XVII. Kárpát-medenceiReformátus Egyetemi Gyülekezetek Találkozója

Idén, 2016-ban is megrendezésre került a református egyetemi gyülekezetek tavaszi találkozója. Kolozsváron a Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület adott most helyet március 11-13 között, ennek a már hagyománnyá vált alkalomnak, ez volt a tizenhetedik. Az egész hétvége témája „Isteni utak, emberi kanyarok-mi az Isten akarata?” –volt.

A Kárpát-medence egész területéről gyűltek össze fiatalok, mindenki a maga egyetemi gyülekezetéből. Kárpátaljáról is útnak indultunk egy kisebb csapattal az UREGY (Ungvári) és a FRIGY (Beregszászi) fiatalokkal, hogy részesei lehessünk mindannak az élménynek, amit Isten számunkra elkészített. Odaérve jó volt látni, a sok velünk egykorú, ugyanabban a helyzetben lévő, tanuló, keresztény egyetemistát, és belegondolni, hogy valamennyien egy célért vagyunk ott, választ keresni, kapni Istentől, közösségben lenni Istennel és egymással.

A reggeli áhítatban megerősödhettünk abban, hogy Isten minket valóban értékes gyermekeivé formált, és bármennyire is az ellenkezőjét érezzük néha, Ő fel akar, és fel is fog minket használni arra, amire elhívott. Ezek után főelőadónk, Bartos Károly, segítségével körüljárhattuk a kérdést, hogy mi is valóban az Isten akarata a mi életutunkkal, és hogy mi hogyan is térünk le erről a már jól megtervezett útról sokszor jobbra vagy balra. Az előadás után Kérdezz-felelek programon vettünk részt, kisebb csoportokban kérdéseket fogalmaztunk meg mindarról, ami érdekelt minket, majd papírra vetettük őket, és néhány előadó válaszolt is ezekre a kérdésekre. A FIKE-band vezetésével énekeket tanultunk, és már a számunkra is jól ismert, kedvelt énekekkel is dicsőítettünk. A szombat délutánt, szabadidős programokon, műhelyeken, érzékszínházon, áhítaton, dicsőítésen, sporton töltöttük el. Még a borongós idő ellenére is mindenki kihasználta a színesen összeállított programok lehetőségét. Beszélgethettünk, ismerkedhettünk, kapcsolatokat építettünk, elmélkedhettünk az ige mellett. Este még egy kis játékra is volt idő, több pingpong-, csocsó meccs is lezajlott. Közben mindazok, akik még egy kicsit szerettek volna elcsendesedni, dicsőítésen vehettek részt. Átjárt mindent az ének mondanivalója „Most nem tesztek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten…”  

Vasárnap mindannyian istentisztre készültünk. Az igei szolgálat utána egy közös kép erejéig a templom  közepén, nagy csapatot alkottunk, majd eljött a búcsú ideje is. Szomorúan bár, de feltöltődve új ismeretekkel, rengeteg emlékkel, indult mindenki a maga útjára annak a reményében, hogy jövőre Szegeden találkozunk majd!

Istené mindezért a dicsőség!

Orbán Réka, Bene