Csendesdélután Fornoson

2017. Ápr 30., szerző: Adminisztrátor

A reformáció és a nők

A reformáció 500. évfordulójának évében számos olyan rendezvényt szerveznek világszerte, melyen a fél évezreddel ezelőtt indult mozgalom jelentőségét veszik górcső alá. Az elmúlt vasárnap a fornosi gyülekezetbe hívogattak, ahol a reformáció és a nők témája került terítékre.

A református templomba érkező helybéli, és a környező települések református nőtagjait – a témára való tekintettel elsősorban nőket hívtak az alkalomra – Barta Attila segédlelkész üdvözölte, aki a nők családban, gyülekezetben betöltött szerepét, diakóniai munkájának jelentőségét emelte ki.

Az alkalom főelőadója Bátoriné dr. Misák Marianna, a Sárospataki Teológiai Akadémia adjunktusa volt, aki ezúttal a reformáció történelmi előzményeinek és jelentőségének felvázolását követően azokat a nőket mutatta be, akik jelentős szerepet játszottak a reformáció mozgalmában. Így többek között hallottunk Katharina von Boráról, aki apácaként a kolostorban olvasott titokban a reformáció tanairól, arról, hogy a világban, asszonyként és feleségként is lehet Istennek tetsző életet élni. Ez arra késztette őt és néhány rendtársát, hogy kilépjenek a rendből. Ő egyébként később Luther Márton felesége lett, és igen határozottan képviselte a reformáció eszméit. Hallottunk Katharina Zellről is, akit Katherina Schützként már a reformációt megelőzően is komoly teológiai kérdések foglalkoztattak, és kritikusan tekintett a középkori egyház ellentmondásos gyakorlataira, s akinek Matthias Zell-lel, Strassburg lutheri elveket valló lelkipásztorával kötött házassága nagy közfelháborodást keltett abban az időben, hisz az ő esetük volt az első, hogy egy pap megnősült.

Az előadó beszélt Perényiné Frangepán Katalinról is, akinek kérésére fia nevelője, Komjáthy Benedek vidékünkön, a királyházai Nyaláb várban lefordította Pál leveleit „érthető” magyarra.

De hallottunk Somi Borbáláról, aki férjével Bánffy Lászlóval együtt Bornemissza Péter támogatója volt, s az udvarában lévő nemesi lányokat nem csupán az udvartartás elemeire tanította, de a Szentírás alapjait, a kegyes, istenfélő élet és jellem vonásait is erősítette bennük. Ami még ennél is több, hogy a kor uralta szokások ellenére a nemes urak leányai mellett saját asszony- és leánycselédeit is bevonta a tanításba. Az előadásban hallottunk Pemflinger Katalinról, Debrecen leghíresebb nagyasszonyáról, Enyingi Török Bálint törökverő vitéz, földesúr feleségéről, aki Mária királyné udvarhölgyeként ismerkedett meg az evangéliumi eszmékkel, s tette Debrecent a reformáció fellegvárává. Kiemelkedő személyiség volt Zrínyi Kata is, aki Thurzó Ferenc, volt nyitrai püspök, majd Forgách Imre trencsényi főispán felesége volt, és aki „vallásos nő lévén, uradalmaik lakóinak lelki dolgaival is foglalkozott. Tanította a népet, az istenes és erkölcsös életre maga szolgált a legvonzóbb példával. Támogatta a szegényeket, ispotályokat alapított, és iskolákról is gondoskodott. Iskolát és szegényházat létesített.”

A reformáció követői közt kiemelkedő helyet foglalt el Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony, aki bár később, a 17. században élt, azt a munkát folytatta tovább, amit a korábbi századokban élő nemes asszonyok fejtettek ki a reformáció hatására.

Az előadó arról is beszélt, hogy a polgárasszonyok is fontos szerepet játszottak a református hit terjesztésében és megtartásában. Műveltségük középpontja a hit volt. Rendszeresen olvasták a Bibliát, jártak istentiszteletre, elsők voltak az irgalmasságban, az adakozásban és a jótékonyságban.

Mint Bátoriné dr. Misák Marianna előadásából láthattuk, „a reformáció terjesztésében kiemelkedő szerepet kaptak és töltöttek be az asszonyok, akár főúriakról, akár polgárasszonyokról, akár papnékról legyen szó. Hitük nem csak magának való hit volt, hanem olyan hit, amely tettekre ösztönözte őket, amely iskolákat, templomokat épített, amely gondoskodott a papjairól, a tanárairól, mely kivette részét a tanításból, a kultúra és a művelődés támogatásából, mely szegényeket, üldözötteket karolt fel, s mely nem tűrte meg a szenvedést maga körül”. Ahogy ők tették, nekünk is helyt kell állnunk ott, ahová Isten állított bennünket, „hogy a reformáció vívmányai ebben a szabados világban hiábavalókká ne váljanak”.

A nagyszerű előadást a Fring Erzsébet kántor vezette Beregardói Református Gyülekezet énekkarának szolgálata foglalta keretbe. Majd a helybéli asszonyok „édes” szeretetvendégsége adott lehetőséget arra, hogy a gyülekezeti teremben az általuk készített finom sütemények elfogyasztása mellett ismerkedjenek, beszélgessenek a különböző gyülekezetből érkező nőtestvérek.  

Marton Erzsébet

 

 

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.