. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik tárgyi adományaikkal, vagy pénzbeli segítségnyújtással állnak a bajbajutottak mellé. Most többszörösen is igaz: „Kétszer ad, ki gyorsan ad”.

-        Korábban elindított segítő programjaikat most szüneteltetik?

-        Nem, nem! Ebben a hónapban is például rezsitámogatással járultunk hozzá kétszáz háztartás melegéhez Kárpátalján. Háború idején még nagyobb figyelmet kell fordítani a betegekre, az elesettekre, az önmagukat ellátni nem tudókra, és itt nem csupán élelmiszerre, pénzre van szükség, hanem lelki segítségnyújtásra is. Az itthon maradottaknak éppúgy, mint a határon sorban álló kétségbeesett, gyermekükkel menekülő anyáknak, vagy a menekültszállókon várakozóknak.

-        Én hiszek az ima erejében – vallja Pál Sándor. – Forduljunk Istenhez mind többen, fohászkodjunk a békéért, a megnyugvásért. Addig pedig erőnkhöz mérten segítsünk bajba jutott embertársainkon, zárta beszélgetésünket a Te is Segíthetsz! Támogató Alapítvány elnöke, akit a diakonisszák jelmondata vezérelt mostani missziói szolgálatában is: „Jutalmam, hogy tehetem”.

Marton Erzsébet