Ballagás a Péterfalvai Református Líceumban

"Hatalmasan cselekedett velünk az Úr".

A rendszerváltást követő időszak ébredést hozott a kárpátaljai magyarság hitéletében. Fiatalok tömegei nyitották meg szívük ajtaját Jézus Krisztus befogadására. Isten az itteni református egyházkerület vezetőit nagy álmokkal ajándékozta meg, s erőt adott ahhoz, hogy iskolákat alapítsanak. Olyan időben, amikor nem volt pénzük, de erősen hittek és imádkoztak az álom megvalósításáért, kezdte megnyitó beszédét a Péterfalvai Református Líceum végzőseinek ballagási ünnepségén Seres János lelkészigazgató. Aki hálát adott azért, hogy ilyen „hatalmasan cselekedett velünk az Úr”, s ma már egy modern, jól felszerelt tanintézményben oktathatják a diákokat, ahol nem csupán az életre, de az örök életre készítik fel a gyerekeket. Hálát adott azért is, hogy olyan nemzeti kormánnyal ajándékozott meg az Úr, amelyik szívén viseli a határon túli magyarok sorsát is.

A ballagási ünnepség hagyományosan áhítattal vette kezdetét.

Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese a szív tisztasága megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Arra intette a végzősöket, hogy mindenkor a jó Pásztorra figyelve haladjanak az úton a kitűzött cél felé. Soha ne szégyelljenek vallást tenni a megváltó Jézus Krisztusról, legyenek bizonyságtévők családjukban, barátaik között, abban az új környezetben, ahová majd kerülnek. 

Az áhítatot az énekkar szolgálata zárta, majd a ballagó diákoké volt a főszerep, akik igencsak meghatóan mondtak köszönetet szüleiknek, tanáraiknak, a líceum valamennyi dolgozójának a gondoskodó szeretetükért, s adták át a stafétát az utánuk következőknek. 

Az emberek sok mindent kérnek az Istentől, ti mindenekelőtt bölcsességre törekedjetek,

„mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság”

– idézte a Példabeszédek 8, 11-et Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka, aki Aranyosi Ervin versével biztatta a végzősöket, hogy válaszutak előtt mindenkor a Teremtőt kérjék, hogy segítsen dönteni. A főgondnok megköszönte a szülőknek, hogy református iskolába adták gyermekeiket, vallási nevelést szántak nekik, s hálát adott a tanárokért, akik ebben a munkában még a legnehezebb körülmények között is derekasan helyt álltak. Köszönetet mondott a magyar kormánynak az egyházi intézményeinknek nyújtott segítségért, s Isten áldását kérte a támogatók, a támogatottak, a ballagó diákok, a pedagógusok életére.

Fülöp Barna, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja a tiszaháti magyarság fontos megtartó intézményének nevezte a Péterfalvi Református Líceumot. A diplomata a sikerhez vezető út szabályai közül az egyik legfontosabbra – amiről általában hajlamosak vagyunk megfeledkezni – is felhívta a figyelmet: a visszaadásra. Önök ma itt, ezen az érzelemdús rendezvényen valamit visszaadtak, mondta, majd eredményekben gazdag életutat kívánt mindannyiuknak.   

A bölcsesség, az istenfélelem fontosságát hangsúlyozta köszöntőjében Oroszi József, a Tiszapéterfalvai kistérség vezetője.

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel” (1Tim 6, 6) – helyezte az igét a végzősök szívére. 

Hevesi Miklós, a kistérség oktatási osztályának helyettes vezetője arra figyelmeztette a ballagókat, hogy mindenkor maradjanak meg magyarnak, legyenek hűek nemzetükhöz, s megköszönte az anyaország támogatását. 

Minden döntésetek előtt Istenhez forduljatok, mert Ő tudja, hol van a helyetek, mi a ti utatok. Folytassátok tovább tanulmányaitokat, s válasszátok a magyar nyelvű továbbtanulási lehetőségeket, kérte a végzősöket Pólin Lénárd, a Tiszapéterfalvai Egán Ede Szakképzési Centrum igazgatója. Ti vagytok a mi jövőnk, mondta. 

Tóth Molnár Emőke és Tar Izabella osztályfőnökök a közösen megélt élmények felelevenítését követően még néhány jó tanáccsal látták el tanítványaikat, a szülők nevében pedig Danku Gábor mondott köszönetet a tanároknak. 

Végezetül Bohut Andrea igazgató asszony fogalmazta meg intelmeit: „Nem hiába vagy véletlenül jártatok ebbe az iskolába. Tudom és hiszem, hogy Isten választott titeket, mert fontos dolgokat akar rátok bízni. Tanuljatok, dolgozzatok, alapítsatok családot! Tartsátok meg a hitet és adjátok tovább!

Vigyétek a fáklyát és mondjátok el mindenkinek, hogyan vezetett, irányított az örökkévaló Isten!

Legyetek hű szolgái mindenhol és minden időben! Legyetek áldott keresztyének és hűséges magyarok, akik nem tagadják meg hitüket és nemzetüket semmilyen nyomás alatt sem! Legyetek tisztességesek és becsületesek!” Akkor is, ha ez nem mindig könnyű.

Úgy legyen!

Marton Erzsébet