Közös értékeinket kell közkinccsé tenni

Új elnök a Kárpátaljai Egyházak Tanácsa élén. Beszélgetés Zán Fábián Sándor püspökkel

Augusztus 26-án tartott tanácskozást a Kárpátaljai Egyházak Tanácsa (KET). A találkozón a kárpátaljai vallási felekezetek elöljárói arról is döntést hoztak, hogy ki töltse be Vaszil Rajcsinec, az Ukrán Evangélikus Egyház püspöke halála miatt megüresedett elnöki posztot a KET-ban. A testület a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspökének személye mellett döntött. Ezúttal a megválasztott Zán Fábián Sándor elnökkel beszélgettünk feladatokról, célokról, együttműködésről.

-          Mikor alakult és milyen elgondolásból a Kárpátaljai Egyházak Tanácsa?

-          A tanács pontos megnevezése ukránul Mizskonfesszijna Duhovna Rada Zakarpattya, ami magyarul úgy hangzik, hogy Felekezetközi Kárpátaljai Lelki Tanács, amit egyszerűbben Kárpátaljai Egyházak Tanácsának is hívunk, és 2017 végén alakult. Az előzményekről elmondanám, hogy a Kárpátaljai Református Egyház országos bejegyzésű egyházként az Összukrajnai Egyházak és Vallási Szervezetek Tanácsában a kezdetektől fogva benne van. 2017-ben ennek a tanácsnak én töltöttem be az elnöki tisztét. Abban az időbenmerült fel: jó, hogy van egy összukrajnai tanács, de úgy láttuk, nincs ennek igazán foganatja megyei szinten, járási, gyülekezeti szinten. Láttam, hogy egy itteni megyéspüspök nem igazán tudott arról, hogy Kijevben milyen döntések születtek, milyen határozatokat fogadtak el, s nem volt világos, hogyan tarthatják a kapcsolatot az országos vezetéssel, hogyan terjeszthetnék fel saját javaslataikat. Akkor született az elhatározás, hogy valamit tenni kell. Gyakorlatilag a saját struktúrájában mindenkinek megvan a támogatottsága országos szinten, viszont,ha a megyében nem találkozunk, akkor a megvalósítás nagyon nehezen megy. Így hamarosan létre is hoztuk Kárpátalján ezt a felekezetközi egyházi tanácsot. A mi esetünkben nyugodtan beszélhetünk egyházi tanácsról, mert nincsenek közöttünk vallási szervezetek, mi keresztyénként/keresztényként tudtunk összefogni. 11 felekezet tartozik ebbe a közösségbe, a nagy történelmi egyházak és kis protestáns közösségek is. Ha jól emlékszem, utoljára az örmény katolikus egyház csatlakozott hozzánk, akik Kárpátalján nem nagy múltúak, de néhány évtizede már jelen vannak a megyében.

-          Anyagilag ki támogatja a tanács munkáját?

-          Mindegyik tagegyház viseli a saját költségeit, a közös programokra közösen adjuk össze a pénzt, és az elnöklő egyház finanszírozza a közös munkaügyi találkozók költségeit. Évente kétszer szoktunk ülésezni, de most abban állapodtunk meg, hogy minden negyedévben találkozunk, s megpróbáljuk a munkamegbeszéléseket különböző tagegyháznál szervezni, ami egy kicsit a barátkozásra, egymás munkájának a megismerésére is nagyobb lehetőséget nyújt. Egyébként olyan csodálatos, hogy egy-egy megbeszélésen soha senkinek eszébe sem jut provokálni a másikat, inkább összefogunk és kivédjük a kívülről jövő provokációkat is.

-          Mennyi ideig tart az elnöki ciklus?

-          Mint ahogy az országos tanácsban, úgy mi is egy évre választjuk az elnököt. Természetesen lehet újraválasztani. Elődömet, Vaszil Rajcsinec püspök urat kétszer választottuk meg. Halála után a választás a karantén miatt elhúzódott, s csak most kerülhetett rá sor. Megtiszteltetés és elismerés is, hogy protestáns elnök után másodszor is protestáns vezetőt választott a tanács, és emellett most magyar anyanyelvűt. Ez azt is jelzi, hogy bármennyire is szeretnék valahol a nemzetiségek egymásnak feszülését generálni, provokálni, Kárpátalján a különböző nemzetiségű és felekezetű emberek megértik egymást és megtalálják a közös nyelvet.

-          Milyen feladatok állnak a tanács előtt? Milyen célokat fogalmaztak meg?

-          A közelmúltban történt két szomorú eset – Milan Sasik és Vaszil Rajcsinec püspök elhalálozása – miatt úgy éreztük, hogy mi csak a temetéseken találkozunk. Megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne, ha nemcsak a bánatban, hanem az örömökben is tudnánk osztozni. Ezen a mostani találkozón megállapodtunk, hogy a jövőben szeretnénk a nagyobb eseményeinkrea 11 felekezet tagjait meghívni, hogy együtt örüljünk akár egy hálaadó alkalmon, iskolaátadáson stb. Természetesen erre ebben a karanténos helyzetben most nincs lehetőség. Terveink között szerepel, hogy továbbra is fokozottan odafigyelünk a törvényalkotásra, mint tettük eddig is, mert ha az egyház nem hallatja a hangját, s nem mutat rá azokra az extra liberális törvénykezésekre és rendeletekre, amelyek akár az oktatást, a köznevelést, az erkölcsöt meghatározzák, senki nem teszi meg helyettünk.Tehát be kell nyújtanunk észrevételeinket a megyei tanácshoz, hogy azok eljussanak az országházba. Emellett van ennek a tanácsnak egy békemegőrző, béketeremtő szándéka is a felekezetek és a nemzetiségek között. Természetesen nem erőszakosan akarunk békíteni, hanem megőrizni azt a békét, ami van, s nem engedni, hogy megzavarják azt. Ehhez elsősorban imádkozásra, együtt gondolkodásra, s ha kell, akkor együttes fellépésre van szükség. A kárpátaljai egyházak, felekezetek vezetői nem a dogmatikai különbségekre teszik a hangsúlyt, hanem inkább a közös értékekre.

-          Elnökké választását követően úgy fogalmazott, hogy az anyagi értékek helyett a lelki értékeket kell szem előtt tartani. Hogyan lehet a lelki értékeket erősíteni?

-          A hitvallásunkból sem mi, sem mások nem szeretnének feladni semmit, viszont azokat az értékeket próbáljuk közkinccsé tenni, ami mindannyiunknak az értéke. Az első és legfontosabb a Szentírás népszerűsítése. Megbeszéltük, hogy a választások után minden város bejáratánál, városkapujánál nagy plakáthelyeket bérlünk, és megpróbáljuk értékközlésre felhasználni. Ezen rendszeresen igei üzeneteket közölni, például a tízparancsolatot bevinni a köztudatba, vagy azokat az igeverseket, amelyek meghatározzák egy-egy évünket. Láthatóvá kell tenni Isten Igéjét, ami elsősorban nevel, megítél, figyelmeztet.

A második dolog, hogy védjük azt a közeget, ahol a Szentírás az emberek tudatába, tudomásul vételébe kerülhet. Ez a közeg pedig a család, a gyülekezet, a gyülekezeti alkalmak. Azt látjuk, hogy ebben az erősen liberalizált világban a családnak szüksége van védelemre. Szükséges újra és újra elmondani, hogy ez a természetes közeg, ahol az ember megtalálja a boldogságát, az élet természetes módját, rendjét. Ez az a természetes közeg, ahol a gyermekek megkapják azt a gondoskodást, amire a legnagyobb szükségük van.

S természetesen az élet védelme. Bármilyen politikai szándék lehet egy nép jólétének a javítására, de ha nem születnek meg a gyerekek, akkor minden szándék egy napon csődbe megy, eredménytelen lesz. Ezért ugyanúgy, mint régen is, szervezhetünk például demonstratív menetet az életért, az abortusz ellen, vagy egészségügyi világnapot a családért. Próbáljuk megelőzni azokat a dolgokat, amelyek tönkre teszik minden nemzetségnek, minden népnek a jövőjét itt Kárpátalján. Az összefogás szép példája volt, amikor a protestánsok összefogtak a reformáció megünneplésére. Ezzel közelebb kerültek egymáshoz a magyar és az ukrán protestánsok. Ez is fontos dolog, hisz ugyanúgy a mennyországba készülünk, és ugyanúgy reménykedünk a bűneink bocsánatában és az örök életben. Akkor miért háborúzzunk itt lent? Kárpátalján több, hasonló értékeket képviselő nemzetiség és felekezet él együtt, próbáljunk hát megállapodni és együtt terjeszteni az igaz értéket. Az apostoli hitvallás közös hitvallásunk. Ezeket a parancsolatokat mi valamennyien erkölcsi normának tarjuk. Akkor tartsuk be együtt! Ott marad élet, azokban a közösségekben, és lehet, hogy azokban az országokban, ahol Isten életben tartja az övéit, ahol nem – ott ítélet lesz. Ezt közösen tudjuk képviselni.

-          Ez az ökumené egy látható példája.

-          Valóban, de nem is annyira az ökumené fog bennünket össze, mint az, hogy szeretnénk nem megvárni, hogy az orrunknál fogva vezessen a politika, hanem szeretnénk egy kicsit hatással lenni a társadalmi és a politikai életre. Miért kell nekünk megvárni, míg egy kormányzó összehívja újévkor az egyházi vezetőket, hogy ott találkozzunk és kezet fogjunk egymással? Nekünk vannak közös dolgaink, közös a célunk, tehát van miről beszélnünk anélkül, hogy valamilyen politikai hatalom összegyűjtsön. S mi van akkor, ha nem hív össze? Ezt már tapasztaljuk, az új kormány már megpróbálja az egyházakat mellőzni. Hogy is van ez? Akkor mi hagyjuk, hogy bennünket értéktelennek kiáltsanak ki a saját társadalmunkban? Ahol egyébként a leghitelesebbek vagyunk és a legértékesebbek? Az Ukrajnai Egyházak és Vallási Szervezetek Tanácsáról ezt gyakran lehet hallani, hogy a leghitelesebb szervezete az országnak.

Egyébként a KET több tagegyháza – így például a református is – tagja az összukrajnai tanácsnak. Nincs a köztudatban, de a Kárpátaljai Református Egyház országos egyház – kárpátaljai székhellyel. S nemcsak azért országos, mert van kijevi gyülekezetünk is, hanem mert sohasem elégedtünk meg egy helyi bejegyzéssel. Úgy tartjuk – bár ezt ma nagyon sokan figyelmen kívül hagyják –, hogy Ukrajna létrejötte előtt és azóta isőshonos lakosokként ennek a társadalomnak alkotó részei voltunk és vagyunk, és ennek a ténynek a tudomásul vételét elvárjuk. Mi nem ide jöttünk: itt voltunk, vagyunk és leszünk – zárja beszélgetésünket Zán Fábián Sándor püspök, a KET most megválasztott elnöke.

Marton Erzsébet