Csendesdélután pedagógusoknak Tivadarban

2017. Szept 20., szerző: Adminisztrátor

Hitben maradni, kitartani 
A magyar nyelvű oktatást fenyegető új nyelvtörvény hetek óta borzolja a kedélyeket, próbára téve a kisebbségek türelmét, ezért időszerű elővenni a témát, amikor csak lehet. Szeptember 17-én csendesdélutánra érkeztek a tivadarfalvai református templomba a pedagógusok, iskolaigazgatók, a lelkészek és a hitoktatók, hogy Isten Igéjével felvértezve beszéljék meg a teendőket a magyarság, a magyar oktatás védelmében. Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorasszonya érveket sorakoztatott fel a magyar tannyelv mellett, ismételten kihangsúlyozva, minden magyar ajkú gyermeknek az a legjobb, ha a saját anyanyelvén tanul.

Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye tiszteletbeli esperese szeretettel köszöntötte a vendégeket, kiemelve a rendkívüli körülményeket, melyek ránehezednek jelenleg a kárpátaljai magyarságra. A Krónikák második könyvének 20. fejezetéből hívott történelmi példát, amikor maga az Úr járt elöl és segítette meg a bajba jutott népét. „A hadsereg élére Jósáfát király énekeseket állított… Amikor az énekesek el kezdik dicsérni az Urat, az ellenséges csapatok között zavar keletkezik… Ebből az látszik, hogy Isten az imákat meghallhatja! Vegyük ezt komolyan! Maradjunk továbbra is az Úr előtt, keressük őt, amíg megtalálható. Mert hisszük, hogy Isten mellettünk áll, és az eljövendő eseményekben meg fogja magát dicsőíteni. Ő adja meg, hogy erről a csendesdélutánról megerősödve térjünk haza az Ige szavai által. Isten akaratának keresése meghozza az áldást életünkre és Kárpátaljára.”

 

Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperes tartotta meg ezt követően az áhítatot. Megköszönte a résztvevőknek, hogy időt szántak az áldott együttlétre, a lelki feltöltődésre. Péter apostol szavaival hívta fel a figyelmet Isten szerető gondoskodására: „Minden gondotokat Őrá vessétek”. 1Péter 5,7 Olyan jó, hogy a terhet nem egyedül kell vinni, amikor Isten meglátogat egy-egy nehézséggel. Olyan jó, hogy „a seregek urának nevében” lehet megvívni a harcainkat. Az ember időhöz való helytelen hozzáállásunkra rámutatva emelte ki, mennyire könnyedén mondja ki az ember kényelmi helyzetében: „Nem érek rá, most mással vagyok elfoglalva! Így szalasztva el áldott alkalmakat, a lehetőséget. S amikor problémák támadnak, hirtelen megáll, már lesz ideje. Megkérdezi: ki segíthet nekem? De nem mindegy ám, kitől kérünk tanácsot, kit követünk és kinek fogjuk a kezét. Megnyugvás, hogy van egy áldott kéz, amit itt Kárpátalján mindannyian megfoghatunk, és akinél már el van készítve a megoldás, s akiben soha nem csalódunk.”

 

Dr. Vass György, a Beregszászi Magyar Konzulátus konzulja megköszönte a meghívást, és a következő gondolatokat osztotta meg az egybegyűltekkel: „Ilyen nehéz időben, amikor az ukrán politikai vezetőség megpróbál megtenni mindent azért, hogy a mi kultúránk háttérbe szoruljon, kitartásra és összefogásra buzdítom mindenkit. Mindemellett arra kérem Önöket, tartsák meg a szeretetet egymás és más kultúrák irányába is. Ezúton is szeretném megköszönni a pedagógusok és a református közösség munkáját, helytállását.”

 

Dr. Orosz Ildikó beszédében az oktatási törvényről szólva felhívta a figyelmet, hogy az, hogy „megkezdhettük a tanévet, vannak diákok, van hol tanítani, anyanyelvünkön tanulhatunk, azt jelenti, hogy az Úr mindeddig megsegített minket. Ha ragaszkodunk hozzá, a jövőben is megsegít. Ma a nyelvünket akarják elvenni, azt a nyelvet, ami reformátusok számára különösen fontos, mert az Igét azon kell olvasni. Mint 500 évvel ezelőtt, a reformáció idején, ma is minden pedagógus számára a legfontosabb értelemre megtanítani a gyermekeket. Hisz értelmezni csak azt tudja, ha érti is, amit olvas. Érteni pedig csak azt tudja, ha azon a nyelven tanul, ami az ő édesanyjának nyelve. Bármennyire is akarnak minket meggyőzni arról, hogy mennyivel könnyebb lesz gyermekeinknek, ha nem az anyanyelvükön tanulnak, mi tudjuk, hogy a nyelv elsősorban nem a kommunikáció eszköze, hanem a gondolkodásé és értelemé, amin keresztül látjuk, megértjük, felfogjuk a világot… Ha ezt elveszik tőlünk, a gondolkodásunk visszafejlődik, elsatnyul és lassúvá válik.”  A tanárokhoz szólva a következőket mondta: „Mindenkinek a maga helyén kell szolgálni az Urat. Pedagógusként a hozzuk ki maximumot a ránk bízott gyermekeinkből, s abból a tantárgyból, amit oktatunk, hogy a versenyeken bárhol a világon megállják a helyüket tanulóink.


A rektorasszony szerint az összefogáson sok múlik. Az, hogy egy nagyobb egység van a kárpátaljai magyarság mögött, sokat jelent! S a jelenlegi politikai viszonyok közepette a kormányzat részéről okvetlenül belátás szükséges. Látniuk kell, hogy a társadalmi konszenzus, a kisebbségekkel való alku elengedhetetlen. A nemzeti kormánynak és a mögöttünk álló erőnek köszönhetően.

„A miniszterasszony, aki korábban azt nyilatkozta, hogy ez a törvény jó és a mi érdekeinket fogja szolgálni, ma már a hajlandó a törvényt próbára visszaküldeni az Európa Tanácsnak. Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, amit akartunk, hála annak, hogy a kárpátaljai magyar civilszervezetek azonnal reagáltak összefogásban.”

 A nyomásgyakorlás az egyik eszköz jelenleg, amivel a polgárok élhetnek, ezért ne habozzanak ostromló levelekkel elhalmozni a Petro Porosenko államelnököt. Talán így jobb belátásra kényszeríthetőek vezetőink. Ennek a bejelentésnek hatására, Seres János kezdeményezésére a résztvevők egy zárónyilatkozatot fogadtak el, mintegy tiltakozásul a bevezetni kívánt oktatási törvény ellen. Máramaros-Ugocsa Egyházmegye pedagógustársadalma ezáltal (is) egységesen kiáll a magyar nyelv ügye mellett arra biztatva másokat is, hogy csatlakozzanak a petícióhoz.

 

Az oktatás nyelve körüli mizéria Kárpátalján okot adhat a családi körben is a magatartás átgondolására. A magyar iskola jelképe az identitás megőrzésének, ami nélkül hosszú távon nem létezhet a kárpátaljai magyarság. Nos, a csendesdélután áldásairól személyesen meggyőződhettek mindazok, akik jelen voltak, hisz többről esett szó, mint pusztán a tanévkezdésről. A Kovács család zenés szolgálatával színesítette az alkalmat, énekkel dicsőítve a Mindenhatót. A mély, érzelmes gondolatok eljutottak a hallgatósághoz, egyetértést váltva ki az értelmiségből. A közösen felhangzó fohász és hálaadás bizonyára meghozza majd időben a gyümölcsét. Dobán Vivien líceumi növendék a a „Megmaradásunkról” szavalt Szőke István Attila költeménye nyomán, zárszóként a magyar himnusz kedves sorai csendültek fel. Ezt követően a résztvevők átvonultak a Péterfalvai Református Líceum épületébe megtekinteni a Soli Deo Gloria címet viselő történelmi vándorkiállítást, mely pénteken érkezett meg a Tiszahátra.

 

Bodnár Diána

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.