Húszéves a Nagydobronyi Református Líceum

Bölcsesség és engedelmesség

25 évvel ezelőtt új korszak kezdődött a kárpátaljai magyarság, a kárpátaljai keresztény/keresztyén magyarsága számára. Hosszú évtizedek ateista politikáját követően fellélegeztek: megnyíltak a bezárt templomok kapui, azon bárki szabadon beléphetett. Megkezdődött a lelki ébredés mellett az építkezés is: templomok, parókiák, iskolák épültek úgy, hogy a mindennapi megélhetés is igencsak küzdelmes volt. De ez a nép bízott, hitt, remélt. Bár pénze nem volt, hisz az épp akkor megbukott, de lelkesen adta két keze munkáját. Imádkozott, és Isten meghallgatta azt, küldött segítőket, és a munka haladt. Így épülhetett fel a semmiből húsz évvel ezelőtt a Nagydobronyi Református Líceum is. Az elmúlt szombaton ezért adtak hálát a tanintézmény egykori és jelenlegi diákjai, tanárai, szülők, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE).

Az ünnepség az elmúlt szombaton hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, melyen Kolozsy András lelkészigazgató üdvözölte a vendégeket. Héder János, a KRE főjegyzője igehirdetésében – a Királyok első könyve 10. részének 4-9 verse alapján – arra kérte a líceum tanárait, diákjait, hogy mint az ifjú Salamon uralkodása kezdetén bölcsességet és engedelmes szívet kért az Úrtól, s ahogy tették ezt az iskolaalapítók, így tegyenek ma és mindenkor ők is, s merjenek nagyokat álmodni Istenben bízva.

Gál Erika líceumigazgató hálát adott azért, hogy immáron 20 éve keresztyén környezetben biztosíthatják a fiatalok oktatását-nevelését, hogy olyan sokoldalúan képzett művelt emberek kerülnek ki az intézmény falai közül, akik életében fontos a keresztyén hit. Mint elmondta, 1995-ben 26 diákkal kezdték meg az oktatást, az eltelt két évtized alatt 578 diák végzett itt, többségük főiskolán, egyetemen folytatta tanulmányait, s immáron 20 egykori diákjuk végzett teológiát.

Dr. Szabó Dániel, a Magyar Presbiteri Szövetség elnöke, aki a kezdetektől fogva ott bábáskodott a líceum bölcsőjénél, hangsúlyozta: ezt az iskolát Isten alapította, mindenki csak – olykor kétbalkézzel – segítette azt. A dicsőséget nem vehetjük el az Úrtól, ő azt másnak nem adja. Aki ezt megpróbálta – lásd, nagy vezérek, politikusok, hatalmas birodalmak buktak el, mert maguknak akarták a dicsőséget. Kárpátalja népe évtizedeken át rabságban élt, de a Szentírásban is látjuk, hogy Isten vigyázza a foglyait, jövőt szán nekik. Mi pedig – határon túli segítők – örülhetünk, hogy segíthettünk Isten fogoly népének. Nemzetmegmaradás, nemzetmegtartás az, amit Isten végez veletek – fogalmazott Szabó Dániel. 

„Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben” – idézte a 118 zsoltár 23. versét Horkay László nyugalmazott püspök, a líceum kollégiumának igazgatója, aki igencsak élvezetes történelmi visszaemlékezést tartott a líceumalapítás időszakáról, azokról a csodákról, amelyeket átélhettek ez időszak alatt, a sok-sok barátról, akiket Isten hozzájuk vezérelt, akik velük együtt hittek a sokak számára lehetetlennek tűnő vállalkozásban. Hogyan sikerül? Mert hit által sohasem azon sopánkodtak, ami nincs, nem arra néztek, ami van, hanem igaz hittel és imádkozó szívvel tekintettek arra, ami lesz. Tudjunk ilyen hittel a jövőbe nézni ma is, tudjunk egymás hite által épülni s tudjuk egymás terhét hordozni, mondta Horkay László.

Nagy Béla, a KRE főgondnoka hálás szívvel mondott köszönetet a magyar kormánynak, a külföldi támogatóknak, a kárpátaljai gyülekezeteknek, Nagydobrony befogadó és segítőkész népének mindennemű segítségért, s reményét fejezte ki, hogy Isten továbbra is megsegít, kirendeli a szükséges anyagiakat az intézmények fenntartásához.

Orosz Ildikó, a KMPSZ és a Rákóczi Főiskola elnöke a líceum meghívóján szereplő ige – „Mindeddig megsegített minket az Úr” – mellé a „ne legyünk a meghátrálás emberei” intést is a résztvevők szívére helyezte, hangsúlyozva a hálaadás és az Istenbe vetett hittel való előretekintés fontosságát, ami eddig megtartott, s reményeink szerint ezután is megtart bennünket. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár levelében – melyet Ljubka Katalin osztályvezető olvasott fel – a szülőföldhöz való hűség fontosságát hangsúlyozta és a magyar kormány további támogatásáról biztosította a líceumot, a kárpátaljai magyarságot.

Az állami és az egyházi oktatási intézmények között alapvetően a – hozott és az itt szerzett – lelkület a különbség – hangsúlyozta Gulácsy Géza, a KMKSZ Jótékonysági Alapítvány vezetője, aki nagyra értékelte azt a kitartó erőfeszítést, amit a KRE végzett az iskolaalapítás terén, s amit siker koronázott. Egyben arról is szólt, hogy az Alapítvány a Keleti Partnerség program keretében eddig is támogatta az egyházi intézményeket, s teszi azt a jövőben is. Sipos József, a KRISz elnöke a volt diákok nevében, Pál Sándor a Magyar Református Szeretetszolgálat, Porcsalmi László a Johanita Segítőszolgálat, Karen Horst a Kanadai Református Egyház, Szilágyi István a SARA Alapítvány, Szőke Attila Szilárd a dunakeszi testvérgyülekezet nevében köszöntötte a jubiláló líceum diákjait és tanárait. Ábrahám Ferencné a Bihari Általános Iskola, Tóth József pedig a kisújszállási testvériskola köszöntését hozta. A KRE vezetősége ezúttal oklevelekkel köszönte meg a Nagydobronyi Református Líceum alapításában, segítésében élen járó személyeknek a munkáját.

A hálaadó istentiszteleten a tanintézmény énekkarának, a líceumban folytatódó ünnepségen pedig keresztyén zenekarok szolgálatában gyönyörködhettünk. Itt egyébként fotókiállításra, az iskola életét bemutató vetítésre, egykori diákok visszaemlékezéseire és kötetlen beszélgetésekre került sor a délután folyamán.  
Marton Erzsébet