Az egység szolgálatában

A határon túl élő reformátusság helyzetét mindig is belügyeként kezelte a Magyarországi Református Egyház, ezért – amint erre a kilencvenes években ismét lehetőség nyílt – nélkülözhetetlenné vált a Kárpát-medencei kapcsolattartás megszervezése. Czanik András Kárpát-medencei referens a közös felelősségvállalást és a mindennapokban is megvalósuló református egységet tekinti szolgálata alapjainak.

Hogyan kell elképzelnünk a Kárpát-medencei referens munkakörét?

2004 nyarán alakult meg a Generális Konvent, amely egyúttal új modellt is hozott a Kárpát-medencei református kapcsolatok terén. A korábbi tapasztalatok alapján született a döntés: a testületnek ne legyen külön elnöke, saját székháza és infrastruktúrája, hanem a hivatalban lévő Kárpát-medencei egyházvezetők közösen hozzanak döntéseket, és elegendő, ha a Zsinati Hivatal munkatársai végzik a kapcsolódó feladatokat a zsinati tanácsos vezetésével. Már a megalakulás éve is intenzív volt: a jól ismert kettős állampolgársággal kapcsolatos decemberi népszavazás – ennek a kampányába az egyházak is bekapcsolódtak – bőven adott feladatot. Gyorsan kiderült, hogy a külhoni kapcsolattartás komolyabb munkavégzéssel jár, amit a mindenkori tanácsos egyedül nem tud ellátni, ezért szükség lett még egy munkatársra. Ezt a pozíciót töltöm be 2005 óta. Ez a munkakör a folyamatos kapcsolattartás mellett alapvetően a Generális Konvent testületi üléseinek előkészítéséről, a hozott döntések végrehajtásának figyelemmel kíséréséről és a bizottsági munka segítéséről, nyomon követéséről szól. Amikor idekerültem, az első kérdés az volt, hol legyen az asztalom, ezt a feladatkört ugyanis a vezetés nem tekintette külügyi munkának, álláspontjuk szerint kapcsolatot tartani a határon túli magyarsággal a belügyünk. De például nem kizárólag jogi vagy gazdasági kérdésekkel foglalkozom, így először a Missziói Irodához kerültem. Néhány évvel később ez az osztály helyet cserélt a Kommunikációs Szolgálattal, azonban akkor az én asztalom már ott maradt, mivel a munkám szerves része a kommunikáció is. A Generális Konventtel kapcsolatos ügyek mellett kezdetben fontos szerepet kapott a külhoni magyar református egyházak mindennapjainak bemutatása is, hiszen akkor még nem rendelkeztek saját online felületekkel, ennek pedig az egyik legfontosabb pillére a reformatus.hu oldalon futó Határon túl rovat volt. Az évek során aztán a fesztiválszervezéstől a lapszerkesztésig sokféle feladatban kipróbálhattam magam.

Személyesen miért érzi fontosnak ezt a fajta kapcsolattartást?

Én magam lelkészcsaládból származom, gyakorlatilag belenőttem az egyházba, édesapám révén pedig megtanultam, mennyire fontos a kapcsolattartás: ő is tudatosan kereste ennek lehetőségeit egy jóval nehezebb korban. Az 1960-as évek végétől sok erdélyi lelkésszel tartotta a kapcsolatot, és gyakran látogattak bennünket külhoni és holland testvérek. Számomra ez akkoriban természetes volt, a munkámban pedig fontossá vált, hogy ha a lelkészi hivatást nem is, ezt a fajta szolgálatot mégis továbbviszem, amiben tudtam építeni a már meglévő ismeretségekre. A legjelentősebb esemény aztán e téren a Magyar Református Egyház megalakulása volt 2009. május 22-én. Akkor sikerült a kapcsolattartás kereteit megerősíteni, azóta pedig ezt a keretet igyekszünk egyre több tartalommal megtölteni.

Mi változott a tizenegy évvel ezelőtti állapotokhoz képest?

Az online világ térhódítása miatt már minden egyháztest tud önmaga is kommunikálni, ettől függetlenül a kapcsolattartás ugyanolyan fontos maradt, ugyanakkor a vezető testület döntései nyomán születő határozatok időről időre új feladatokat generálnak. Mindezzel párhuzamosan létrejött például a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap, valamint egy olyan segélyalap is, amellyel kárpátaljai nyugdíjas lelkészeket támogatunk. Hála Istennek egyre több a Kárpát-medencei szemléletet tükröző program, eseményeink szervezésekor nem csupán a határainkon belül gondolkodunk: ifjúsági irodánk évente kétszer megszervezi a Kárpát-medencei református ifjúsági fórumot (GeKIB), a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ezen keretek között gasztrokulturális programokat tervez, de ugyanilyen, határokon túlmutató esemény a Csillagpont ifjúsági találkozó, és a Magyar Református Szeretetszolgálat sem csak hazánkban tevékenykedik.

Miben nyilvánul meg leginkább a magyar reformátusok egysége?

2009-ben két hasonlattal is próbálták kifejezni egységünket: az egyik szerint ez olyan kép, amelyet közel kilenc évtizede kiszakítottak a keretéből, most pedig újra keretet kapott. De – ahogy az előbb én is használtam – hasonlítják egy tartalommal feltöltendő kerethez is. Valójában mindnyájan próbáljuk tanulni ezt az egységet. Tizenegy évvel ezelőtt az motivált minket, hogy helyre kell állítani a Magyar Református Egyházat. Küzdöttünk ezért, így megszületett a közös alkotmányunk. Ezután azonban új célokat kellett találnunk. Ma már azt mondhatom, hogy tényleg a létrejött keretben gondolkodunk, az egység a mindennapok része lett. Erre szép példa a közös költségvetés alakulása. Korábban a Magyarországi Református Egyház költségvetéséből támogattuk a külhoni egyházakat, ma már ők is hozzáteszik ehhez a saját részüket, és közösen döntünk arról, hol van a legnagyobb szükség a támogatásra. Ma már nemcsak mi, anyaországiak segítjük a határon túl élő testvéreket, hanem közösen viseljük a terheket és vállaljuk a felelősséget. Ha bárhol természeti katasztrófa történik, együtt segít a Kárpát-medence reformátussága. Fontos, hogy ez természetessé vált, hiszen sokan emlékeznek még, hogy ez mennyire elképzelhetetlen volt 1990 előtt.

Milyen út vezetett ahhoz, hogy ez ennyire természetes legyen?

Az én egyik példám erre a Csillagpont szervezése. Az ifjúsági együttműködéssel kapcsolatban sokszor mesélik, hogy a Kárpát-medencei egyházkerületek ifjúsági képviselői először még nagyon hivatalos keretek között találkoztak, majd az együttműködésük szépen lassan barátsággá vált. Számomra ez lett az egyik leginspirálóbb Kárpát-medencei közösség Ezek a találkozások azért váltak intenzívvé, mert a résztvevők számára voltak fontosak. És fontosak ma is. Összehangolják programjaikat, közösen szerveznek eseményeket, mint például a Csillagpontot. Hasonló kezdeményezéseket láthatunk az oktatás terén és a diaszpórában is.

Bár a diaszpóra kérdése nem csak a Kárpát-medencéhez köthető, mégis ehhez a kapcsolattartáshoz tartozik.

Mivel a kivándorlás sem csak Magyarországot érinti, a Kárpát-medencei református anyaegyházak évek óta közösen lépnek fel az elvándorlás célországaiban működő közösségek érdekében. Ahogy az is fontos cél volt, hogy a Magyar Református Egyházat ne korlátozzuk a Kárpát-medencére, hanem az valóban minden magyar református közössége lehessen. Először az Amerikai Magyar Református Egyház, majd a kanadai és a luxemburgi, tavaly pedig a szintén amerikai – Krisztus Egyesült Egyházához tartozó – Kálvin Zsinat Egyházkerület csatlakozott a közösségünkhöz. Látjuk, hogy folyamatosan épül a kapcsolatrendszer egyházaink között, közben pedig az állam is egyre aktívabban igyekszik segíteni a világban élő magyarokat. A Magyar Diaszpóra Tanácsban az állam és a diaszpórában működő szervezetek mellett részt vesznek az egyházak képviselői is. Az együttműködés eredményeképpen immár három éve a Kőrösi Csoma Sándor Ösztöndíjprogramon belül hitéleti tevékenység végzésére is lehet jelentkezni. Emellett pedig az állam és az egyház viszonyát rendező 2017-es megállapodásban is megjelenik, hogy Magyarország Kormánya a Generális Konventen keresztül támogatja a református diaszpórát.

Az elmúlt hat évben melyek voltak azok az események, amelyeket örömmel idéz fel?

Egyrészt azok, amelyeken keresztül a kapcsolatunk szorosabbá vált a diaszpórában élőkkel. Sokszor ott is megjelenik a megosztottság, de utazásaim során megismerhettem történeteiket, hátterüket, és egyre inkább magától értetődő lett, hogy keressük egymást, és hogy találkozunk. A reformáció emlékéve személyesen is sokat jelentett számomra. Bár egy bokatörés miatt egy részét otthon kellett töltenem, mégis megtapasztaltam, hogyan ünnepelünk együtt szerte a Kárpát-medencében. Hasonló érzés volt 2019-ben egységünk tízéves évfordulóját ünnepelni, és visszatekinteni a megtett útra. Sokat jelent az is, amikor megszületik valami új: ilyen volt, amikor a Második Helvét Hitvallás új fordítását 2017-ben elfogadták – ezzel egyszerre erősítettük meg hitvallási közösségünket és jelöltük ki a céljainkat –, de a Generális Konvent Liturgiai és Himnológiai Bizottságának sokéves előkészítő munkája is meghozza a gyümölcsét, hiszen hamarosan kézbe vehetjük új énekeskönyvünket.

 Farkas Zsuzsanna

reformatus.hu