Kérjük és várjuk az Úr szabadítását

„Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved megindulása és irgalmad miért marad távol tőlem? Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged törzseihez. Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink taposták. Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!

Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, ha majd váratlanul félelmes dolgokat művelsz: ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek. Soha, senki se hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk!

                                                                                               Ézsaiás 63, 15-64, 4

Ézsaiás könyvében egy panaszról, egy ítéletről szóló igeszakasz ez, amiben a próféta azt tapasztalja, hogy az élet különböző területein baj van. Az élet különböző területein olyan helyzetek alakultak ki, amelyek már tovább elviselhetetlenek. Ez nem lehet így az Isten népe életében, ez nem maradhatott így. Azt mondja a próféta: „…régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk”. Hadd kerüljön említésre egy gondolat. Egy bibliamagyarázatos könyvben olvastam, hogy az első gond velünk az, hogy annyira beilleszkedtünk a mi világunkba, modern korunkba, szokásainkba, és annyira a részévé váltunk, hogy mi már azt sem tudjuk, hol a helyünk. Azt sem tudjuk, hová tartozunk. A zsidókhoz írt levél 13. rész 14. verse így hangzik: „Mert nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük”. Egy olyan üzenet ez, ami arról beszél, hogy Isten népe itt, ezen a földön, ebben a létben, ebben a földi valóságban olyan kell, hogy legyen, mint aki csak ideiglenesen van itt. Olyan, mint a vándor, aki tudja, hogy tovább megy, aki tudja azt, hogy számára más készíttetett. A fillippiekhez írt levél 3. részében ez áll: „a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a mi Megtartó Úr Jézus Krisztusunkat is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlatosságára, azzal az erővel, amellyel maga alá vetett mindeneket”. Gondolkodtunk már ezen? Olyanok vagyunk mi, mint akiknek ideiglenes tartózkodási idejük van? Olyanok vagyunk mi, mint akik tudják azt, hogy nincs itt maradandó városuk és az eljövendőt keresik? Olyanok vagyunk mi, mint akik tudják, hogy a mi polgárságunk a mennyben van? Másnak kell lennünk: sónak és világosságnak. Mi pedig beleolvadunk az átlagba, sokszor ugyanolyanok vagyunk, mint a pogányok. Isten népének másnak kell lennie.

Ézsaiás az Úrhoz kiált. Nekünk is nagy szükségünk van arra, hogy az Úrhoz kiáltsunk, és kérjük, hogy tekintsen le ránk, és avatkozzon bele az életünkbe, az egyházunk életébe. Azt mondja a próféta: „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!” Bárcsak szétszakítanád! Ez egy radikális beavatkozásért való könyörgés. Ézsaiás felteszi a kérdést: „Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged?” Én is felteszem ezeket a kérdéseket magamnak, a gyülekezetemnek, a kárpátaljai református egyházkerület népének, hogy miért vagyunk ilyenek, és én is kérdezem az Úrtól, hogy miért engedte meg, hogy letérjünk az Ő útjairól és szívünk megkeményedjen. Én is radikális beavatkozást kérek, könyörgést, közvetlen beavatkozásért: Uram bárcsak szétszakítanád az eget, bárcsak meginogna Előtted a föld, az erős hegyek is és cselekednél velünk! Mi nagyon sokszor csak akkor kérünk Istentől radikális beavatkozást, amikor nagyon nagy baj van. Amikor valakinek a karjai között haldoklik a szerette, amikor a gyász fájdalma már alig hordozható, amikor a betegség nem múlik, hanem egyre rosszabb és úgy érezzük, hogy nincs tovább. A radikális és közvetlen beavatkozást csak az az ember kéri, aki nagy nyomorúságban van, vagy aki óriási magányt érez. Jó lenne, ha lelki értelemben kérnénk a mi nyomorúságunkban Istentől a közvetlen beavatkozást. Bárcsak szétszakítanád… Bárcsak leszállna és helyére rakná a mi életünket, dolgainkat, a mi egyházi életünket!

Ebben a néhány versszakban benne van a bűnbánat is, a megtérő ember bűnbánata. Azt mondja: régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk. Elhangzik azonban a hitvallás is: te vagy a mi Atyánk. Ábrahám nem ismer bennünket, Jákób nem segít nekünk. Te vagy a mi Atyánk, régóta megváltónknak nevezünk. Rólad neveztettünk el. Mi is keresztyének vagyunk és sokszor nagy kérdés az, hogyan tovább. Mindannyiunk szívében ott kell legyen a bűnbánat, ami megtérésre vezet és egyúttal látnánk azt – a múltunkat vizsgálva –, hogy régóta ilyen nyomorult állapotban vagyunk, van a mi népünk, van a keresztyén Európánk. Kérjük, hogy Isten avatkozzon bele közvetlenül a mi életünkbe. Kérjük azt: régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk. Kérjük a mi szabadítónkat, aki megszületett, aki eljött hozzánk azért, mert az Isten üdvözítő kegyelme nyilvánvaló lett minden embernek, hogy megszabaduljunk. Eljött, hogy örök életre vezessen bennünket. Jó lenne, ha úgy tudnánk bizonyságot tenni, hogy megszülessen a mi szívünkben, megszülessen az általunk elért emberekben is ez a könyörgés. Isten közvetlen beavatkozása szabadítsa meg szívünket a gonoszságtól, rakja helyre a mi életünket és vezesse lábainkat a helyes útra. Kárpátalján ebben a karácsonyi ünnepkörben és a 2022-es évben igazi ébredés legyen. Bárcsak megszabadulnánk, már régóta ilyen állapotban vagyunk! Kérjük és várjuk az Úr szabadítását!

Áldott és békés Karácsonyt kívánok!

Zán Fábián Sándor,

a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke